nagysebességű vasút

Íme a TGV utóda. Az ember paradicsomi komfortra számítana, a valóság némileg lehangolóbb.

Az Amtrak Wolverine (Torkosborz) vonala egy szakaszán, Kalamazoo és Porter között most már száztíz mérföld per órával közlekednek az intercity vonatok.

Nagy-Britanniában egyre nagyobb hangsúly kerül az eddig sem alacsony színvonalú vasúti szolgáltatásra, az utasok és megrendelők véleményére.

Miközben az Egyesült Államok kongresszusa még mindig azon vitázik, hogy mit jelent a nagysebességű vasút, és hova is kellene építeni, a tengerentúli média tovább álmodik olyan dolgokról, amelyek Európában és Ázsiában már több évtizede a valóság szerves részei.

Megduplázza nagysebességű flottáját az RZSD, újabb nyolc Siemens Velaro érkezik Oroszországba 2014-ben.

Gyorsvasúti tervekben nincs hiány a világon, hogy csak kettőt említsünk: az USA hosszú távon a lakosság mintegy háromnegyedének szeretné lehetővé tenni a nagysebességű vasúti összeköttetést, a briteknél pedig hatalmas (hatalmi?) harc zajlik a HS2 körül.

Japán 2015-ig bevezetheti a nagy sebességű tehervonatokat. Ehhez egy meglehetősen furcsa, megkérdőjelezhető hatékonyságú technológiát használnának.