A Malév bejrúti katasztrófája, az ok: meghatározatlan…

Negyvenöt éve, a Malév-történelem legsötétebb lapja. Hatvan halott, egy értelmetlen háborúskodás ártatlan áldozatai.

(Öt évvel ezelőtti megemlékezésünket közöljük ismét, új tények azóta nem kerültek elő a történtekről...)

A légi balesetekkel foglalkozó egyik legfontosabb adatbázis, az Aviation Safety Network bejegyzése a szikár tényeket foglalja össze.

Dátum: 1975. szeptember 30., kedd. Típus: Tupoljev 154A (valójában B2), üzemeltető: Malév Hungarian Airlines. Lajstromjel: HA-LCI, gyári szám: 74A-053, első repülés 1974, a repült órák száma 1186, hajtóművek: 3 Kuznyecov NK-8-2U. Személyzet: 10 fő, utasok: 50 fő, halálos áldozatok száma 60. A gép nem javíthatóan sérült. Helyszín: 10 kilométer (6,3  szárazföldi mérföld) a bejruti nemzetközi repülőtértől. Nemzetközi menetrend szerinti utasszállító járat, repülési fázis: megközelítés. Indulási repülőtér: Budapest-Ferihegy (BUD/LHBP) Magyarország, célreptér: Beirut International Airport (BEY/OLBA) Libanon. Járatszám: 240.

A baleset leírása: A Malév 240-es számú járata 23.10-kor szállt fel Budapesten, Bejrút felé. Miután rádiókapcsolatba lépett 02.33-kor Bejrúttal, a személyzet engedélyt kapott, hogy 6000 lábra süllyedjen.

A gép a tengerbe csapódott Bejrút megközelítésekor. Az ILS iránysávadója a baleset idején üzemképtelen volt. A látás szerinti megközelítés a BOD NDB felől volt lehetséges, a felhők alatt 20 kilométeres látástávolsággal.

Lehetséges ok: meghatározatlan.

A Malév történetének talán legsötétebb lapja ez, épp azért sötét, mert igazán biztosan semmi nem világítja meg az események hátterét, máig nincs pontos és hivatalos magyarázat arra, miért pusztult el a 240-es járat.

A szűkszavú hivatalos közlemény „ismeretlen eredetű robbanást” tételez fel. De robbanás és robbanás között is hatalmas a különbség. A ma is élő feltételezések szinte egyike sem szerepeltet műszaki problémát, ami egy légiközlekedési baleset „természetes” oka lehetett volna: egyébként kizárta ezt a Malév akkori típusfőpilótája, Fülöp András is, aki a baleset után a helyszínen próbált informálódni, és aki könyvében így ír a történtekről: „A teljes személyzet és az 51 utas egy értelmetlen háborúskodás ártalmatlan áldozatai lettek”. Majd később: „A Malév akkori vezetésének megbocsáthatatlan bűne, hogy minden lehető eszközzel hagyta megakadályozni (és saját maga is gátolta) az igazság kiderítését”. (Szarvasbikák és gépmadarak, 2007.)

Valamennyi ma olvasható teória idegenkezűséget, szándékos merényletet gyanít a katasztrófa mögött. Illetve egyetlen másfajta magyarázat létezik, ami azonban szintén nem repülési természetű. Az viszonylag sok vallomásban szerepel, hogy a gépre azért nem szállhatott fel több utas, mert lezárt, leplombált ládákban fegyvereket szállítottak rajta, nem is csak a poggyásztérben, hanem a kabinban is. Nem kizárt tehát, hogy a veszélyes rakomány robbant fel a levegőben. A ládák ténye egyébként önmagában is megmagyarázná a baleset utáni sűrű csendet. A Malév elesett volna a biztosítási díjtól, ha a gépet merénylet pusztította el, de már az is kétségessé tette volna a légitársaság kártérítési igényét, ha kiderül, hogy polgári járatként az utasok mellett hadianyagot szállított.

A feltételezések egy másik vonala egy PFSZ-küldöttségről szól, amelynek tagjai a szervezet budapesti irodájának megnyitása után szálltak volna fel a gépre, a Malév ugyanis abban a polgárháborús időszakban egyike volt annak a néhány légitársaságnak, amely a veszélyes helyzet, a kiújuló harcok ellenére fenntartotta járatát a libanoni fővárosba. Feltehetően e delegáció miatt húzódott órákat a járat indítása, végül azonban a küldöttség nem szállt fel a gépre, más útvonalon indult haza.

Az idevágó feltételezések szerint a gépet emiatt a delegáció miatt pusztították el, amelyről azt hitték valakik, hogy a fedélzeten van: egy verzió szerint izraeli harci gép rakétája verte le emiatt a 154-est az égről, mások lehetségesnek tartják, hogy az egymással vetélkedő libanoni milíciák, vagy akár a PFSZ-en belüli szembenálló fegyveres csoportok valamelyikének rakétája. Arról viszonylag ritkábban esik szó, hogy akkoriban a szíriai kormány és légiereje is a PFSZ ellen harcolt. Van olyan elképzelés is, miszerint valakik valamihogyan pokolgépet rejtettek el a gépen.

Egy dokumentumfilmben megszólaló brit szemtanú azt állította, hogy a ciprusi NATO-radar „látta” a 154-est támadó gépet és indított rakétáját, a radarközpontot kezelő RAF ezt cáfolta.

A roncsokat nem emelték ki, a fedélzeti rögzítőket sem, a hivatalos tájékoztatás szerint az utasok nagy részének holtteste is több száz méter mélyen maradt, később kiderült, hogy a libanoniak 37 embert megtaláltak és eltemettek. 2003-ban Magyarországon titkosszolgálati vizsgálat indult az ügyben, de ennek részleteit titkosították, a hivatalos verzió ezután is az ismeretlen eredetű robbanás maradt.

Noha a parlament 2004-ben megszavazta egy százmilliós alap létrehozását és 2009-ben négymillió forintnyi kegyeleti támogatást állapítottak meg a személyzet családtagjainak, a hivatalos Magyarország továbbra is adós az utasok és a személyzet családtagjainak az igazi válaszokkal, a szerencsétlenség körülményeinek valóban szakszerű tisztázásával, ami a roncsok felkutatása esetén talán negyvenöt év elteltével sem lenne lehetetlen.

A személyzet tagjai voltak: Pintér János parancsnok, Kvasz Károly másodpilóta, Horváth István fedélzeti mérnök, Mohovits Árpád pilóta, Majoros László utazó szerelő és az utaskísérők: Kmeth Ágnes, Fried Richárd, Szentpály Mercedesz, Herczegh Miklósné, Németh Lászlóné.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!