Besenyei 65 éves: az első Góbé-repüléstől az Air Race-ig és tovább

Márványi Péter   ·   2021.06.09. 12:00
P1190681

Születésnapi interjú a magyar ászpilótával, aki negyven év versenyzés után is bemutatókat repül, hogy sokan általa szeressék meg a repülést és netán pilótává váljanak.

– Mikor vezettél először repülőgépet?

– Tizenöt évesen Dunakeszin, természetesen Góbé volt.

– Mikor kerültél először motoros gép botkormánya mögé?

– ’79-ben, 22 évesen. Mindig is szerettem volna műrepülni. Gyerekfejjel a budaörsi repülőtér mellett láttam a műrepülőket bukfencezni, és ettől kezdve a műrepülés nekem mindig is egyfajta ilyen titkos vágyam volt. Amikor elkezdtem vitorlázni, akkor is tudták róla, hogy nem elégszem meg azzal, hogy a Góbéval dugóhúzózzunk, szeretnék repülőgéppel többet csinálni. Amikor a sorkatonai szolgálatból leszereltem és visszamentem a repülőklubba, akkor az akkori motoros szakosztályvezető, Zámbó Misi javaslatára kerültem Budaörsre,

– Mikor vettél először részt versenyen?

– A műrepülő kiképzésem megkezdése után kb. három hónappal a Nyírség Kupán, és rögtön meg is nyertem az első két versenyszámot. Majd a harmadik versenyszámban egy hatalmasat nulláztam, és így lecsúsztam a dobogóról.

– 1984-ben én már úgy találkozhattam veled, mint a békéscsabai motoros műrepülő világbajnokság magyar csapatának a tagja. Sokan másokat tartottak esélyesnek, a nyíregyházi pilótákat, és nem azt a vékony bajszos fiatalembert...

– 1984-ben még egy nagyon aktív műrepülő élet volt Magyarországon, sokan voltunk aspiránsok arra, hogy a 84-es vb-n hazai pályán elinduljunk, és bekerüljünk az öt fős keretbe. A vb-t megelőzően volt három háziverseny, ahol több mint tíz pilóta versengett azért, hogy az ötbe bekerüljön. Én a három háziverseny alapján kerültem be az első ötbe,  és így indulhattam én is a nyíregyházi fiúk mellett a békéscsabai vb-n, ahol aztán végül is sikerült a magyarok között a legjobb eredményt elérni. Sőt, a döntő programban hatodik helyet sikerült elcsípni, ami nagyon nagy szó volt abban az időben.

A vékony. magas, bajszos fiatalember az egyik verseny magyar csapatában (fotó: Veres György)

– Borzasztóan kemény mezőny volt.

– A 62-es motoros műrepülő vb óta, amikor a magyar csapat hazai pályán megnyerte a vb-t, azóta magyar versenyző tízen belül sose volt.

– Aztán jöttek a további nemzetközi sikerek.

– Már 85-ben az Eb-n Petr Jirmus és Stroessenreuther mellett álltam a dobogón, ami óriási szám volt nekem. Utána volt az első vb-s dobogós helyem Svájcban, ott egy ezüstérmet sikerült a Z-50-essel, elcsípni, ami azért volt érdekes, mert abban az időben a Z-50-esek már kifutó gépek voltak, és évek óta senki nem volt vele dobogón. A Zlin gyártól kaptam egy külön díjat, meg egy oklevelet, és könnyes szemmel gratuláltak, nem hitték volna, hogy valah sikerülni fog valakinek.

– 94-ben a debreceni világbajnokságon már aranyérmet kaptál.

– Ott igen. Összetettben 19 ponttal csúsztam le az első helyről, egy ponttal a másodikról, összetettben csak harmadik lettem több, mint 12 ezer pontnál. Az utolsó versenyszámban kaptam egy 30 pontos büntetést az állítólagos box-kilépésem miatt.

Különleges feladatok, például repülés a Korinthoszi csatorna sziklafalai között

– Viszont megnyerted az egyik versenyszámot...

– A nyílt kötelezőt. Kilencventől beindultak a Breitling világkupák, amit a korábbi Patrouille de France vezérpilótája Jean Louis Monet szervezett a Breitlinggal közösen. Az unlimited kategóriából a 12 legjobb versenyzőt hívták meg, engem is gyakorlatilag az első versenytől kezdve. Ez a versenysorozat ment több mint tíz éven keresztül, több kontinensen nagyon nagy sikerrel, sikerült is megnyernem kétszer is. Sőt, megtiszteltek azzal, hogy megkaptam az első tíz év legeredményesebb világkupa versenyző elismerést is.

De láttam a vége felé, hogy ez a nagyon szép sorozat haldoklik, mert Monet mindig helyi szponzorokkal küzdött. Próbáltam bevonni a Red Bullt ebbe a világkupa sorozatba, és amikor végül is meggyőztem a Red Bull tulajdonosát, Dietrich Mateschitz urat, hogy fontolja meg a Red Bull műrepülő világkupa gondolatát, ő meghívta Monet urat, és akkor hárman ültünk össze, és beszélgettünk arról, hogyan lehetne a műrepülő világkupát a Red Bull szárnyai alá bevonni. A Red Bull tulajdonosa végül azt mondta, igazából őt nem érdekli, hogy más ötletéhez legyen szponzor, inkább csináljuk meg a saját versenyünket, ami olyan, mint amilyen a Forma 1 a földön.

