ganz-mávag

Megjelent a június–júliusi Indóház, benne a Jugoszláviának szállított Mađarica Bobókkal, a korai biztber kosárjelzőkkel, Jeszenszky Géza interjúval, az 1-es számú, hegyeshalmi vasútvonal mindennapos feszültségeivel, a BuBe szerbiai szakaszának a küszöbön álló befejezésével, és persze a győri Wilhelm Pieck Magyar Vagon- és Gépgyár a Hűvösvölgyben régóta vajúdó, de egy menet erejéig magát megmutató Mk49-esével.

Dióhéj: szomorú Szergej-sors, avagy hol Dombóvár állott, most kőhalom; a MÁV V46 sorozatú villamos mozdonyai, a Szöcskék; a világ legnagyobb számban megépített és forgalomba helyezett motorvonata, a Ganz-MÁVAG D1; Délkelet-ázsiai fejlődési pályák szigeti rónákon és esőerdőkben, őszinte kritika az A.C.M.E M63-asáról.

1981. egyik szürke hétköznapján a Ganz-MÁVAG Vasúti Járműgyár Mozdonytervezési Osztályán összehívta a tervező csoportvezetőket a főkonstruktőr-osztályvezető.

Székesfehérvártól közúti tréleren szállították a budapesti kisvasút végállomásához, majd a közel tíz tonnás kocsiszekrényt egy száz tonnás daruval emelték a keskeny-nyomközű sínpárra.

A dízelmozdonyt nyolcévnyi dögsor után támasztották fel Szombathelyen.

Több Ganz-MÁVAG gyártmányú, 641-es sorozatú dízelmozdonyt is elért a végzet.

A már csak néhány működő 641-es közül most a 330-ast pofozták ki kívül-belül.

Moldávia nemzeti vasútja, a CFM modernizált Ganz-szerelvényekkel biztosít közvetlen kapcsolatot Kisinyov és a romániai Jászvásár (Iași) között.

Volt idő, amikor egy bizonyos Ganz-Mávag nevű gyár Magyarországon Brazíliának gyártott motorvonatokat. Nem is volt az olyan (nagyon) régen... Indóház-visszatekintés eddig még nem publikált fotókkal!

Az 1980-as évek elején Budapesten gyártott villamos szerelvények Tanzániába és Zimbabwébe kerülnek.

A negyvenéves Csörgőket ünnepelték Székesfehérvárott.

A Ganz Villamossági Művek egyenáramú szaggatós városi járművei közül a trolibuszokat, a kísérleti metrókocsit és a villamosok prototípusát mutatjuk be.

Valaki egyszer ezt mondta: Nem attól jó fotós valaki, hogy csupa jó képeket készít, hanem attól, hogy a rosszakat nem mutatja meg. Bízom benne, hogy második, Tunéziáról szóló képriportom azért nem fog csalódást okozni!

Manapság, ha külföldre utazunk és nem felejtjük otthon sem a fényképezőgépet, sem a memóriakártyát, sem a töltőkábelt, akkor jó eséllyel többszáz fényképpel térünk haza, amelyből egy cikkbe jó, ha tuctanyi befér. Mi lesz a sorsa a többi felvételnek?