Fedő hetven!

Márványi Péter   ·   2016.09.06. 11:15
cim

A hazai aviatika egyik legismertebb, legnépszerűbb alakja körül szinte zuhognak az évfordulók. Ma hetven éves Hajdú Károly, alias Fedő, a legendás repülőgépszerelő, a Goldtimer alapítvány megteremtője, lelke-motorja, akihez olyan fantasztikus haditettek fűződnek, mint a HA-LIX, a Li-2-es újjászületése. A hónap közepén lesz 15 éve, hogy a gép ismét repül. Ezen kívül: Fedő 50 éve repülőgépszerelő, és 45 éve dolgozik a Budaörsi repülőtéren. Aki él és mozog a magyar repülés tájékán, az valamilyen mód már biztos kapcsolatba került vele: ennyi jubileum közepette érdemes megismerkedni ennek a különleges és nyugodtan mondhatom, szeretett, remek humorú figurának az életútjával.

A Li-2-es mellett

A repülés iránti elkötelezettség sokszor ered valamilyen családi kötelékből: Fedő keresztapja Ju-52-esen repült a világháborúban hajózószerelőként, majd az RNA-nál lett szerelő PZL-101-es Gawronok mellett. Ő mesélt ennek a szakmának a szépségeiről, és noha a keresztfiának bőven lett volna esélye egyetemre, főiskolára, amikor a keresztapa megkérdezte: „Nem akarsz inkább idejönni, a repülőkhöz?” Fedő azonnal rávágta: „De igen.” Így került a 208. számú Ipari Tanuló Intézetbe, Szigetszentmiklósra. „1965-től 67-ig ott reszeltem, fúrtam, faragtam” – folytatja az emlékezést, a vizsga után pedig a Pestvidéki Gépgyárban maradt.

Amiért onnan el kellett kerülnie, az is elég regényes történet: Csehszlovákia megszállásakor egy ott javított és a hadműveletekhez használt MiG-21-esnek – „elment volna ez is harcolni a békéért” – leállt a hajtóműve Kecskeméten. Őt is meggyanúsították, foglalkozása körében elkövetett gondatlan veszélytetetés vádjával, és noha kiderült, hogy semmi köze a hibához, mégis azt tanácsolták neki a PG-ben, hogy jobb, ha a „kabátlopási ügy” miatt elmegy onnan.

...és elől, a hajózószerelő munkahelyén

A PG-től tehát a Malévhez vezetett az út, Il-14-esekkel és Il-18-asokkal foglalkozott, a Tu-134-esből elvégezte a tanfolyamot, de már nem vizsgázott le, mert, megintcsak a keresztapa unszolására, átjött egy barátjával Budaörsre, elvégezte az An-2-es tanfolyamot.

1972-ben került Mezőhegyesre, és ott töltött elmondása szerint csodálatos négy évet. „Először Salgó Béla volt a csapat főszerelője, aki aztán átment helikopterre; volt a pilóta, Cziffra Sanyi, volt egy Gaz-69-es, az An-2-es és én magam, így állt össze a brigád. Szabadság volt, a magad ura voltál, egymásra voltunk utalva, és ami még fontos: fantasztikusan jól kerestünk, akkor alapoztuk meg mindannyian a további életünket” – mondja. Viszont aztán előkerültek a történet árnyoldalai is, vagyis hogy hétvégeken, amikor feljöhetett Budapestre, időközben megszületett gyerekei nem ismertek rá az apjukra...

Egy svájci céggel kísérletezték ki az új mikropermetezési módszert, igaz, volt közben egy meglehetősen drámai élménye: februárban kálisóval kezdték az idényt, és egy alkalommal felszállás után öt méter magasan vagy ötven galamb vágódott a gépnek. „Abban a pillanatban nagy csönd, leállt a motor, Cziffra Sanyi letette a gépet, ami rögtön a sárba süllyedt...” Mint kiderült, azért nem vágódtak át, mert akkora volt a túlsúly hátul.

Pezsgős ünneplés Rohács Tamással: ismét repül a Gerle

Mezőhegyes után ismét Budaörs. A svájci céggel zajló kísérletek sikere alapozta meg, hogy 1975-ben Fedőt kiválasszák a beérkezett kétmotoros Cessna Skymaster (HA-FAA) szerelői közé: Mandl Ernő biztatta, hogy jelentkezzen. „Tizenkilenc éven át boldogítottuk egymást”, foglalja össze a következő időszakot, közben jött még egy 337-es és egy MD-500-as. Vagyis ez alatt az idő alatt végig nyugati technikával foglalkozhatott, míg el nem adták ezeket a gépeket... És ezzel már meg is érkeztünk a Repülőgépes Szolgálat és az egész magyar mezőgazdasági repülés kritikus éveihez.

Az Air Service próbálkozott sok mindennel, csomagszállítással, utasszállítással, de nem jött be semmi: 1994-ben szűnt meg a cég. „A földi lobbi lenyomta a földre a repülőgépeket” – foglalja össze a történteket Fedő: sem munka, sem kereseti lehetőség, sem jó hangulat. Még néhány évig dolgozott Lipp László atya An-2-esével, amelyen keresztelőket, esküvőket, temetéseket tartottak, de ez a különös „üzletág” sem tudott megkapaszkodni.

Goldtimeresek a Gerle bemutatóján, középen az alapító

Korábban a Skymasterrel nyári sétarepültetésre települtek Kilitire, és oda települt egy osztrák repülőiskola is: mivel Fedőnek megvoltak a Cessna-típusai, ő lehetett az iskola két gépének is a szerelője. Akkor jött az ötlet: milyen jó lenne repülőiskolát csinálni. Barátjával 1997-ben megalakították a kor egyik valóban jelentős vállalkozását, a CentroPlane-t. „Először vettünk György Lacival egy Cessna 150-est, 450 órát volt a levegőben, és ezután minden évben vettünk újabb és újabb gépet, két 172, egy 50-es és két 52-es Cessnánk repült. Ez volt a legendás CentroPlane, ez volt az ország legjobb repülőiskolája tíz éven keresztül.” 2007-ben, 61 évesen ment nyugdíjba, eladta a céget: már korábban elhatározta, hogy ha eléri ezt a kort, akkor már csak az Alapítványt viszi tovább, „ha törik, ha szakad. Az a harmadik gyermekem...”

A Goldtimer Alapítványt már 1992-ben létrehozta. Fedő a Skymasterrel sokat járt külföldre, és látta, ott mennyire megbecsülik a régi gépeket, miközben Magyarországon volt, hogy a MÉH-be vitték hulladékfémként az öreg madarakat, de olyan is történt, hogy szalonnasütést rendeztek a fával, ami valaha vitorlázógép volt. Az ő jelmondata viszont az, hogy aki nem tiszteli a múltat, annak nem lesz jövője. A már nagyjavított Po-2-es és az építés alatt álló Gerle került át elsőnek az Alapítványhoz.

Krauth Péterrel és a Li-2-essel

A Li-2-es újjászületése hatalmas munka volt, azóta is hibátlanul repül a gép, most már új motorokkal, és Fedő reméli, hogy még legalább tizenöt évig repülni is fog. Amikor azt kérdezem, hogyan tudja mozgásban tartani az alapítványt, rögtön a társairól beszél, akik segítenek ebben: Bobák György, a főszerelő, Krauth Péter, a „kis herceg” vagyis Rohács Tamás főpilóta, aki a Kányát és a Gerlét berepülte, Muhi Béla, aki rendbe hozza a motorokat. „Ha én el is megyek a túloldalra, boldogan megyek, mert látom, hogy ezek az emberek tovább viszik az Alapítványt.” Aztán rögtön folytatja a felsorolást: Zsaludek Endréék, akik ha megmozdul a Li-2-es, ott vannak és segítenek. „Jó csapatot sikerült összehozni, és ha ez a csapat megmarad, hosszú időn keresztül lesz Goldtimer Alapítványa Magyarországnak.”

A Li-2-es után a következő terv: megszerezni a krakkói repülőmúzeumtól és repülőképessé tenni egy magyar gyártású, egymás mögötti üléses Jak-18-ast. Azt mondták a lengyelek, hogy ha kerítenek a magyarok egy bármilyen lajstromjelű kétszemélyes 18-ast, olyat, akkor azt átadják az Alapítványnak, a magyar műszereivel együtt! A krakkói példány ugyanis remek állapotban van, repülőképessé tehető. Sajtos Zoli megszerezte az UT-2-es komplett leírását és gyártási technológiáját, lehet, hogy azt is megpróbálják megépíteni, hiszen Magyarországon az is alapkiképző gép volt.

Egy budaörsi sajtótájékoztatón

Most már az ország több pontján foglalkoznak régi gépek felújításával, replikák építkezésével, például Atkáron Váradi Lászlóék: Fedő egyik másik fontos terve még, hogy egyszer rendezzenek egy igazi nagy oldtimer repülőnapot. (Ne csak a vitorlázógépeknek, mint valaha Farkashegyen.)

Végül két érdekesség: a hazai repülőtársadalom egyik legnépszerűbb figurája, és ez talán sokakat, meglep, ugyebár nem pilóta, hanem repülőgépszerelő. Fedő elmondta: soha nem akart pilóta lenni. „Borzasztó jól éreztem és érzem magam a bőrömben, hogy szerelő vagyok: elhiszem, hogy óriási élmény egy pilótának felszállni a Li-2-essel, de annak a legnagyobb élmény, aki megcsinálta...”

Van, ahol a kezdetektől vigyáznak a repüléstörténet értékeire...

A sok jubileum kapcsán majd a repülőszezon végére tervez Fedő „egy jó kis hangárbulit, aztán jónapot...” Ki ne felejtsük, van még egy érdekes történet, ami idevág. 1971-ben, egy Il-18-as téli légcsavarszerelése közben – mínusz tíz fok, vízszintesen esett a hó – éjfélkor a banda visszament vacsorázni a 25 fokos melegedőbe, amitől az ifjú szerelő arca alaposan kipirosodott. Ezt vette észre valaki. „Ez a majom úgy néz ki, mint egy fedő, mondta a srác. Másnap már Fedőnek hívott mindenki a reptéren, aztán még külföldről is kaptam levelet azzal a megszólítással, hogy: Herr Fedő...”

Vagyis ezzel egy újabb jubileum bukkan elő a történelemből: 45 éve, hogy a most hetven éves Fedőt Fedőnek hívják szerte a repülővilágban.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek