MAX: gigantikus felirat Amerika fölött!

Majdhogynem az egész repülővilágot lázba hozta egy príma ábra: az Egyesült Államok két északnyugati állama, Washington és Montana térképén rajzolódott ki a Flightradar24 követő oldalon a „MAX” felirat, amit természetesen egy MAX rajzolt az égre, illetve a térképre.

Mint ezt a repülő-szerelmesek többsége jól tudja, a gépek által sugárzott transzponder, azaz válaszjeladó-adatok alapján rajzolja ki ez a portál (és már néhány másik is) a repülőgépek útját, leolvashatók a fontosabb adatok, a járatszám, a gép típusa, transzponder-kódja, földhöz viszonyított sebessége, magassága, repülési iránya, sőt, ha a transzponder jól van beállítva, akkor a járat indulásának és érkezésének helyét és idejét, illetve az érkezés várható idejét is látjuk a mellékelt táblázatban. Ha pedig tudjuk a járatszámot vagy a lajstromjelet, utólag is visszakereshetjük, sőt, visszajátszhatjuk a repülést. A gép útvonalát pedig egy vonal rajzolja ki, amelynek színezése egyébként külön jelzés arra, milyen magasságban repül a szerkezet.

Nos, a Flightradaron magyar idő szerint szombatról vasárnapra virradó éjszaka kirajzolódó óriási MAX-felirat az új 737-es altípus egyik tesztgépének volt a repülése, a Seattle déli részén fekvő Boeing Fieldtől, láthatóan gondosan előre kidolgozva és a gép repülésvezérlési rendszerébe beprogramozva, hogy a felirat minél szebb legyen. A gép először keleti irányba repült és a három hatalmas betűnek a felső részeit alakította ki, visszafelé pedig alulról húzta meg a kontúrokat, majd néhány kört repült Portland környékén, ezután fordult vissza északra Seattle felé és szállt le ismét Boeing Fielden, északnyugat felől: a repülési idő kilenc óra tíz perc volt.

A gép, amelyik végrehajtotta: a negyedik prototípus, az N8704Q lajstromjelű MAX 8, amely tavaly májusban szállt fel először, és azóta a berepülési program fontos résztvevőjeként eléggé sűrű a programja. A gépet tavaly nyáron közelről láthatta Farnborough közönsége, ezzel a géppel készült a közkedvelt gyönyörű videó a MAX repülési képességeiről.

A gép nagy része már a megrendelő Southwest kívánságai szerinti rendes kabinbelsővel készült, kivéve a törzs utolsó szakaszát, ahol mérőberendezéseket helyeztek el. Igen intenzív forgalmi próbákat végeztek a géppel, például szimuláltak egy kétnapos normális diszkont-működést, sokszori, viszonylag rövid utakkal és félórás fordulóidőkkel. De ugyanez a gép volt az, amellyel ETOPS-repüléseket  is végrehajtottak, kell is majd a kiterjesztett kéthajtóműves engedély, ami legalább 180 percnyi távolságot engedélyez a legközelebbi kitérő repülőtértől: mint ezt korábban jeleztük, a Norwegian ezzel a típussal tervez észak-atlanti repüléseket. A klimatikus tesztek keretében pedig a gép a mostani repülése előtt alig egy héttel még az ausztráliai Darwinban vett részt melegéghajlati üzemeltetési próbákon.

A mostani tesztrepülés célja nem ismert, de szinte kizárható, hogy egyedül a feliratot lerepülése lett volna a feladat. A hosszú, kilenc órát meghaladó, a közepes hatótávolságú gépek szokásos vonalaihoz képest tehát jóval nagyobb repülési idő nyilván más megbízhatósági próbákra adott alkalmat, remélhető, hogy a Boeing azért többet elárul majd a különös repülésről. A normál tesztek mellett persze kétségtelen a felirat erős reklámhatása is, ami vetekszik azzal a hírrel, hogy a Ryanair az eddigi száz mellett további száz MAX megrendelését tervezi.

Még egy érdekesség: akik éjszaka figyelték, hogyan alakulnak a betűk a gép repülése nyomán, elhűlve tapasztalhatták, hogy a Flightradar24 képén nem is egy, hanem két gép útvonala jelent meg, a másik, majdnem azonos járatszámmal, de lajstromjel kijelzése nélkül repülő gép látszólag néhány perces távközzel, árnyékként követte az igazi MAX-ot, de a repülési vonalak kicsit bizonytalanabbul rajzolódtak ki a képen.

Nos sokan kérdezték, vajon miért kellett egy második 737-es is ehhez a repüléshez: az érthető, ha egy kísérő gép mondjuk valamelyik szakaszon felzárkózik és szép fotókat, videókat készít róla, de az egész kilencórás utat szóról szóra végigrepülni, ez tényleg elég furcsa lenne. Egy magyarázat szerint lehet, hogy a második gép azért nem repült olyan szép vonalakat, mert manuálisan kezelték, „tekerték be” az irányokat és esetleg közben is változtattak a beállításokon a pilóták?

Nos, a rejtélyre maga a Flightradar adott választ: valójában csak egy gép hajtotta végre a repülést, annak viszont a „rendes” Flightradar-megjelenésen túl volt egy „szellemképe” is. A portál szerint időnként előforduló hibáról van szó, a „fő” repülési információ a válaszjeladó adataiból adódik, a kicsit girbegurba vonalat pedig az FAA, a légiforgalmi irányítással is megbízott Szövetségi Légügyi Hivatal elsődleges radarjai rajzolták fel.

* * *