Halál Velencének

Szomorú történet, megszűnik a 19. század óta létező közvetlen hálókocsis összeköttetés Budapest és Velence között. Az meg, hogy hogy szűnik meg, inkább már bohózatba illik: a még életbe se lépő magyar menetrendkönyvben a nyomás közben történt változások nyomása közben is történt változás.

Velence önmagában is elsődleges idegenforgalmi célpont, másrészt Olaszország északkeleti kapuja, így aligha tévedhetünk, hogy az ebben a formában 1994 óta létező éjszakai összeköttetés hasznos Olaszország számára: elsősorban turistákat, illetve Mestrében Olaszország belseje felé átszálló közép-európaiakat szállított. Sokan kedvelik, más nemzetközi vonatokkal összehasonlítva jelentős forgalmat bonyolít. Bizonyára még kedveltebbé is tudott volna válni néhány év múlva: amikor Horvátország csatlakozik az EU-hoz és a Schengeni Egyezményhez, már a horvát határ kétszeri átlépésekor sem kellene átélni a határellenőrzés kellemetlenségeit.

Az olasz vasút mégis mindent megtett a nemzetközi vonat megszüntetéséért. Tudni kell, hogy a jelenlegi európai gyakorlatban alapvetően kétfajta nemzetközi vonat létezik. A közös vonatok ugyanolyanok, mint a belföldiek, csak több ország együtt járatja őket: osztoznak a bevételeken és a kiadásokon is. Ha azonban valamelyik ország nem érzi fontosnak az adott vonatot, akkor csak üzletileg vállalja el, hogy továbbítja saját pályáin, kocsit, mozdonyt ad hozzá. Mivel a vasúti személyszállítás sokszor veszteséges, az ilyen vonatok eleve hátrányban vannak, hiszen a veszteségből ilyenkor az említett fél nem vállal, sőt annak a rizikójából sem, hogy mikor mennyi utas van: ő mindig annyit kér, hogy mindenképp megérje neki.

A Kelet-Európából nyugatra tartó vonatok közül sok az utóbbi időben ilyen „üzleti” vonat lett: a nyugati vasút nem igazán szereti a járatot, nem érdeke, hogy menjen, de ha a keleti partner (partnerek) akarja (akarják), és kifizeti (kifizetik), akkor legyen. Többféle ok lehetséges a nyugati partnervasutak magatartásának magyarázatául: az EU hangoztatott szellemiségével szöges ellentétben nem akarják olyan nagyon, hogy a keleti emberek odautazzanak, vagy a belföldi menetrendi struktúrával, kapacitásszükséglettel nehéz összehangolni a vonatot.

Ebben a konstrukcióban a keleti fél fönntarthatja a vonatot, amely lehet olyan népszerű, hogy még így is nyereséges a számára, érdemes vállalnia a kockázatot. De az is elképzelhető, hogy másféle, politikai vagy presztízsokból tartják fönn a járatot.

A nyugaton „nemszeretem” nemzetközi vonatokért időnként egyszer csak sokkal több pénzt kérnek, ilyenkor a keleti partner is gondolhatja úgy, hogy neki már nem éri meg. Vagyis ezen járatok léte állandóan veszélyben van. A decemberi menetrendváltástól már nem jár mindennap a román–magyar–osztrák Dacia, szerb–osztrák viszonylatban is elvágnak egy nemzetközi vonatot, és úgy tudni, a magyar–szlovák–cseh–német irányú Metropol működéséről is egyre nehezebben tudnak megegyezni a felek.

A Veneziát viszont már el is érte a végzet, az olaszok már annyi pénzt kértek volna a vonat útjának egyébként csak kis részét jelentő itáliai szakaszért, hogy azt nem akarták kifizetni a magyarok, horvátok, szlovének. Bár mindhárom „új demokrácia” vasútja azon az elvi állásponton volt, hogy jó lenne a Veneziából minél többet megmenteni. Elvileg szóba jöhetne a Villa Opicináig, az olasz határállomásig való közlekedtetés is, hiszen ez a település Trieszt külvárosának számít, villamossal elérhető innen az olasz nagyváros pályaudvara, ahol át lehet szállni. Információink szerint ez a megoldás azonban nem került szóba.

Ellenben az igen, hogy Szlovénia tengerpartja, Koper felé kanyarodjon a vonat. Ez önmagában is némileg épkézláb célállomás (bár persze sokkal kevésbé, mint Velence), de állítólag az is szóba került, hogy Koper–Trieszt–Velence buszjáratot szerveznének a vonat érkezéséhez. Nem hivatalos forrásból úgy értesültünk, hogy a szlovén vasút képviselői ígérték is, hogy megszerveznek egy ilyen járatot. Aztán ez nem sikerült. Hogy miért nem, arról nincs információnk.

Ekkor úgy állt a Venezia ügye, hogy a szlovén határállomásig, Sežanáig fog közlekedni. Utoljára ekkor írt az iho a vonatról, írásunk is ezt az állapotot tükrözte. Persze ez már nem a Venezia lett volna, így új nevet is kerestek neki. Az már inkább a kapkodás jele, hogy az új név olaszul szólt volna, és Itáliára utalt volna: Azzurro. Pedig oda nem is ment volna a nemzetközi járat. Marhaság, de mindegy, nincs jelentősége, hiszen végül Azzurro se lesz.

A névnél is nagyobb marhaság lett volna maga a vonat, amely rosszkor ment volna rossz helyre. Úgy tűnik, a kérdéssel foglalkozó nemzetközi vasutaskompánia erre végül rájött, így hiába hirdették már meg az interneten, nem lesz Azzurro. A szlovén vasút november 21-én mondta le, a horvátok már korábban jelezték, hogy nekik sem kell, derül ki a MÁV-Start tájékoztatásából. Háló-, illetve fekvőhelyes kocsinak már nem is lett volna értelme, de nappali vonatként maradhatott volna egy nemzetközi járat Zágrábig, hiszen oda késő éjszaka, fél tizenkettő körül érne a vonat.

De ilyen se lesz. Úgy tűnik, most már végleges a döntés, egyáltalán nem lesz ebben a fekvésben nemzetközi vonat. December 11-től mindössze egy belföldi gyorsvonat indul majd el 17 óra 5 perckor Nagykanizsa felé közvetlen keszthelyi kocsikkal. Annyiban fog csak a Veneziára emlékeztetni, hogy a Keletiből megy, nem a Déliből. (Természetesen ugyanígy, a gyorsvonat párja is a Keletibe érkezik 10:54-kor.) Ennek oka, hogy a nyáron ez a vonatpár közvetlen kocsicsoportot továbbít majd a horvátországi Splitbe, ezek átállítása a Délibe többletköltséggel és technológiai bonyodalmakkal járna.

A magyar menetrendkönyvet már kinyomtatták a Veneziával. Amikor a az úgynevezett Nyomás közbeni változások készültek, éppen az Azzurro volt az aktuális, így az ennek megfelelően készült. Végül azonban módosították ezt a módosítást is, így aki most vesz menetrendet, már azt találja a pótlékban, hogy a Veneziát ki kell húzni. Bár nem egészen következetesen, a zöld 170–171. oldalról elfelejtették töröltetni, bár a zöld oldalak tartalomjegyzékéből nem.

A MÁV-Start egy akcióval búcsúzik a Veneziától, az utolsó utasok, vagyis a december 1. és 10. között a Veneziával utazók közül a leggyorsabbak „értékes ajándékot” kapnak. December 11-től pedig a bécsi átszállást javasolják.

Az Indóház december–januári számában cikket olvashatnak a Venezia történetéről.