Közlekedési múzeum Debrecenben: elfelejtve!

A láz(ár)-álom véget ért, lassacskán a helyükre illeszkednek a dolgok.

Legutóbbi ülésén a kormány többek között a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum ügyét is tárgyalta. Erre azért volt szükség, mert az előző kurzus a közlekedés felügyeletével megbízott minisztere az „ugrassuk össze a fővárost a vidékkel” anarchista elv szellemében a múlt év novemberében már a Debrecenbe (a város határába, a hová még közösségi közlekedés sincs) eltervezett közintézmény látványterveit is közszemlére tette – véletlen egybeesésként a pályázatot a mezőhegyesi ménesbirtok több épületének tervezője nyerte, a fődíjas DAW Építész Stúdió Kft. a tervekért méltányos 25 millió forintot kapott (a Ménesbirtok működését továbbra is Lázár János koordinálja…).

A kormányülés örvendetes fejleményeként eldőlt, Kőbányán épül meg a múzeum új központi kiállítóhelye, méghozzá a MÁV Északi Járműjavító történeti dízelcsarnokának megújításával. Amint az emlékezetes, annak idején a projekt előkészítésében a múzeum szakemberei mellett világszínvonalú építészek és kiállítástervezők vettek részt, és az előkészítés során a teljes kiviteli tervezés is elkészült. A megvalósításhoz vezető következő lépésként a kormány felhatalmazást adott a hosszú leállást követő újraindulásra, a múzeum gyűjteményfejlesztési programjának felülvizsgálatára, valamint a kivitelezés várható költségeinek feltérképezésére.

Az új múzeum mintaértékű barnamezős beruházásként valósulhat meg az ország egyik legrégebbi autentikus vasúti helyszínén. Az egykori dízelmozdony-javító csarnokban és környezetében hatalmas állandó kiállítás, műtárgyraktárak, archívum, restaurátorműhelyek és számos további funkció kap helyet, miközben a fejlesztés megőrzi és bemutatja a helyszín kiemelkedő ipari örökségét.

Azokra a kérdésekre, hogy az új összgyűjteményi tárlat kialakításához például mennyi, jelenleg a Magyar Vasúttörténeti Parkban kiállított, vagy működtetett vasúti tárgyú (egyébként múzeumi tulajdonú) rekvizitumra lesz szükség, kell-e attól tartani, hogy a Tatai úti létesítmény kiüresedik, vagy a felszín alatt azért érzékelhetően megbúvó szándéknak megfelelően a két intézmény látnivalói majd jótékonyan kiegészítik-e egymás, nyilván meglesz a válasz, amit ki-ki a maga érv- és értékrendszerében fog majd üdvözölni vagy elutasítani, és persze mindettől nem is annyra függetlenül nagyon nehéz belenyugodni abba a helyzetbe, hogy például a nem is oly régen még az eredeti közegében mutatkozó (aztán az Istvántelken a szabad ég alatt tárolt, és a mínuszokban szétfagyó kazánú) 242-es Koporsó, valamint az Árpád-típusú Tas motorkocsi örökszoborként emlékeztet majd a vasúti múltra…

De addig is, amíg ez a sok minden tisztázódik, a Közlmúz honlapján lesz tennivaló, mert a műintézmény címe/székhelye még: 4025 Debrecen, Széchenyi utca 31. Ezt minél hamarabb ki kell törölni a kollektív tudatból.

Utóirat

Emlékezzünk 2014-re is! A MÁV-Gépészet 2009-ben bezárt járműjavítójának védett Eiffel-csarnoka akkor talált új gazdára: a 2014-es utolsó Magyar Közlönyben hirdették ki, hogy a főváros X. kerületében, a Kőbányai úton létesülhet a Magyar Állami Operaház és az Erkel Színház új műhelyháza és próbacentruma. A döntés értelmében a Kőbányai út 30. szám alatt, vagyis az egykori MÁV Északi Járműjavító területén, 2015 és 2018 között épülhetett meg a műhelyháza és próbacentrum is. Az Eiffelben (!) tekinthető meg vezetett tárlat keretében egyrészt a Szörényi Szabolcs-féle terepasztal, másrészt a műhelyházban látható az egyetlen-egy fennmaradt MÁV 327 sorozatú gőzös, a 016-os, a mögé kapcsolt teakfa étkezőkocsival, továbbá az épület melletti parkban a MÁV 301,006-os, aminek ugyan a hajtórúdjai imitációk, ám látványra ugyanúgy festenek, mint a sorozatra jellemző eredetik, nem úgy, mint a vasúttörténeti parkban ragadt 301-esé: utóbbi hajtórúdjait egy 424-eséből eszkábálták össze.

Ismerve a körülményeket, váltig állítjuk, hogy a következőkben említett felek – a 2016 januárjától múzeumi főigazgató Vitézy Dávid, illetve az operaházi főigazgató, Ókovács Szilveszter – egyike sem fogja letagadni, hogy akkor egyetértésben, közösen gondolkodtak a vasúti közlekedés múltjának az adott feltételek közötti bemutatásáról, és később ebből az együttműködésből körvonalazódott elő a Kőbányára, az Eiffel-csarnok tőszomszédságába megálmodott közlekedési múzeum víziója is.