vác

A csontvázak a szekrényben várják, hogy eljöjjön az ő idejük.

Bár nem számolunk be róla minden nap, azért szaporodnak a váci állomáson a használati nyomok. Egy rosszindulatúról adunk hírt most.

Amíg a világ a Falkland- (Malvin-)szigeteki konfliktusra figyelt, itthon jártak a vonatok. De hogy! És milyenek!

Eljátszottunk a gondolattal, milyen közlekedési beruházások valósultak volna meg – vagy éppen nem –, ha már korábban álljt parancsolunk az Uniónak. A vaspályák helyzete.

A kilencvenes évek közepén kezdték építeni. Lassan megint előről kellene kezdeni.

Locsog a víz, bugyborékol az iszap, nyáron mocsári szúnyogok fognak zümmögni, ha minden marad a régiben a váci vasútállomás melletti, hajdan büszke P+R-parkolóban.

A fővárosból ismerős kocsik tűntek fel az agglomerációban.

Drámai fejleményről tudósíthatunk karácsony első napját megelőzően a váci állomásról.

A nemrég átépített és építészeti nívódíjat is nyert váci állomáson a felvételi épület felszerelése lassan fogyatkozik.

Másfél év ideális idő egy döntően EU-támogatásból megvalósult, tehát csak részben magunkénak érezhető nagyberuházás sorsának nyomonkövetésére.

Ahogy a Flirtök egymás után jelentek meg a váci oldalban, úgy tűntek el az összefújt szerelvények. Eddig.

Közzétette a NIF a váci aluljáró elöntésével kapcsolatos jegyzőkönyvet. Ennyi lenne?

Nem Répási rúgja, hanem egy olvasó: tizenegy pontban szedte össze mi mindent nem sikerült jól megcsinálni a váci vasútállomáson.

És mindig lefelé folyik... Ezzel nincs is semmi baj, egészen addig, amíg ki nem derül, hogy mások meg nem „foglalkoznak” vele.