RepTár: régi kétségek, újabb jó tapasztalatok

Kinek és minek is kell ez a REPtár Interaktív Repülőmúzeum? – tette fel a kérdést szerzőnk másfél éve, még a tervezés fázisában, amikor először lehetett megtudni részleteket a  szolnoki beruházásról. Most alkalom nyílt az azóta történtek alapos felmérésére. Ma is vannak megválaszolatlan kérdések, de az összbenyomás szemlátomást jobb, mint amire a projekt indulásakor sokan számítottak.

A projekttel, annak helyszínével kapcsolatban már a döntési fázis után több kérdés és kétség merült fel, nemcsak bennem, hanem szakújságírókban, szakemberekben, tényleges és nyugállományú katonatisztekben és muzeológusokban egyaránt. Más kérdés, hogy a jelenlegi Magyarországon egy állami alkalmazott, közalkalmazott, vagy éppen fegyveres testület aktív tagja nyilvánosan nem nyilváníthat véleményt, illetve véleménye után esetenként retorzióra számíthat.

A RepTárral kapcsolatban már 2015. áprilisban írtam kétségeimről. A megnyitó ünnepségre éppen ellenérzéseim miatt nem mentem el, viszont most megnéztem a múzeumot. A vállalkozás pénzügyi hátteréről, és a helyi oligarchák összefonódásáról az Átlátszó már készített egy cikket, amely egyben jellemrajza is a mai magyar állami megrendelések valóságának. Látogatásom során én csak a projekt nyomán létrejött produktummal foglalkoztam.

Előzetes bejelentkezésünk alapján öt kollégával együtt jelentünk meg a bejáratánál, ahol a RepTár szolnoki Repülőmúzeum marketingigazgatója munkatársaival fogadott minket. A múzeum vendégül látott bennünket, ami azt jelentette, hogy ingyenes belépést, tárlatvezetést kaptunk, valamint ebédet és ajándéktárgyakat.

A látogatás után a következő kép alakult ki bennem: alapvetően a RepTár helye elhibázott, mivel nem bővíthető. A régi múzeumból az Il-14 polgári utasszállító repülőgépnél nagyobb repülőgépek áttelepítése elsősorban helyhiány miatt nem lehetséges. Így olyan kuriózumok maradnak az eredeti helyükön, mint Il-18, Tu-134, Il-28, An-24, An-26.

A RepTárba nem kerülő repülőgépek további sorsa több mint kétséges. Nagy valószínűséggel előbb-utóbb az enyészeté lesznek, mivel még abban az esetben is, ha új festést kapnak és ismét látogathatókká válnak, a RepTárból vajmi kevesen fognak hat–nyolc repülőgépért átlátogatni a régi tárolóhelyre. Amennyiben lenne hely, akkor át lehetne a repülőgépeket vinni a RepTárba, hiszen szakszerűen szétszedve, illetve vágva, majd ismét összeállítva és lefestve, megoldható lenne a feladat. Ez történt például az angliai Hendon, a franciaországi Le Bourget múzeumában és több más helyen, ahol olyan, szétszedett és szétvágott, majd ismét összerakott nagyméretű repülőgépek kaptak helyet, mint a Boeing B-17, a Consolidated B-24, az Avro Vulcan.

Maguk az épületek, az alkalmazott technikai megoldások nagyon jók. A repülőeszközök, alkatrészek, motorok, turbinák, részegységek, különféle, a repüléssel összefüggő relikviák elhelyezését kiválóan megoldották, akárcsak a látogatók tájékoztatását a különféle interaktív berendezésekkel. Az érintőképernyők aktív élményeket adnak, akárcsak a MiG-29-es szimulátorok, a 4D mozi, és a kisgyerekeknek a repüléssel összefüggően kialakított játszóterek, a nagyobbaknak pedig egy jól kivitelezett, repüléshez köthető akadálypálya. A légvédelmi eszközök bemutatója is szépen sikerült, sajnos ehhez a zsámbéki légvédelmi múzeum bezárása és annak kifosztása kellett...

Az épületekben a fellelhető emlékekből a lehetőségekhez képest a Nagy Háború, és a második világháború magyar aviátorairól és a kommunizmus időszakában repülő katonákról és megemlékeznek, használati tárgyaikból, szolgálatuk során alkalmazott eszközeikből emléket állítottak róluk.

