Megkezdte a Voima a jégtörést a beállt Botteni-öbölben

A patinás jégtörő az Arctia flottájának legkorosabb hajójaként indult útnak a helsinki Katajanokka kikötőből, hogy a Botteni-öbölben, Tornio, Kemi és Oulu térségében támogassa a kereskedelmi hajóforgalmat.

Húszfőnyi legénységgel a fedélzetén a Voima a nap 24 órájában, a hét minden napján töri a jeget – jelenleg az Oulu közelében fekvő Kotakari szigetnél jár. A személyzet munkaciklusa húsz nap dolog, tíz nap pihenő.

Mivel a tél eddig enyhe volt, ezért idén az Arctia jégtörő hajóinak szezonja valamivel később kezdődött a szokásosnál. Jelenleg öt jégtörő hajó üzemel a Botteni-öbölben.

A jégtörés finn szolgáltatójaként az Arctia nyolc jégtörőjével teszi lehetővé a finn ipar és a lakossági ellátás szempontjából fontos télvízi hajózást. (Finnország exportjának és importjának körülbelül 96 százalékát tengeren bonyolítják le.) Ezeket a jégtörőket az ország partközeli felségvizein vetik be.

Az előző téli szezonban ugyan a déli Finn-öbölben nem volt szükség jégtörő segítségre, a Botteniben viszont annál inkább: az Arctia hajói összesen 479 napig üzemeltek, miközben 32 946 tengeri mérföldet tettek meg. Kereskedelmi hajókat 1076 alkalommal segítettek a továbbhaladásban, és 150 vontatási műveletet hajtottak végre.

Az Arctia jégtörő hajói közül az 1954-ben üzembe helyezett Voima volt az első, amit Finnország háború utáni újjáépítési programjának keretében bocsájtottak vízre. Akkoriban a Voima különleges esetnek számított, hiszen a világon először láttak el jégtörőt ellentétes forgásirányú orr-hajócsavarokkal. Nyílttengeri használatra tervezték, szélessége lehetővé teszi 10 ezer tonna hordképességű (dwt) teherhajók és 16 ezer dwt-jű tartályhajók közlekedését az általa megtört csatornában. Képességei, nagy motorteljesítménye és kiváló manőverező képessége jelentős érdeklődést váltott ki külföldön is a konstrukció iránt. Ezért a helsinki Wärtsilä három testvérhajót épített a Szovjetunió megrendelésére (Kapitan Beluszov, 1954; Kapitan Voronyin, 1955 és Kapitan Melehov 1956), valamint egy továbbit, amit Svédországnak adtak át (Oden, 1957).