Új Antonovok: Szaúd-Arábiának, Szaúd-Arábiából

Hogy a sivatagi királyság és az ukrán állami repülőgépgyár között igen erőteljesen alakulnak a kapcsolatok, azt először egy tavalyi hír jelezte, miszerint a szaúdi légierő harminc An-178-ast rendel, vagyis azt a kéthajtóműves sugárhajtású katonai szállítógépet, amit az Antonov az örökifjú és a piacot uraló C-130-as Hercules kihívójaként fejleszt, és amelynek első példánya tavaly májusban hajtotta végre szűzfelszállását.

Az akkori szándéknyilatkozat megfogalmazása a gép közös illetve szaudi gyártásáról is szólt, a partner ebben a 2011-ben alapított, ugyancsak állami Taqnia Aeronautics, amely már korábban is együttműködött az ukránokkal mégpedig az An-132-es fejlesztésében, amely az Antonov 24/26/32-es gépcsaládjának utódja lesz, és amelynek most készül az első példánya.

Az An-178-as szaúdi megrendelése azért érdekes, mert az eredetileg katonai szállítógépre eddig csak két polgári üzlet köttetett, az egyik vevő egy kínai cég, a másik a nálunk is ismert teherszállító légitársaság, a Silkway Airlines. Mindehhez képest a gép még nem nyerte el a polgári típusalkalmassági engedélyt, hiszen az év vége felé még csak harminc óra körül tartott a berepülési program. Ugyanakkor a szaúdi üzlet, amelyet nyilván már korábban kezdtek összehozni, érthetővé teszi a kissé merész előrejelzést a gép első repülése idején, miszerint a 178-as legalább nyolcszáz példányban lesz eladható: a típus elődjének, a polgári utasszállító 148/158-asnak eddig még korántsem volt ekkora sikere a piacon.

Az AFED-2016 kiállításon most aláírt megállapodás pedig a már tavaly óta működő együttműködés megpecsételéseként az An-132-es szaúdi gyártásának közös előkészítéséről szól, a rijadi aláírási ceremónián pedig, megintcsak a jövendő felhasználó képviseletében, ott volt a szaúdi hadügyminisztérium második embere is.

Vagyis két vadonatúj típus közös fejlesztése és gyártása a fővonal, ami nyilván az Antonovnak azért is fontos, mert amint az a jóval nagyobb An-70-es fejlesztésének évtizedei során mindig is nyilvánvaló volt: ami leginkább hiányzik egy típus gyors bevezetéséhez, az a pénz, a rendkívül költséges programok mozgásban tartásához szükséges tőke. A szaúdiak pedig feltehetően a modern, ugyanakkor a nehéz körülmények között is megbízhatóan használható robosztus Antonovokat találták igazán megfelelőnek a maguk céljaira, sőt, az együttműködésben annyira sok perspektívát éreznek, hogy a megállapodás értelmében a szaúdi fél részt vesz az An-132-es, a 148-as és a 178-as, vagyis az új típusok üzemeltetési hátterének a kiépítésében más vevők számára is, sőt, marketing-tevékenységet is folytat a gépek eladása érdekében elsősorban a Közel-Keleten.

A 132-es tehát a légcsavaros-házturbinás hagyományok folytatásának tekinthető, ami megbízható üzemelést, kisebb forgalmú útvonalak gazdaságos kiszolgálását jelenti. Míg a nagyobb kapacitású 178-as a szállítógépek világában az lgt-khez képest jóval nagyobb sebességet és 10 ezer méter feletti csúcsmagasságot kínál a vásárlóknak. A gép rövidpályás üzemelésre is kiválóan alkalmas, ebben az Antonovnak szintén nagyok a hagyományai, mint ahogy abban is, hogy a gépeknek ugyancsak jók legyenek a „hot and high” tulajdonságai, vagyis garantált a tengerszint felett magasan fekvő, és a különlegesen magas hőmérséklet közepette működő repterek használata: nem kell sokat magyarázni, hogy ez utóbbi szaúdi szempontból mennyire fontos követelmény.

Az Antonov-gépek ugyanakkor a beépített nyugati technológia mellett is viszonylag alacsony árfekvésben hozzáférhetők, és ez az ukránok reményei szerint megintcsak jó esélyeket jelent azokon a főképp ázsiai piacokon, ahol most is használják a régebbi típusokat, vagy akár az amúgy nem túlságosan jól sikerült kínai An-24/26 továbbfejlesztést, az MA60-ast. Az ukránoknak feltehetően elsősorban tehát Ázsia megnyerése lenne megfelelő kárpótlás a nagy orosz piac elvesztésért, egyébként a  piaci sikert épp az teszi reálissá, hogy az oroszoknak és a klínaiaknak ebben a két kategóriában nincs saját fejlesztésük. Más kérdés a Lockheed C-130-as, és az ugyancsak már a berepülésnél tartó Embraer 390-es, vagy akár a két európai szállítógép, a C235 és a C-27J Spartan. De az szinte biztos, hogy az ukrán–szaúdi vegyespáros mindegyiknél olcsóbban kínálja a gépeket.

Az első An-132D-nek egyébként már elkészült a törzsrésze, ugyanakkor ellentétben a 178-assal, amely a hazai Progress hajtóművekkel repül, az lgt 132-esbe Pratt & Whitney Canada PW150-es hajtóművek kerülnek, az avionikát pedig a Honeywell szállítja. A gép első felszállása még az idén megtörténik, szaúdi katonai használatra hat példányt kötöttek le egyelőre, ezek közül négy kutató-mentő szerepkörben, kettő pedig elektronikus hadviselésre szolgál majd.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Utazzon velünk!Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső idén újra elinduló Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!