US Air Force: harminc év múlva, száz éves B-52-esekkel?
A következő vagy tíz-tizenöt év alatt alaposan átalakul a katonai repülővilág egyik meghatározó szektora, az Egyesült Államok stratégiai bombázóflottája. A változás alapja láthatóan egy még nem létező (bár egyesek már gyanakodtak bizonyos prototípus-repülésekre) új típusra, a B-21-esre. Az egykori, Tokió elleni akció emlékére Raider névre hallgató gép (nem összetévesztendő az amerikai közepes szállítóhelikopter-tender egyik esélyesével, hogyan hívják majd ezt a Sikorsky-konstrukciót?) a B-2-es gyártója, a Northrop Grumman fejlesztésében készül, és egyelőre szinte semmit nem lehet tudni róla igazán biztosan.
Csak annyit, hogy a jövendő gyártó fantáziaképén hasonlítani látszik a B-2-esre, csupaszárny, alacsony észlelhetőségű konstrukció, de igazából még azt sem világos, hogy pilótafülkével vagy anélkül, ember nélküli változatban épül-e majd meg, vagy netán mindkettőben, bár a légierő egyik vezetője, Robin Rand tábornok annyit hajlandó volt elárulni, hogy a fejlesztés mostani szakaszában inkább ember-vezette gépben gondolkodnak, de szerinte is erről még tovább zajlanak majd a viták.
A lényeg: az új platform hatásosabb, olcsóbb és túlélőképességeit tekintve is fejlettebb legyen, mint a most használatos, kis számban és hihetetlenül drágán gyártott B-2-esek. Még annyit lehet hallani róla, hogy épp a költségek csökkentése jegyében a géphez ugyanazt a Pratt & Whitney F-135-ös hajtóművet használnák, mint az F-35-ösökben. Heather Wilson, a légierő minisztere legutóbbi sajtóértekezletén pedig annyit mondott el, hogy a program megfelelő ütemben zajlik, legalább 100 B-21-est állítanának szolgálatba, a stratégiai flotta gépeinek száma pedig 175 lesz (a jelenlegi állomány 157 gép), de ennél többet nem volt hajlandó elárulni.
Amíg a 21-esek szolgálatba állnak, Wilson szerint tovább zajlik a B-1-esek és B-2-esek folyamatos modernizálása, de amint az új gép hadra fogható, ezeket a gépeket nyugdíjba küldik, miközben a jóval öregebb B-52-es, amelynek a gyártása 1952-től 1962-ig tartott, a Raider beállításával is szolgálatban marad, várhatóan a század ötvenes éveiben is repül még! Szinte hihetetlen: a század első felének meghatározó stratégiai támadó flottája a legújabb „lopakodó” mellett a lassan majd száz éves korú Buffokból áll majd, ami viszont egyben azt jelenti, hogy eldőlt egy másik hosszú vita, és a gépek új hajtóműveket (is) kapnak, egyéb fejlesztések mellett.
A majdani flotta melletti döntésben feltehetően főszerepet játszik a B-52-esek hatalmas kapacitása, és már most is létező képessége távolról indítható cirkálórakéták hordozására. A szerepek megosztása nyilván úgy alakul, hogy az erősen védett, kockázatos célpontokat kell a B-21-esekkel támadni, míg a kevésbé kockázatos bevetések zömét a megbízható, jó öreg B-52-esekkel oldanák meg, a légvédelem hatótávolságán kívülről. Ezeknek a gépeknek a személyzete többnyire már most fiatalabb, mint maga a gép, amit repülnek. Az Air Force Magazin közlése annyiban pontosít, hogy a B-2-eseket 2032-ig, a B-1-esek 2036-ig vonják ki a hadrendből, hozzátéve, hogy természetesen ezek a dátumok még változhatnak.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!