ISS: új személyzet, új kérdés, mikor szedik szét az oroszok?
Sikeresen elindult Bajkonurból a Szojuz TMA-15M űrhajó fedélzetén a Nemzetközi Űrállomás következő személyzete, miközben orosz részről ismét jelzik, ki fognak szállni az ISS fenntartásából, és már két-három év múlva megkezdik a maguk űrbázisának építését.
Az amerikai Terry Virts, az ESA olasz űrhajósnője Samantha Cristoforetti, és az orosz Anton Skaplerov csatlakozik Barry Wilmore, Alexander Szamokutyajev és Jelena Szerova triójához. Virts többször járt már az űrben az űrsikló fedélzetén pilótaként, Cristoforettinek, aki vegyészmérnöki végzettsége mellett az olasz légierő tisztjeként AMX-en repült, ez az első földkörüli útja, Skaplerov fedélzeti mérnökként volt tagja egy korábbi ISS-személyzetnek.
Az éjszakai kilövéskor az űrállomás viszonylag közel, 848 kilométernyire járt a kazahsztáni űrrepülőtérhez, olyannyira, hogy Wilmore le tudta fotózni az űrből a Szojuz indítását. Ez a pontos időzítés a feltétele annak, hogy a tavaly bevezetett új módszer, a gyorsrandevú sikerüljön, vagyis hogy a korábbi két-három nap helyett mindössze hat óra alatt sikerüljön a megfelelő pályamódosításokkal, randevú-manőverekkel „utolérni” az űrállomást, majd dokkolni hozzá. Magyar idő szerint a hajnali órákra ez is sikerült: a beszámolók szerint az egyetlen eddig nem tapasztalt jelenség az volt, hogy az olasz űrhajóshölgy olykor kellemesen dudorászott, énekelt a manőverezés során.
A mostani indítás sikerének öröméhez képest kevés szó esik arról, hogy az oroszoknak 2020-ban végleg lezárul az ISS korszaka, akkortól ugyanis, amint ezt Dimitrij Rogozin korábban bejelentette, Moszkva „nem tervezi a Nemzetközi Űrállomás használatát”, helyette „ígéretesebb új űrprogramokat” folytat majd.
Nyilván nem véletlenül, a start előtt néhány nappal a Kommerszant orosz lap közreadta, Oroszország már 2017-ben megkezdi saját űrállomása építését, méghozzá „azokat a modulokat felhasználva, amelyeket az ISS-hez készített”.
Ez a többféleképpen értelmezhető mondat akár jelentheti azt is, hogy az oroszok visszanyúlnak egy korábbi tervez, és elkezdik „lebontani” a mára teljesen kiépült Nemzetközi Űrállomást, vagyis leválasztják róla az orosz modulokat. Azt ugyanis már korábban bejelentették, hogy ha orosz részről megszűnik az együttműködés, akkor az ISS orosz moduljai önállóan tovább repülnek, amelyhez az oroszok azt tették hozzá, hogy az ő részük az amerikaiaktól függetlenül is tud működni, az amerikaiaké viszont az orosz modulok nélkül nem. Ezt az amerikaiak tagadják, azt mondják, épp fordítva, az orosz rész bénulna meg elsősorban az űrállomás létfenntartó rendszereit vezérlő amerikai informatika hiányában. Bármi is az igazság, az oroszok láthatóan azzal számolnak, hogy külön űrállomásuk lesz, akár újonnan felbocsátott modulokból, akár abból, ami a most keringő űrállomásból az ő részük.
A moszkvai döntés természetesen összefügg az Oroszország és a nyugati országok közötti feszültséggel, ami Ukrajna kapcsán alakult ki, és ami azonban nem érte még el a létező űrprogramokat. Az űrállomás személyzetének cseréje láthatóan még nem aggasztja az amerikaiakat és az európaiakat, lévén hogy az oroszok úgysem akarják még otthagyni az ISS-t, de közben nyilván nem is akarnak lemondani arról a pénzről, amit a NASA és az ESA egy-egy űrhajósuk feljuttatásáért az orosz űrügynökségnek fizet.
Az amerikaiak terve szerint azonban 2017-től már két saját űrhajó is beáll a sorba és vihet akár egyenként és egyszerre nem három, hanem hét űrhajóst az űrállomásra, a Boeing és a SpaceX szerkezete. Maga az űrállomás pedig legalább 2024-ig működne tovább, az oroszok nélkül is.
A most nyilvánosságra hozott tervek szerint az önálló orosz űrbázis az ISS-hez képest „előnyösebb” pályán repül majd, amelynek révén ellenőrizhető Oroszország nagy része valamint az északi sarkvidék legnagyobb része is, amihez Oroszországnak igen súlyos érdekei fűződnek, mert Moszkva már bejelentette igényét ennek a hatalmas területnek az energiaforrásaira.
Egy másik igen fontos feladata az orosz űrállomásnak az, hogy bázisa legyen a jövendő orosz Hold-expedíciónak is: a kísérőnkre leszálló jármű ugyanis innen indul a Hold felé, márpedig földkörüli pályáról startolni a Holdra sokkal energiatakarékosabb megoldás, mintha a Föld felszínéről indulna az expedíció.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről,ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
