Öregember nem vén pilóta
Évi 125 új pilóta: ez az a szint, melyet a légierő kénytelen lenne elérni. Ráadásul a már meglévő hajózóállományt is tizedelik az alacsony fizetések miatti korai leszerelések, illetve a pilótahiánnyal küzdő légitársaságok csábító ajánlatai. Andre Deschamps tábornok, a légierő parancsnoka így kénytelen volt azt jelenteni Bruce Donaldson altengernagynak, a vezérkari főnök helyettesének, hogy nem tudnak minden évben megfelelő számú új pilótát a rendszerbe állítani.
A Kanadai Királyi Légierő ezért arra buzdítja a már leszerelt, tapasztalt, de még egészségileg megfelelő volt pilótáit, hogy térjenek vissza a harci gépek pilótafülkéibe. Idén körülbelül egy tucatnyi repülőgépvezető visszaillesztését sikerült így megoldani.
Az elsődleges probléma persze ismerős: a „baby boom” korosztály lassan nyugdíjba megy, s nincs, aki a helyükre álljon. A szóba jöhető fiatalok száma is alacsonyabb, s már korántsem annyira vonzó a katonai pilóta-pályafutás, mint régebben: persze a fizetések sem tartanak lépést a civil repülésben elérhető pénzekkel. A számítások szerint 2009 és 2013 között a 3000 pilóta legkevesebb 20 százaléka megy nyugdíjba. Helyükre idén a 125 új pilóta helyett alig 48-at sikerült találni: igaz, még két és fél hónap hátra van az évből.
Egy másik, Magyarországról is ismerős probléma a repült órák száma. Az ifjú pilóták már Kanadában is gyakran csak hosszas várakozások után szállhatnak fel: kevés gép és nem megfelelő mennyiségű, megfinanszírozott repült óra teszi nehézzé a repülést és egyben a lelkesedés fenntartását. Ha viszont sokáig nincs mivel repülni, akkor a friss pilóta könnyebben fordít hátat a katonai pályának, mint középkorú társa...
