Úton a 235-ös Púpos

Szeptember negyedikén indult új honába a 235-ös, miután Dombóváron fölvették letétből. A reggel kicsit nehezen indult, az M40-es motorja pedig egyáltalán nem. Az éjszakás szerelők nem tudták mi a gond, így a nappalosokra hagyták a hiba felderítését. A korábbi napokon többször járatták a motort, mozogtak is a géppel, akkor még nem volt probléma. Végül kétórányi javítás után a 235-ös útra készen állt a dombóvári fűtőházban. A Tolna megyei csomópontból a 8 órás csoport után, 8 óra 22 perckor indult meg a mozdonyvonat. Az előrejutást nagyban nehezítette, hogy épp egy trafómenet után küldték ki az M40-est, így a túlméretes szerelvény maximális sebességéhez, 30 kilométer/órához kellett alkalmazkodni. A cammogásnak Kurdon vetettek véget, az 5-tel kitérőbe küldött trafóvonatot az átmenőn 80-al előzte az öreg dízel.

Pincehelyen kellett újra  megállnia a menetnek, itt egy IC-t és egy személyvonatot kellett elengedni. Innen viszont Szabadegyházáig mindenhol zöld jelző fogadta a Púpost, itt egy személyvonattal volt kereszt. Ercsiben egy Dunai Finomító állomásra szánt küldemény fölvétele miatt kellett pár percig pihentetni a gépet. Dufitól Ferencváros bejáratáig ismét egy húzással jutottak el. Némi pihenő után egy Rákosig szóló vonatszámmal megindultak a személypályaudvarról Rákosra, ahol újabb vonatszámot és egy írásbeli rendelkezést kaptak. Innen Hatvanig egy Flirt blokkján döngetett a Púpos, Aszód és Tura bejárati jelzőjénél kellett csupán egy-egy percet várni.

Hatvanban már készültek a Púpos érkezésére, amikor az M40-es befutott, már állt is a tolatásjelző a fűtőház felé. Végül 12 óra 55 perckor állt meg a 235-ös a depóban. Dombóvártól Hatvanig a 230 kilométeres út négy és fél óráig tartott a 80 km/órás maximális sebességű gépnek. Figyelembe véve azt, hogy minden lehetséges vonatot, köztük a 30-cal cammogó trafót kitették elé, illetve hogy nappal közlekedett a menet, ez igen jó eredmény.