Lelőtt 777-es: lesznek-e válaszok a fekete dobozokból?

Az MH17-es járat Boeing 777-esének „fekete dobozai”, rögzítői most már jó kezekben vannak, és az átadáskor készült felvételek tanúsága szerint feltehetően a fedélzeti adatrögzítő és a pilótafülke hangrögzítője is sértetlen. A nemzetközi sajtóban azonban időnként felbukkannak kétségek az ügyben, vajon az alatt a négy nap alatt, ami a tragédia óta eltelt, illetve az alatt a két nap alatt, amióta felvételek bizonyítéka szerint a szeparatisták megtalálták a roncsok között a dobozokat, nem történt-e valami a rögzítőkkel, nem próbáltak-e valamiképpen hozzányúlni a tartalmukhoz.

A kérdés az, milyen kérdésekre válaszolhatnak egyáltalán ezek a berendezések. Gyanítható, hogy a gép személyzetének túl sok ideje nem volt arra, hogy valami döntő információt elmondjanak a gépet ért találat és a becsapódás között, különös tekintettel arra, hogy a 777-es a roncsok szóródása alapján feltehetően a találat magasságában vagy zuhanás közben szétesett, szétrobbant. Az adatrögzítők pedig tisztázhatják, hogy az MH17-es járat valóban a repülési terven szereplő és az irányítás által előírt, akkor biztonságosnak hitt magasságban repült.

„Normális” esetben, ahogy ezt a magyar légvédelmi ezred anyaga is kiemeli, egy légvédelmi rakéta indítását meg kellene, hogy előzze a célpont azonosítása. Megint csak „normális” esetben erre meglennének az elektronikus ellenség–barát-felismerő rendszerek, azonban egy utasszállító gépnek ilyesmi nincs a fedélzetén, „csak” a transzponder, amely azonban rengeteg adatot közvetít a földre, ennek lekérdezése révén tudják az irányítók a gép járatszámát, típusát, magasságát, sebességét, irányszögét, és még más adatokat.

Ezeknek a transzponder-adatoknak a révén akár egy internetes kapcsolattal is megállapítható lenne, hogy egy gép, amely a környéken repül, civil-e vagy katonai. Feltehetően azok, akik a gépet elpusztították, ilyesmire nem is gondoltak, annak talán lehetett volna valamilyen esélye, hogy a gép személyzetével a nemzetközi vészfrekvencián (121,5 megahertz) kapcsolatba lépjenek, és tisztázzák a hovatartozását. Ha ilyesmi történt, annak meglenne a felvétele a pilótafülke rögzítőjén, és persze sokfelé másutt is, ahol vehetik az adást.

Talán a CVR, a pilótafülke hangrögzítője felvette azt a zajt, amit a rakétatalálat okozhatott, magának a harci résznek a detonációját, illetve a harci rész repeszeinek a becsapódását. Eddig már több darabról bukkant fel fotó a roncsok között, amelyeken ezeknek a repeszeknek a nyomai látszanak.

Kérdés, vajon meg lehet-e állapítani például a zajokból, illetve a sérülések természetéből, hogy milyen típusú rakéta repeszei érték a gépet, föld–levegő – vagy netán levegő–levegő rakétáé? És épp ez az, ami miatt a földön heverő roncsok pozíciója, állaga, sérülése oly fontos nyom lehetne a szakértők számára. Az orosz fél eléggé keményen ragaszkodik a maga verziójához, miszerint ukrán harci gép vagy harci gépek lőtték le a 777-est, nem pedig földi légvédelmi eszköz. Az ukránok ezt hevesen tagadják: állításuk szerint egyetlen gépük nem repült a kérdéses időben. A roncsok alapos vizsgálata azonban talán ezt is kiderítené.

Épp ezért elkeserítő az elsőnek a helyszínre érkező EBESZ-megfigyelők jelentése, akik a roncsok tüzetes vizsgálatába a helyszínt őrző szeparatisták tiltása miatt nem kezdhettek bele, de annyit már jeleztek, hogy a nagyobb darabok jelentős részét a helyszínen elmozdították, fémvágóval feldarabolták, daruval emelgették, ezekről egyébként egyértelmű felvételek is készültek.

Lehet, hogy akik nekiálltak a helyszín szétrombolásának, azok egyszerűen nem tudták, hogy ezzel a valódi vizsgálatot teszik eleve kétségessé, de az ukrán elnök a CNN-nek úgy fogalmazott, hogy a helyszínen a fegyveresek felügyeletével szándékosan próbálják eltüntetni a nyomokat.

Az oroszok vadászgép-támadási koncepcióját egyébként elég megmosolyogtatóan tálalja az orosz sajtó egy olyan ábrán, ami a The Aviationist röpelemzése szerint a lelőtt gépet Boeing 707-esnek ábrázolja, az állítólagos támadó ukrán gép rajza pedig feltűnően hasonlít az amerikaiak hadrendből régen kivont variaszárnyú elektronikus felderítőjére, az EF-111-esre, még a vezérsík tetején lévő jellegzetes antennadoboz is ott van az ábrán.

Pedig az oroszok eléggé határozottan állítják, hogy Szu-25-ös követte el a bűntettet, amit nagyon is jól ismernek, hiszen ez a típus az egykori szovjet légierő alapgépe volt földi támadó szerepkörben. Épp ezért nem is igen használatos olyan magasságban repülni vele, mint amilyen magasságban a 777-es a találatot kapta: a The Aviationist szerint a Wikipedia Su-25 oldalát egy orosz IP-címről ezekben a napokban valaki átírta, és mostantól a Szu-25-ös már jóval nagyobb szolgálati csúcsmagassággal szerepel, mint az eredeti 23 ezer láb.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!