kisvasút

Egy bécsi lovag nem „bírt magával” a XX. század elején: vasútvonalakat kezdet építeni mindenhol, mindenféle nyomtávon. Szilvásváradnál is.

Hirtelen ütött be az ősz, a kánikulát didergés követte. Őszi számunk is kissé merengősre sikeredett, több, a múltba visszanyúló anyagot is olvashatunk.

Október 10-én gőzvontatású fotósvonatra várják az érdeklődőket a Mátravasúton.

A nyári vakáció utolsó – és igazán forróra sikerült – hétvégéjén többen mentek strandra, mint Szobra.

A magyarországi kisvasúti vonalakon az utolsó, igazán forgalmas hétvége augusztus 20. környékére esik, kiváltképpen, ha négy pihenőnap is követi egymást.

A IX. Nemzetközi Kerti Vasúti Találkozó az előre beharangozott újdonságokon kívül is tudott meglepetésekkel szolgálni.

Két, a szokványostól némileg eltérő közlekedési eszköz is születésnapját ünnepli augusztus 20-án.

Augusztus többek közt a hullócsillagok, és a makulátlanul szikrázó esti égbolt hónapja is.

Gőzösöket és dízeleket egyaránt javítottak benne: a Dombóvár környéki kisvasút központja volt. De utolérte a vég, mint mindent: az utolsó személyvonat 1979. december 31-én ment el. De úgy tűnt, hamar föltámadhat, „örökre”: az úttörővasút végül négy évet élt. A pályának is már csak a helye van meg.

Nem mondhatni, hogy strandon pihentek kollégáink egész nyáron, uborkaszezonról szó sincs, változatos lapszámot vehetünk a kezünkbe.

Augusztus végére befejezik a sínfektetést a Börzsönyben, Nagyirtás és Márianosztra között.

Egyszer csak „kinőtt a földből” Dombóvár környékén a GV. Élt, virágzott, majd meghalt. A hőskorra pillantunk vissza, íme emlékírásunk első része.