Nagyon pozitív élmény, hogy a személyzet szakavatott, nem innen-onnan toborzott munkatársakból áll, hanem a repüléssel évekig, évtizedekig kapcsolatban álló katonák, volt katonák, akik komolyan hozzá tudnak járulni történetekkel és szakmai jártasságukkal a tájékoztatáshoz. A repülőeszközök egy része még mindig nincs helyén, majd egy tucat repülőgép, helikopter még felújítás, festés alatt áll, köztük Mi-4, Mi-9 (a Mi-8 „párnás” VIP változata, szögletes ablakokkal), Mi-24D „Csőrike I.” helikopter, MiG-29 frontvadász repülőgép, illetve több, a régi múzeumból átszállítandó nyugati típus, köztük F-104, J-37 Viggen, J-32 Lansen és más repülőgépek. A légvédelmi rész sem kész még, ide is több lokátor és más eszközök várhatók. Az érkező repülőeszközök és légvédelem komplexumok helye kialakított.

Egyetlen komolyabb hibát lehetett találni a kiállításban: a külső kiállító helyen álló repülőgépek festése. Sajnos ezek nagy része nem autentikus, csak megközelíti az eredeti festést. A festéssémák pedig rendelkezésre álltak, állnak. Egyes források szerint elfogyott a pénz, mások szerint, bár felkértek szakértőket, de amire ők megtekinthették a repülőgépeket, addigra egy másik brigád már a rendelkezésre álló, nem szabvány szerint azonos festékekkel elkezdte a munkát. A Szu-22M3 típusú csapásmérő repülőgép festése teljesen elhibázott, mind színében, mind a tereptarka mintában.

A belső kiállító területen álló Messerschmitt Bf-108 Taifun túra és futárrepülőgép a valóságban más típus. Még a régi Szolnoki Repülőmúzeum egy repülőképessé tehető Jak-11 Ölyv kiképző repülőgépet cserélt el egy 1945 utáni, francia gyártású Nord 1002 Pinguin II. repülőgépre. A Nord Noralpha gyártású repülőgépek, a beszerezhetetlen Argus As 10C motor helyett, francia Renault 6Q10 aggregáttal lettek gyártva, és ez látható, hiszen a motorburkolata eltér az eredeti német változattól. Az elcserélt repülőgépet még a régi repülőmúzeumi időkben kékre festették és magyar ék alakú felségjellel állították ki. A RepTár munkatársai a repülőgépen a feliratot nem változtatták meg, de a tájékoztató tábláján feltüntették, hogy ez egy licencváltozat. Így tehát az eredeti magyar, amúgy beszerezhetetlen Bf-109 helyett egyetlen második világháborús repülőgépként van kiállítva.

Véleményem, hogy ha már a RepTárra ennyi pénz költöttek, akkor vehettek volna egy 109-est. Az oldtimer piacon jónéhány, spanyol gyártású Hispano Aviación HA-1109 and HA-1112 repülőgép kapható, amelyek a Bf-109G spanyol licencgyártású változatai: visszaalakítva, a Merlin motort kiszerelve, lehetne magyar Messzer is kiállítva. Hasonlót csinálnak éppen napjainkban a szlovákok, akik Kassára szintén egy HA-1112 változatot vásároltak meg.

A hiányosságok ellenére a kiállítás, ha nem is a repülőgépek mennyiségben és változatosságban, de a kiállítóhely minőségében, és a munkatársak felkészültségben vetekszik Európa legnagyobb repülőgép múzeumaival, Közép- és Kelet-Európa múzeumait pedig magasan felülmúlja. Sajnos a rendelkezésre álló típusok adottak. A nálunk repült MiG-21 gépcsalád összes tagja megvan, akárcsak a MiG-23 két változata is.

Szu-22-ből, már hiányzik az UB, és valószínűleg a Fulcrumból sem lesz kétüléses változat. A RepTár több magyar és külföldi múzeummal együttműködési szerződéseket készít elő, esetleg még repülőgépcserék is lehetségesek, bár a kiállított eszközök a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum állományába tartoznak, vagyis ezeknek az intézményeknek beleszólásuk van a múzeumi tevékenységbe is. Tegyük hozzá, hogy a szlovák, a szerb, cseh múzeumok gazdagabb típusválasztékkal várják az érdeklődőket.

