Kassai bombázás: román kétmotoros hárommotoros?

Nem túlzás: 1941 nyarán a híres-hírhedt kassai bombázás sorsfordító mozzanata a magyar történelemnek, annak ellenére, hogy sokan azt mondják, ha ez az esemény nem szolgált volna okként/ürügyként belépésünkre a második világháborúba, lett volna valami más helyette, amely kapcsán hadat üzent volna Magyarország a Szovjetuniónak. De hogy valójában mi is történt azon a furcsa napon, kik okozták harminc városlakó halálát, arról egészen biztos információk ma sincsenek.

A hazai vitát feltehetően csak felerősíti a BBC História új számában megjelent elemzés, amely ugyan felsorolja a lehetőségeket, de óvakodik határozottan kiállni valamelyik mellett. Pedig ma sem érdektelen, milyen típusú gépek voltak, amiből következik a másik kérdés: melyik ország légierejéhez tartoztak a bombázók, és hogy tulajdonképp mi volt az eredeti célja ennek a furcsa támadásnak. Az eddig tárgyalt verziók: szovjet bombázás provokációs céllal, szovjet bombázás tévedésből – hibás navigáció miatt, német bombázás, cseh vagy jugoszláv bombázás és román bombázás.

A terjedelmes cikksorozat 27. oldalán a szerző utal arra, hogy a 80-as években, a Ceausescu-rezsim lejáratására merült fel egy román támadás verziója. Két bekezdéssel korábban pedig az szerepel az egykori kassai reptérparancsnokkal kapcsolatban, hogy: „nem kerültek elő Krúdy állítólagos feljegyzései sem”. Az iho/repülés állandó szerzőjét ezek a kitételek késztették cikkírásra, és egyben arra, hogy a lehetséges típusok közül a legkevésbé ismertet alaposabban bemutassa.

Abban megegyeznek az egykori beszámolók, hogy a kassai reptéren lévő hozzáértők nem tudták a támadókat valamelyik ismert típusú, mélyszárnyú, kétmotoros, egyfarkú, akkor szokványos méretű és sebességű bombázóval azonosítani.

Egyetlen kivétellel: Krúdy Ádám, a reptér parancsnoka megjegyezte: „...lehet, hogy Savoyák voltak!” Ezzel persze nem olaszokra, hanem az általa is tudottan, a romániai IAR gyárban liszenszben gyártott Savoya S-79B típusú kétmotoros bombázókra gondolt.

Később ezt a megállapítását visszavonatták vele, hogy „ne gyanúsítsanak” egy fegyvertárs államot. Ám a halálos ágyán a kierőszakolt visszavonást visszavonva, a családtagjai előtt megismételte a véleményét.

Az 1936-39-es spanyol polgárháborúban a nemzetiek a Savoya S-79 „Sparviero” hárommotoros bombázókkal támadták a köztársaságiakat. Ám ebből a gépből később az olaszok gyártottak kétmotorosokat is, S-79B típusjelzéssel. Az orrában lévő motor helyére a bombacélzók dolgát megkönnyítő üvegezett orr került, a szárnyakra pedig erősebb motorok. A románok 24 ilyet rendeltek (Irak is négyet), majdtovábbi 48-at kezdtek el liszenszben gyártani a brassói IAR-gyárban. De, mert ugyancsak liszenszben ott gyártottak német JUMO-motorokat is, az olasz eredeti motorok helyett a németekkel.

Végül ennek a szokatlan formájú  és hangú gépnek a teljes típusjelzése IAR-JRS-79-B lett:
Industria Aeronautica Romana, Junkers-Romana-Savoya. Nem csoda, hogy a támadók üldözésére Bustyaházáról felszállt Balogh őrmester sem ismerte fel őket öreg Fiat CR-42-es vadászából, és miután megjegyezte alakjukat, és azok lőttek is rá, meg a benzinje is fogyott, visszatért. De egyértelművé tette, hogy a bombázók kelet-délkeleti irányba, tehát Észak-Románia és nem a Szovjetunió felé távoztak, ahogy afelől is érkeztek. Krúdy ezredes ezek alapján is gyanakodhatott román gépekre, hiszen Kassáról Suceava felől-felé a délkeleti az egyenes irány. Suceavan pedig már akkor  nagy katonai légibázis volt és van most is. Bustyaháza (ma Ukrajnában) szinte a felezőpontja ennek az egyenesnek.

A bombák ledobása után a 310-es irányból nem északnak, hanem délnek, 150-re fordultak el, amit igazolt néhány, a balforduló közben-után ledobott bombájuk is.

A típus keresése során hat féle, kétmotoros és nagyjából azonos méretű és teljesítményű,  német, szovjet, lengyel, cseh és román  bombázó gép 14-14 különféle adatát foglaltuk táblázatba, amelyből ugyancsak az IAR79B valószínesült a kassai támadónak.

Az egyesek által látott, mások által nem látott sárga csíkot akkoriban össze-vissza festették a gépekre, mert a felségjelek is sok zavart okoztak. Például: a magyar légierő jelét, a fekete négyszögben fehér keresztet a német vadászok kék mezőben fehér csillagnak, azaz amerikainak vélték, és olykor emiatt lőttek a magyarokra. Később a svájci felségjelzés, a piros mezőben fehér keresztet is ezzel tévesztették és, arra is lőttek. A fronton a magyar harckocsikra is emiatt festették inkább a német keresztet.

A kétmotoros IAR-79B pontos adatai a Zrinyi Kiadó „Katonai repülőgépek” című 
típuskönyve 254. oldalán is megtekinthetők. Ami a szovjet gyártmányú bombákat illeti, a háború előtti „folyékony” helyzetben még igen gazdag hadianyag-kereskedelem zajlott a régióban.  Például a cseh AVIA gyár szovjet bombázókat is gyártott, a lengyel összeomlás után az ő gépeik több felé menekülve, felszerelésestül a szovjeteknél álltak hadrendbe.

De miért a románok? A németeknek és az oroszoknak nem volt igazán érdekében a hadbalépésünk. A románok viszont máris beléptek, hiszen jelentős keleti területek visszacsatolását remélték. A vezetésüket (vagy csak egy bombázóegységük nacionalista parancsnokait) bosszanthatta, hogy a magyarok kimaradnak és megússzák a hadbalépést, és a végén a zűrben még megindulnak majd Dél-Erdélyért is. Erdélyért Dobrudzsát? Nehogy!
A német hadseregnek sem tetszhetett egy, a szövetségeseik közti, ilyen fokú feszültség.

A nyolcvanas években, a Causescu-érában ismét felmerült a román verzió. Egyrészt az akkor erős hangú román nacionalisták híresztelték, hogy „...elintéztük a k. magyarokat”,  másrészt az őt lejáratni akarók emlegették, hogy erre csak a Causescu-félék vetemedhettek.

Amikor a nyolcvanas években az ismétlődő rezsimváltozások után hozzáférhetőkké váltak
az addig titkos archívumok, megkerestem dr. Ölvedi Ignác hadtörténész ezredes urat, hogy segítsen ennek az alapos feltevésnek a vizsgálatában. Örömmel vállalta, ám rövidesen tájékoztatott, hogy a kutatást „nem találják aktuálisnak.” Ugyanis megint csak ugyanazon  fegyvertársunk, Románia ezúttal már „varsói” szférájába hatolnánk, gyengítve ezzel magát a Szerződést is.