Az utas nem akar átszállni… Folytatódik a Qantas ultrahosszú járat-sorozata

Repatriáló repülés Argentínából Darwinba: több, mint 15 ezer kilométer a déli sarkvidék érintésével. Project Sunrise start 2024-ben, de előtte hatalmas gépbeszerzések.

Új társasági rekord, de mindenképp feltűnő teljesítmény: az ausztrál kormány megrendelésére a Qantas ausztrál légitársaság egyik Boeing 787-900-as kéthajtóművese Buenos Airesből hozott haza 107 ausztrál állampolgárt, akik az ottani erősödő járvány miatt kellett, hogy visszajussanak. Hasonló repatriáló repüléseket a társaság tavaly március óta többszázat hajtott végre, 19 esetben olyan városokból, amelyek nem szerepeltek a Qantas eredeti célállomásai között.

A repülés adatai: a QF14-es járat egészen pontosan 15 ezer 20 kilométert repült, 17 óra 25 perc alatt. A fedélzeten az utasokon kívül négy pilóta volt, akik egymást váltották a „Nagy Korallzátony” nevet viselő, VH-ZNH lajstromjelű Dreamlineren. Rajtuk kívül tizenhét főnyi kabinszemélyzet illetve műszakiak is kísérték a különleges repülést.

Az útvonal sem volt mindennapi, a gép az argentin fővárosból felszállva dél felé repült, érintette az Antarktisz északi partvidékét, majd dél felől szelte át az ausztrál kontinenst, hogy annak északi partvidékén, Darwinban érjen földet. A 787-est 126 ezer liter tüzelőanyaggal töltötték fel, az utat végig napvilágnál, eléggé sima időjárási viszonyok mellett repülték végig, az átlagos ellenszél 35 km/h volt, a déli sarkvidék fölött a külső hőmérséklet elérte a mínusz 75 fokot.

A légitársaság közleménye kiemeli, hogy ez az út 522 kilométerrel volt hosszabb, mint a nagy érdeklődés közepette 2018-ban végrehajtott leghosszabb kísérleti járat, Perth és London között. Igaz, azt a különleges repülést eddig még soha nem múlták felül, amikor a Qantas első 747-400-asa még a forgalomba állítás előtt úgynevezett delivery flight-ot hajtott végre Londonból Sydney-be, húsz óra kilenc perc alatt.

 Portálunk is többször beszámolt 2018-19-ben a „Project Sunrise” néven futó kísérleti, de menetrend szerinti, 19 órás járatokról, amelyeknek célja a leszállás nélküli légi összeköttetés rendszerének kidolgozása volt az ötödik kontinens keleti partvidékén fekvő Sydney és London, illetve New York között. A repülések sorát a járvány megszakította, de a Qantas most bejelentette a program folytatását, egy év késéssel, 2024-től, amelyhez már kiválasztották a típust is, az Airbus A350-1000 „személyében”. Tizenkét ilyen ultranagy hatótávolságú gép beszerzésének pénzügyi feltételeit most tisztázzák, de ha véglegesítik a megrendelést, az első már jövőre beérkezik a társaság állományába.

Alan Joyce, a Qantas-csoport főnöke szerint a Project Sunrise, a csúszás ellenére, a vártnál is kedvezőbb üzleti sikerre számíthat. „Az emberek a poszt-covid világban közvetlen járatokkal akarnak majd repülni” – jelentette ki, vagyis hogy az utasok szívesebben választanak átszállás nélküli utakat. Ezért reméli Joyce, hogy a légitársaság ezekkel az ultrahosszú repülésekkel komoly versenyelőnybe kerül azokkal a légicégekkel szemben, amelyek nem próbálkoznak közvetlen járatokkal Ausztrália és a külvilág távoli légiközlekedési csomópontjai között.

Ugyanakkor a nagyívű hosszútávú flottaterveket megelőzi a belföldi repülésekhez szükséges géppark frissítése, amelynek során az Airbus A220-asa és az Embraer E2-esei között választ majd a Qantas. Mindenesetre a jövő év első felében megint rekordokra számíthatunk, ezalkalommal megrendelés-rekordokra, mert ahogy Joyce jelezte, megfelelő típusra van szükség a félórás Sydney–Canberra távra éppúgy, mint a Sydney, Melbourne és Brisbane, illetve a földgolyó túloldalán lévő célállomások közötti forgalomra is.