Mikor hazajöttem, elkezdtem rajzolni különböző ákom-bákomokat vízszintes és függőleges kapukat, start és finish kapukat, gyűrűket stb. és ezzel a rajzzal, ami a mai napig megvan, ezzel mentem vissza a Red Bulhoz, hogy valami ilyesmi kellene csinálni. Összeállt egy hat főből álló stáb, többségében média szakemberek és kreatívok, és mintegy fél év alatt kidolgoztuk a Red Bull Air Race koncepcióját. Én 2015-ig repültem ebben a műfajban.

A Red Bull egyik alapítója és ász-pilótája

– És aztán a Red Bull is véget ért, nem sokkal később. Nagyon másfajta repülés volt ez, amit amúgy tőled láttunk korábban műrepülő világversenyeken, vagy bemutatókon.

– Igen, ez nem annyira a repülésről szól, bár mindig hangsúlyoztam, hogy egy elég masszív műrepülő gyakorlat kell hozzá, hiszen ez is azért részben a pontos repülésről szól, földközelben, nagy sebességgel, akadályok között. Ezt a fajta tudást csakis a műrepülés gyakorlásával lehet megszerezni. De persze, ez nem műrepülés, ez sebességi repülés, akadályrepülés, ahol azért a lóerők, illetve a technika nagyon sokat számít, akárcsak az autóversenyben. Abszolút nem mindegy, hogy kinek, mekkora a motorja, milyen repülőgépe van.

– Amikor abbahagytad a versenyzést, azt mondtad, pihenni szeretnél. Ehhez képest állandóan tele van a naptárad azóta is.

– Azért lényegesen nyugodtabb az életem mióta a versenyzést abbahagytam, korábban sokkal többet utaztam, hektikusabb volt az életem. Ez a habitusomból fakad, nem ülök otthon napi 24 órában, hanem aktívan élem a napjaimat. És a továbbra is repülök bemutatókat, itthon és külföldön is. Most a pandémia miatt nyilván kevesebbet, mert nem voltak események, bár most megint kezd beindulni. De sok egyéb másra is van időm, amire korábban nem volt.

Állandó és népszerű szereplője a repülőnapoknak

– Horgászol, zongorázol...

– Van három kutyánk...

– És egy kicsi repülőtered.

– Ne nevezzük repülőtérnek, nevezzük inkább le- és felszálló pályának.

– És van egy-két repülőgéped is hozzá.

– Alapvetően a versenygép, amivel repülöm a bemutatókat, a Corvus Racer, egyszemélyes  gép, ennek a kistestvére egy szintén Corvus repülőgép, ami alkalmas arra, hogy egy utasnak meg lehessen mutatni, hogy néz ki egy bukfenc meg egy orsó, mert ez alapműrepülésre alkalmas.

– Egyszer említetted, hogy szeretnél elektromos műrepülőgépet is.

– A repülőgép gyakorlatilag elkészült már tavaly, repültem is vele, de még a gyár dolgozik azon, hogy főleg az akkumulátorok terén javítgassa a gépet, ami még nincs nálam, kísérleti stádiumban van.

– Mi volt a legnehezebb pillanat, a legveszélyesebb az életedben?

– Amerikában megállt a motorom és le kellett szállnom egy kukoricaföldre egy füstölővel teli, teletankolt repülőgéppel. A repülőgép átvágódott, tehát fejre állt, és abból ki kellett kászálódjak villámgyorsan, mert féltem, hogy a gép kigyullad. Nem volt egy kellemes helyzet.

– Megint egy nehéz kérdés: mi volt a legszebb?

– Ha holnap megkérdezed, lehet, hogy mást mondok, két nap múlva megint mást, nagyon sok szép pillanat volt. Nyilván az első mindenben emlékezetes, amikor először, tizenhat évesen egyedül ül az ember egy repülőgépben, és senki nem szól bele iskolakörön, hogy mit kell csinálni. Ez felemelő és különleges érzés. Amikor először húszévesen dobogóra álltam. Az első mindenben különleges.

– Vannak-e még be nem teljesedett vágyaid?

– Repülésben nincsenek. Negyven évet versenyeztem, az bármilyen sportban több, mint elég, és ez is volt az oka, hogy abbahagytam, hogy már nem voltam motivált. Nem akartam bármi áron nyerni. Mit szeretnék? Azt, hogy ez a kis elektromos repülőgép elkészüljön, és azzal repkedjek, arra nagyon vágyom, és régóta várom már, hogy lehessen önfeledten repkedni vele.

– Te voltál az egyik olyan figurája a magyar aviatikának, aki igazán népszerűvé tette a repülést az elmúlt évtizedekben.

– A repülőnapok, bemutatók pont ilyen szempontból fontosak, hiszen a közönség ilyenkor testközelből látja a gépeket, a látványos programokat. Nagyon sokszor hallom vissza felnőtt emberektől, hogy gyerekkorukban engem láttak akár a budaörsi, akár a békéscsabai repülőnapon, és attól kezdve a repülés szerelmesei lettek. Vagy netalán időközben vadászpilóta vagy Malév-pilóta lett valakiből, vagy más légitársaság pilótája. Amikor az ember egy bemutatón repül, sok embernek ad élményt, és sok ifjúnak ad egyfajta útmutatást és célt, sokan ezáltal szeretik meg repülést. Ezt jó visszahallani.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek