Ismét múzeumként kelhet új életre a Kossuth Múzeumhajó?

A hosszú évekig étteremként üzemelő vízijármű új tervei már el is készültek. A hajó június 21-én, a Múzeumok Éjszakáján látogathatóvá válik, változatos programokat kínálva.

A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum (MMKM) kollekciójába tartozó Kossuth Múzeumhajó több mint húsz éven át, 2024 márciusáig étteremhajóként funkcionált a Lánchídtól délre található második kikötőálláson, ez azonban olyan jelentős állagromlást okozott a gőzhajó szerkezetében és belső terében, hogy a vendéglátóegység bezárása óta csak korlátozottan látogatható.

Az Építészfórum.hu arról ír, hogy a műtárgy megmentését szem előtt tartva a múzeum a Studio Kraft Építész Műtermet bízta meg a hajó állapotfelmérésével és koncepciótervének elkészítésével, melyet a tervezőiroda generál- és építész tervezőként, hajómérnök, tűzvédelmi, gépész és elektromos tervező alvállalkozók bevonásával végzett el. A Műterem a felmérés és a tervezés során együttműködött a kiállítástervező kollégákkal, majd ismét múzeumhajóként gondolta újra a Kossuth Múzeumhajót. A felújítási-átalakítási tervek egyelőre viszont még nem valósulnak meg.

A hajót 1913-ban építette újpesti telephelyén a Ganz és Tsa. Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt., ekkor még „Ferencz Ferdinánd Főherczeg” néven állt forgalomba. Fedélzete és felépítményei acélvázas tartószerkezetre épített vörösfenyőből, az ablakkeretek mahagóniból és rézből készültek.

A 61,8 méter hosszú, 15,8 méter széles, 1,3 méter legnagyobb merülésű, 800–1200 fő befogadóképességű hajó hétköznapokon kofahajóként, hétvégén kirándulóhajóként üzemelt a Dunán, Budapest és Esztergom között. A Monarchia szétesésével Rigó, majd Leányfalu névre keresztelték át. A második világháborúban, 1944 végén a visszavonuló német csapatok Ausztriába menekítették a hajót a szovjetek elől, ahonnan csak két év múlva szerezte vissza a Magyar-Szovjet Hajózási Rt.

1953-ban ismét névváltás következett, ekkor kapta meg a Kossuth nevet. Ezzel egyidejűleg az aktuális elvárásoknak megfelelőre építették át: előre dőlő orrtőkét kapott, a kormányállást és parancsnoki hidat a kémény elé helyezték át, mögé pedig zárt felső felépítményt hoztak létre.

A következő években a gőzhajókat egyre inkább kezdték felváltani a korszerűbb utazási módok, ezért 1966-tól már csak kiránduló-üdülőhajóként vetették be, 1976-tól pedig lakó- és étkezőhajóként hasznosították Újpesten. A selejtezés elkerülése érdekében 1980-ban hajózási kiállítást alakítottak ki a hajó fedélzetén.

A Közlekedési Múzeum 1984-ben vette gondozásába a Kossuthot, ekkor már műtárgy státusszal. A Ganz Danubius Hajó- és Darugyár Óbudai Gyáregységében meg is kezdték az állagmegóvást és a múzeumhajóvá való átalakítást, a hajó végül két évvel később nyitott meg a közönség előtt.

A hajón éttermet üzemeltető bérlő 2000 és 2003 között állagmegóvó felújításba fogott, és külsőleg úgy alakította át a hajót, amilyen az soha nem volt: a felső napozófedélzetet beépítették, ezzel egy száz fő névleges befogadóképességű, teljesen zárt, fa-üveg konstrukciójú nagytermet hoztak létre. 2008-ban és 2016-ban is újabb állagmegóvó munkálatok következtek, ezeknek köszönhetően a hajó jelenlegi állapota megfelelő, jónak minősíthető, szerkezetileg eredeti, restaurált állapotú. Úszóműként 2030-ig rendelkezik engedélyekkel.

Idén június 21-én, a Múzeumok Éjszakáján a hajót ismét be lehet majd járni, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum változatos programokkal várja az érdeklődőket 

A ponyva nélküli hajóhídon a járműre felsétálva vagy a múzeum előterébe lehetne belépni, vagy pedig a külső lépcsőn és a sétafedélzeten keresztül a kávézóba és a rendezvényterembe. Így akár nyitvatartási időben, jegy nélkül is lehetne használni ezeket a funkciókat.

A tágas, fehér, strukturált mennyezetű előtérbe lépve a Dunára lehetne rálátni. A középpontban elhelyezett, íves pultnál eligazítást lehetne kérni, valamint belépőjegyet és a múzeumbolt termékeit vásárolni.

A fedélköz hajóbordái között, fehérre festett, letisztult terekben új, automatikusan záródó vízzáró ajtóval elhatárolt vetítőket és gyermekjátszó területeket alakítanának ki, melyek az előcsarnokból és a kiállítási területről egy-egy lépcsőn lennének megközelíthetők és a külön megközelítés miatt akár bérleményként is kezelhetők.

A hajókabinokkal egybenyitott kiállítóteret a hajó főfedélzetének tat és orr részén, valamint a bal felén hoznák létre.

A gépház, ami jelenleg is bejárható, a kiállítás részeként vezetett gépháztúra keretében lenne látogatható. A mellette lévő kazántérbe vízzáró ajtón át lehet jutni, az ebből leválasztott volt konyha- és gépészeti területet csökkentenék annak érdekében, hogy a megbontott felületű kazántest bejárható legyen. Innen létrán lehetne feljutni a kéményig és a kormányálláshoz, ahol a különleges szervokormányművet is meg lehetne tekinteni – a vezetett túra keretében így a hajó teljes működtetését meg lehetne ismerni.

A felső szinten, az úgynevezett sétafedélzeten megmaradna a korszerű, világos belső térként funkcionáló rendezvénytér, ahol fogadást, előadást vagy egyéb rendezvényt is meg lehetne tartani, ráadásul a nyitott fedélzeten keresztül a múzeumtól függetlenül is megközelíthető lenne. A sétafedélzetre teakonyhával és öltözőszekrénnyel is ellátott személyzeti pihenőhelyiséget is terveztek, mely rendezvények során tárgyalóként és VIP tartózkodóként is használható lenne.

A kávézó a múzeum nyitvatartásától üzemelhetne, háttere a rendezvények kiszolgáló catering-helyiségként is funkcionálhatna. A kávézóhoz kapcsolódna a jármű bal és jobb oldalán lévő berendezett, fedett terasz, de a tavaszi-őszi időszakban a hajóorr nyitott fedélzete is kiszolgálható. A körben kiállítási tablókkal díszített terasz a múzeum szerves része, melyet mobil bútorozással, textil árnyékolókkal és egy zárható, telepített bárpulttal szerelnének fel.

A kormányállás ponyváinak eltávolításával autentikus hajóélményben lehetne része a vendégeknek, akik a főváros egyedi panorámáját élvezhetnék, rálátva a Gellért-hegyre, a Budai Várra és a Lánchídra.

(Nyitóképünk forrása: Építészfórum.hu)