Koros NASA-gépek, ballonok, különjáratok: teljes napfogyatkozás-láz

Óriási a készülődés: augusztus 21-én az Egyesült Államokon átvonuló teljes napfogyatkozás érthető módon igen komoly felfordulást okoz a légiközlekedésben is. Nem arról van szó, mintha a közforgalmi repülést bármiben akadályozná a regényes elsötétedés, viszont várhatóan óriási lesz a teljes fogyatkozás 113 kilométer széles sávjában a kisgépes rajzás. Nem feltétlenül csak magának a természeti jelenségnek a levegőből való megtekintése miatt, hanem mert rengetegen akarnak a zónába repülni erre a napra. A NASA becslése szerint a teljes fogyatkozás övezetében lakó mintegy 12 milliónyi lakoshoz legalább ugyanennyi csatlakozik majd, hogy megtekintse a jelenséget, de bőven lesznek, akik a sávtól északra és délre a részleges napfogyatkozás látványáról sem mondanak le.

A Flying magazin összeállítása Oregontól Dél-Karolináig nem egy olyan General Aviation reptérről számol be, ahová már nem kap senki leszállási engedélyt, mert az állóhelyeket teljesen lefoglalták, még akkor, is, ha az illető reptér a kisgépek számára kibővíti a parkoló-kapacitását. Volt olyan reptér, amelyre már több mint egy éve bejelentkeztek erre a napra az első érdeklődők. A sáv városaiba szóló repülőjegyek ára megugrott, Los Angeles és Portland között az egy évvel ezelőtti augusztusi tarifákhoz képest a növekedés száz százalékos.

A Southwest öt speciális napfogyatkozás-néző járatot indít – érdekes, hogy a 737-esek viszonylag szűk ablakain át mit látnak majd az utasok, pláne akik a folyosó mentén ülnek... De a társaság egyéb szokásos járatain is kínál a kabinszemélyzet „kozmikus koktélokat” és persze a speciális szemüvegeket, amelyek használata azonban a földön épp úgy ajánlott, mint egy repülőgép fedélzetén (napszemüveg nem elég!).

Hogy a légiközlekedés szervezőinek még nehezebb dolguk legyen, a teljes fogyatkozás sávjában egy tudományos kísérletsorozat keretében tanárok és diákok harminc helyszínről fognak felengedni mérőműszerekkel megpakolt, mintegy hatkilónyi hasznos terhet harminc kilométer magasra emelő héliumos ballonokat. Természetesen megfelelő jeladók is lesznek a csomagban, tehát az irányítás mindig pontosan tudni fogja valamennyi helyzetét, ezzel együtt az FAA fokozott figyelemre inti a sávban repülő pilótákat is.

Akik nem fogják zavarni a forgalmat: a NASA két megfigyelő gépe 50 ezer láb, azaz 15 250 méter magasan fogja végigkísérni a fogyatkozást, ilyen szinten már nem repülnek az utas- és teherszállítók, viszont az űrhivatal számára különleges lehetőség a nagy magasságban, a felszínhez képest 20-30-szor sötétebb háttér előtt fényképezni az átvonulás közben a napkoronát, és elkészíteni az első hőfényképeket a Merkúrról. Ami a Napot illeti, a felderítő gépek mérései az űrhivatal tudósai szerint talán megfejtik azt a rejtélyt, hogy a korona hőmérséklete miért haladja meg több millió fokkal a központi égitest felszínének a hőmérsékletét. Ugyancsak először lehet megfigyelni a napkoronában zajló kisebb kisüléseket.

A gépek, amelyek szoros kötelékben repülnek – persze megpróbálják követni is az átvonulást, és ezzel értékes percekkel meghosszabbítani a megfigyelést – , különösen érdekesek, némi magyar vonatkozással. Az ötvenes évek egyik legsikeresebb konstrukciójáról van szó: a brit English Electric Canberra-prototípusa 1949-ben repült először, sőt, ez volt az első sugárhajtású gép, amely leszállás nélkül kelt át az Atlanti-óceánon az angliai Wartonból Ganderig. Taktikai bombázóként és felderítőként használták, utóbbi feladatkörében teljesített néhányszor a típus Magyarország felett is repüléseket, a légierő akkori MiG-vadászai nem tudták befogni őket.

Amerikai építésű változata a Martin B-57-es, az első, éles küldetéseket is végrehajtott sugárhajtású amerikai bombázó, több mint 400 épült belőle, még Vietnam felett is bevetették, de közülük már csak a NASA gépei repülnek, két, hatvan évnél is korosabb példány a WB-57-es variánsból (W, weather).

A Canberrák hatalmas szárnyainak szerkezetében a hatvanas évek vége felé korrózió nyomait és repedéseket találtak, és a típust a légierő kivonta a hadrendből. Az eredeti B-57-es időjárás-felderítő változata 1964-ben állt szolgálatba, a NASA ezek közül vett át két nagyjavított példányt a nagymagasságú légkörkutatás céljaira – hasonló feladattal repül a flottában két U-2-es is, amelyek magasabbra képesek emelkedni, de a de a WB-57-esek három tonnányi hasznos terhelésével nem versenyezhetnek.

Feltehetően tehát a Canberrák személyzete élvezheti leginkább és legtovább a teljes napfogyatkozást, persze ők nem azzal lesznek elfoglalva, hogy az égitesteket nézzék, hanem hogy pontos navigációval kövessék az optimális útvonalat. Ami viszont szinte mindenkinek lehetőség majd a nagy élményre: a NASA speciális weboldalán át élő internetes közvetítésben láthatja bárki a Földön, amint a Hold korongja teljesen kitakarja a Napot.

* * *