Phantom-búcsú, némi félreértéssel

A címben jelzett félreértés néhány, a hírt felületesen kezelő média részéről az volt, hogy elbúcsúztatták az utolsó McDonnell Douglas F-4-est – a hír pontosan így szól: elbúcsúztatták az amerikai légierő utolsó F-4-es Phantom harci gépeit, ráadásul sok évvel a szolgálatból való kivonásuk után.

Mint ismert, az erős, nagy, robusztus és főképp meglehetősen sikeres kéthajtóműves, kétüléses típus ráadásul először az amerikai tengerészet kötelékéből távozott, az utolsó hordozóleszállást az utolsó Marine, illetve Navy-Phantom az ott szolgáló több mint 1200-ból 1987-ben hajtotta végre. Ami pedig az Air Force majd 2900 gépét illeti, a nyugdíjba vonulás dátuma 1996., szerencsére előtte még a magyar közönség is láthatta a Wild Weasel formáció repülését, az F-4-est és az F-16-ost Taszár egén.

Sőt, aztán még néhányszor élvezhettük a Phantom klasszikus dörgését akkor is, amikor a kecskeméti repülőnapok egyikén egy, a német légierőnél szolgáló F-4-es lépett fel Kecskeméten. Ugyanakkor épp ez a momentum figyelmeztet arra, hogy a híres konstrukciót bőven használták az Egyesült Államokon kívül is, az amerikaiak után a legkeményebb légiharcokat talán az izraeliek vívták vele, Japánban még gyártottak is majd kétszázat. De ami a legfontosabb: most is repülnek Phantomok görög, török, iráni és dél-koreai felségjelzéssel.

Vagyis Phantomok még vannak, ha nem is túl nagy számban az eredetileg legyártott 5100(!) példányból. Az amerikai F-4-esek utolsó példányainak azonban meglehetősen különös és kissé talán kegyetlen sorsot szántak, pilótával vagy pilóta nélkül repülő célgépek lettek, szolgálván az újabb és újabb felnövekvő katonai pilóta-generációkat, hogy a fiatal hajózók eléggé élethű körülmények között tanulják a légiharcot, illetve hogy az újabb föld–levegő és levegő–levegő fegyvereknek valóságos célpontokként szolgáljanak hiteles teszt-lehetőséget.

Háromszáztizennégy Phantomot alakítottak át, amelyekkel a QF-4-esek élethű tesztgépként pilótával, vagy pilóta nélkül is repülhettek, természetesen éles fegyverzettel csak utóbbi esetben lőttek rájuk: az ilyen kegyetlen próbák során 250-et pusztítottak el, utoljára 2016 tavaszán. Fontos szerepük volt legutóbb az F-35-ösök fejlesztéseinél is.

Néhány nappal ezelőtt pedig ezek a feltűnő narancs színekben pompázó példányok együtt búcsúztak a Holloman légibázison összegyűlt nagyközönség előtt néhány olyan F-4-essel, amit nem célgépként, hanem a légierő történelmi kötelékének gépeiként tartottak meg repülőképes állapotban.

Ahogy a legnagyobb példányszámban gyártott amerikai sugárhajtású harci gépek körében, úgy a Q-sorozatban is F-16-osok veszik át az F-4-esek helyét, természetesen az első A/B sorozat példányai.

A búcsúünnepségről a legrészletesebb videó-beszámolót a The Aviationist tette közzé, megörökítve egyben az utolsó néhány hangrobbanást (12.34), amit ezek a strapabíró, több mint ötven éves remek konstrukciók az amerikai légtérben produkáltak. Gyönyörű áthúzások, fordulók, majd leszállások, érkezés az előtérre a reptéri tűzoltók vízfüggönyös tisztelgése mellett: most kivételesen csak azután folytatták a pilóták a szokásos nyitott kabintetős Phantom-gurulást.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!