A RepTár épületegyüttesében a kiállítási helyeken és konferenciáknak is helyet adó előadótermeken kívül, a büfé, valamint az ajándéktárgyakkal teli shop is kiváló. A büfé hideg és meleg ételeket, nassolnivalókat kínál, az üdítőitalokon, kávén, teán kívül. A shopban mindenki megtalálhatja a pénztárcájának megfelelő relikviát és ajándékot, emléktárgyat. Kifejezetten kíváncsi voltam a mellékhelyiségre, de ott is példás rend, sőt,  fogkefe automata is található.

A tárolóhelyeken végigsimítottam a kiállított tárgyak egy részén, teljesen tiszták voltak, érezhetően van takarítás. Sajnos már most vannak olyan diorámák és egyéb interaktív eszközök, amelyek nem, vagy csak részlegesen működnek. Valószínűleg ezek a problémák csak időlegesek.

A külső tárolóhelyek szépek, rendezettek, bár az egyik épület verandájához galambok költöztek, és látszott, hogy 1-2 napja nem történt ott seprés.

A RepTár munkatársai elmondták, hogy nyitás óta több mint 15 ezer látogatójuk volt, és október 23-án, amikor ingyenes volt a belépő, 1530 volt a vendégek száma. Külföldről is van érdeklődés, ottlétünk alatt néhány lengyel katonával is találkoztunk.

A közmondás szerint a puding próbája az evés, és a puding jóízűnek bizonyult. Amennyire rossz az elhelyezése a RepTárnak, amennyire rendezetlen és a jó ízlés és jog határait feszegette az építkezés, annyira ellenpont a minőségi kivitelezés, és elsősorban a személyzet felkészültsége, kedvessége.

Szolnok városa a turizmus fellendülést várja elsősorban a múzeumtól. Nos, első alkalommal biztos tényleg elmennek a polgárok megnézni, de fenntartani sőt növelni a látogatottságot: sokkal nehezebb. A marketingigazgatót látva és hallgatva szakavatott kezekben van a RepTár, a látogatottság most viszonylag nagy, de még ez sem termeli ki a fenntartás, karbantartás és őrzés-védelem költségeit. Csak néhány éven belül derül ki majd, hogy mennyi lesz a támogatás hosszabb távon, és mennyibe kerül majd az állagmegóvás.

A RepTárat nemzetközi kontextusban nézve, hasonló, de nagyobb méretű projekt zajlik jelenleg Oroszországban, Moszkvában. A létrehozandó Patriot (Hazafi) Park, egy hasonló, de összfegyvernemi múzeum, amelyet már szintén átadtak, bár a kiállítási tárgyak egy része még nincs ott. Az oroszok ezért a populáris múzeumért feláldozták a monyinói repülési és a kubinkai harckocsi múzeumot, a szakmai gyűjtemények anyagának egy részét átvitték az új kiállítóhelyre.

A holland fegyveres erők soesterbegi múzeumát is egy éve adták át, és oda több szakmai múzeumból vittek repülőgépeket, és szárazföldi harceszközöket.

Angliában felháborodás tárgya, hogy a hendoni repülőmúzeumból több második világháborús német repülőgépet a kevésbé látogatott Cosford múzeumba visznek át, és helyette interaktív részt építenek Hendonba.

Pálcát nem törve, de: a populáris interaktív múzeumok szerintem a szakmai múzeumok sírásói. Ugyanakkor tény, hogy szélesebb tömegeket szólítanak meg, és a hazafias nevelés fontos eszközei. Hazánknak már régebb óta van egy katonai múzeuma Kecelen. Sajnos a keceli múzeum kiállított technikái a fenntartók és a HM.EI Zrt. közti ellentétek miatt nehezen kerülnek felújításra, mivel a fenntartók által felújított eszközök egy részét a HM Zrt-je, mint tulajdonos felújítás után elszállította a múzeumból.

Reméljük, hogy a RepTárnak hosszabb időre is szavatolja az egész projektet kitaláló megyei és városvezetés a karbantartási, állagmegóvási és működési költségvetését. A múzeum szakmai vezetése pedig konferenciákkal, makett-kiállítással, pénzdíjas esti fotózásokkal és mindenféle rendezvényekkel, esetleg repülőgép-cserékkel és beszerzésekkel megtartja vagy még növeli is a látogatottságot és ezzel biztosítja a RepTár hosszú távú működését.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!