Terepszemle a Bicol Expressz nem teljesen hűlt helyén
Ki merülne el egy szigetország vasúti és társadalmi valóságában? Ki merészkedne az illegális telepesek és hajtányosok világába – virtuálisan, de legalább kockázatok nélkül? Fülöp-szigeteli hídemberünk, Neumann István nagy terveket dédelget.
A 33 éve Svájcban elmagyarosodott István régi „adósságot törlesztene” a Luzon szigeti fővonalon tartandó terepszemlével – gyalogosan bejárva a nyomvonal (hivatalosan) üzemen kívüli javát. A szükségből erényt is kovácsolna: azt ajánlja, népesítsünk be közösen egy virtuális Bicol Expresszt; a magyarok utasoknak ajánlott, István céljait támogató jegy ára a luzoni, déli fővonal első intercity-járataként elhíresült expresszre annyi, amennyibe hazánkban egy 32 centis pizza kerül.
A virtuális vonatozás nem öncélú, hiszen István arra törekszik, hogy a szigetország döntéshozóival megismertethesse a hétköznapokban használható, elérhető, a közlekedés karbonmentesítését szolgáló koncepcióját. Utazónk cserébe azt kínálja virtuális utastársainak, hogy az akciót és annak dokumentálását magasabb színvonalra emeli, miközben további kérdésekre keresi a választ, úgymint: „Milyen ideiglenes vasútüzemek léteznek Manilától délkeletre mindaddig, amíg a manilai kormány meg nem oldja a tervezett fejlesztések finanszírozását? Hol tudjuk meg, másnap indul-e vonat arrafelé? Ráadásul arra is vállalkozik, hogy idővel a „jegybevétel” akár többszörösét közérdekű ügyek javára továbbítsa; a „tőke” egy része – mód és lehetőség szerint – áttételesen vasúti erőforrásokká változna át. Érdeklődés esetén arra is hajlik, hogy a végállomástól tovább gyalogoljon egészen szigeti otthonukig.
A fülöp-szigeteki Marcos-kormány tavaly állt elő egy emelt sebességű országos vasúti törzshálózat víziójával. Ám mindazok, akiknek akárcsak halvány fogalma is van a szigetekről, el tudják képzelni, hogy az élet java jóval ezalatt a szint alatt zajlik: aki a mindennapokban használható kötöttpályás kínálatot és a közlekedés karbonmentesítését szeretné elérni, annak – István meggyőződése szerint – az ilyen, az említett törzshálózat „alatti” szolgáltatási szintek szempontjából is kötöttpályás vízióval kell rendelkeznie. Erről, a fülöp-szigeteki kormány asztalán levő, részben magyar szakmai eredetű koncepcióról is szól a tervezett utazás.
István 2013 óta legfőképp a déli nagysziget, Mindanao vasúti terveivel foglalkozik, és amikor 2016-ban először nyílt lehetősége odalátogatni, döntött egy merészet, és oda is költözött. Manila Luzon és Mindanao vonatkozásában is keresi a vasúti beruházókat. A luzoni fejlesztéseket azonban érdemes összehangolni az egyéb, a „társadalmi mobilitást” szolgáló közösségi közlekedési megoldásokkal. A főbb szigeteket e cél érdekében beutazva emberünk beiratkozta magát a délkelet-ázsiai bennfentesek térképére, és beadványaira válaszul lassacskán csordogálnak is az első pozitív, hivatalos válaszok. A várható egyeztetésekre, bemutatókra, feladatokra készülve válik időszerűvé az elmélyültebb terepismeret.
A Manila Railroad déli fővonalát 1916–1938-ban szakaszosan adták át, ennek volt első intercity járata a Bicol Expressz (ugyanezen a néven fut a szigetek egyik híres fűszeres étele is). Aranykora a múlt század hatvanas éveiig tartott, ám egyre több nehézséggel szembesült az üzem, először is a teherszállítás szándékos szétverése miatt, ami a 2004–2014 közötti évtized szolgáltatás-kihagyásos on-off állapotához vezetett. A vonal nagyobb, középső szakasza a 2015-ös árvíz következményeként teljesen üzemen kívül van. A további két, szélső szakasz pedig erőforrások hiányában sokhónapos üzemszünetekkel terhelt.
Tehát még egyszer: Neumann István szokatlan elköteleződésének támogatási lehetőségeiről ez az oldal tájékoztat.
(Nyitóképünkön: a Bicol Express pályája a 2015. évi nagy esőzések után)
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
