Az „ízelt” buszok ötvenegy éve

Az egyre égetőbbé váló férőhelyhiány az ötvenes évek közepétől egyre nagyobb gondot okozott a fővárosban. Ennek enyhítésére először a pótkocsis üzemmel próbálkoztak, de a nehezen navigálható egységek a szűk belvárosi utcákban nehezen tudtak mozogni, ezért inkább külvárosi vonalakra kerültek. A megoldást az ekkor Nyugaton már sorozatgyártásban lévő csuklós megoldás szolgáltatta. Mivel az Ikarus még nem tudott csuklós buszokat gyártani, ezért a Fővárosi Autóbuszüzem (FAÜ) három mérnöke, Rózsa László, Lassu Gábor és Színi Béla megtervezte az ITC–600-as típusszámú csuklós buszt, amit házilag kezdtek el gyártani. Ezzel egy időben a villamosoknál is hasonló megoldásokkal kísérleteztek, ezért nem csoda, hogy a korabeli sajtó „csuklósítási lázról” beszélt. Az első csuklós Ikarus 1960. november 7-én állt forgalomba GA 12-00-ás rendszámmal az 1-es viszonylaton. A sikeres tesztek után a FAÜ Sallai üzemegységében külön csuklósszalag épült, ahol napi két kocsi kapacitással készültek a prototípustól némileg eltérő ITC–660-as típusú kocsik. A csuklósok egy Ikarus 60-as és egy Mávag Tr 5-ös házasításából készültek, de mivel egy idő után elfogytak a cég Tr 5-ösei, ezért csak 148 ilyen kocsi készült. Ezt követően áttértek a két Ikarus 60-asból készült csuklós gyártására, ebből 1967-ig összesen 169 kocsit készítettek. A házilag barkácsolt csuklós annyira sikeres lett, hogy bérmunkában más cégeknek is gyártottak csuklósokat: az FVV (Fővárosi Villamosvasút – ide tartozott a trolibusz) részére egy négytengelyes, és további 53 háromtengelyes trolibuszt készítettek, de rendelt a csuklósokból Pécs, Szeged és a budapesti Mávaut is. Miskolcon pedig a helyi közlekedési vállalat fogott csuklósításba, a FAÜ-től átvett licenc alapján. Kísérletképpen két Ikarus 620-ast is csuklósított a FAÜ (egy négytengelyest és egy háromtengelyes kísérleti kocsi is készült), de mivel a 60-as csuklósok elegendőnek bizonyultak a fővárosi vonalakra, ezért az ITC–622-esek sorozatgyártásáról letettek. A csuklós 60-asokkal jó tapasztalatokat szerző vidéki közlekedési vállalatok azonban érdeklődést mutattak a csuklós 620-as iránt is, 1975-ig összesen 54 példány készült ebből a változatból. A kocsik a vidéki nagyvárosok helyi közlekedésének szerves részei lettek, egészen az Ikarus 280-asok érkezéséig.

A magyar ipar ugyanis csak 1964-re tudott reagálni az igényekre, ekkor mutatták be az első gyári csuklós Ikarust, az IK 180-ast, amely egy NSZK gyártmányú Henschel autóbusz lekoppintása volt. Ettől függetlenül a házi csuklósítás egészen 1975-ig folyt, pedig ekkor már az  Ikarus 280-asokat gyártotta sorozatban az Ikarus, de a kedvezőbb ár miatt eleinte még a régi kocsik csuklósításában látták a megoldást a volánok.