Csíkossirató
Az eredeti színterv szerint visszafestett gép kedves jelensége volt a mozdonyparádéknak, amíg Békéscsabához tartozott. A Ganz-Mávagot 1967-ben elhagyott mozdony a Dél-Alföld utolsó Púposaként szolgált az új évezred elején, mígnem 2006. május 3-án Záhonyba állomásították. Az északkeleti végeken úgy gondolták, a mozdony elsősorban arra való, hogy dolgozzon – valljuk be, ebben azért van is némi igazság. Bár békéscsabai éveiben sem volt tétlen, húzott kiszolgáló tehervonatot Murony, valamint Szabadkígyós felé; de a nyári hőségben, amikor a Csörgők vagy az MD-k már nem bírták az iramot, a Szeged–Békéscsaba vonalon ablakos vonatok élén is rendszeresen feltűnt.
A Csíkos Záhonyban rögtön belecsöppent a mélyvízbe, azóta Eperjeske-átrakón, így az érccsúzdánál is rendszeresen szolgálatot teljesít, ahol nem ritka feladat a kétezer tonnás ércvonatok átállítása sem. Ám előfordult már, hogy a Bzmotok meghibásodása esetén személyvonatot is húzott Mátészalka felé. Néhány éve egyébként a 113-as az egyetlen classic Púpos Záhonyban, a feladatok döntő részét ugyanis a Dombóvárról átállomásított remot M40-esek végzik.
A komoly igénybevétel és a speciális munkakörnyezet (záhonyi átrakókörzet) miatt a gép nosztalgiafestése már kezd elkopni, a vezetőállás ajtajain már eltűnőben van a zöld festék java, s több helyen az egykori piros színezés tűnik fel. Hozzátesszük, a napi szintű mosás minden bizonnyal nem orvosolná a problémát, az érc- és széncsúszda melletti állandó munka után a tisztításnak vajmi kevés eredménye lenne. Ha majd – a távoli jövőben – valóban nosztalgiamozdonnyá avanzsál az impozáns jármű, érdemes lesz felfrissíteni retro fényezését.
* * *
Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
