Zavod imenyi Urickava

Zavod imenyi Urickava – így hívják azt a gyárat, ahol megannyi város trolibuszüzemének hűséges öreg szolgái készültek. Sokaknak még kopott, rozsdaette mivoltukban is mosolyt csal az arcára a bumfordi piros-szürke doboz, amelyek lassan kikopnak a forgalomból, hogy helyet adjanak a fiatalabb társaiknak. A Ziu-9-es típus 1971-ben elkészült prototípusa óta eltelt több mint negyven év bebizonyította, hogy a világ legsikeresebb trolibuszáról van szó.

A több mint negyvenezer legyártott példány jelentős része nyilvánvalóan a KGST országok piacát szolgálta ki, jóllehet bizonyos átalakítások után a Trolza a mai napig is gyártja az utódtípust.

A járművek formavilága 1971-ben az akkoriban korszerűnek számító MAN trolibuszokról mintázta a gyártó, az elektronika azonban már nem követte a nyugati járművek példáját. Noha a Ziu-5-től kezdődően már szervómotoros automatika kapcsolja a fokozatokat a kontaktorok helyett, mégis visszaköszönnek az MTB 82-es elektromos berendezései. A Ziu-9-es, a 100-as budapesti, a 400-as debreceni és az 500-as szegedi Ikarus 280T sorozat is ugyanazzal az elektronikával készült, ami akkor már csaknem három évtizede működött a keleti országok trolibuszaiban.

Magyarországi történelmük során a Ziu-k mindhárom trolibuszt üzemeltető városban közlekedtek, illetve Budapesten és Debrecenben közlekednek ma is. Budapesten 800–972 pályaszámmal, Szegeden 9-111–9-157 pályaszámmal, míg Debrecenben 9-301–9-337 pályaszámmal álltak forgalomba. Utóbbi két megyeszékhelyen a megnyitástól kezdődően az állomány gerincét képezték ezek a járművek. Az évek során mindhárom városban megannyi átépítésen, korszerűsítésen esett át az állomány, a vidéki városok az utastér kényelmesebbé tétele érdekében az üléselrendezést, illetve az ülések típusát is megváltoztatták, míg Budapesten inkább csak az egyszerűbb karbantartást szolgáló módosításokat hajtották végre.

A legnagyobb átalakítást azonban mégis a budapesti kocsik egy része kapta: szám szerint 11 kocsit (tíz forgalmi és a 833-as számú oktató jármű) mikroprocesszoros vezérléssel láttak el, amellyel a kontaktorokat és a szervókontrollert vezérlő reléket, valamint néhány segédüzemet váltottak ki. Ezt az átalakítást a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzatának támogatásával valósították meg. Később a 833-as oktatójárművet az eredeti relés vezérlésűre alakították vissza.

Az évek során számos alkatrészt cseréltek le ugyancsak az olcsóbb és egyszerűbb karbantartás jegyében az Ikarus járművekben használtakra: például a világító és fényjelző készülékeket, az ablakokat és a kormányt, de az eredeti villanymotoros ajtóműködtetést is a magyar buszokban használt levegőhengeresre alakították át. Szegeden a folyamatos járműbeszerzések és a járműépítések következtében már csak nosztalgiaüzemben közlekedik a gyönyörűen felújított 9-153. A jármű állapota a gyártáskorit tükrözi, méghozzá a legapróbb részletekig, például az ajtók is újra motoros működtetésűek.

Debrecenben pár évvel ezelőtt a trolibusz járműpark egységes kék-sárga-fehér fényezést kapott, ami kissé modernebb külsőt kölcsönöz a debreceni kocsiknak. Az ottani Ziu-k közül egyedül csak a nagyjavításon átesett 9-328 kapta meg az új flottaszínt, a többi kocsi egyelőre maradt piros. A 9-328-as kocsi volt egyébként a DKV kísérleti kocsija: az ezredfordulón kívül-belül felújították, utastájékoztató berendezést és a 400-as Ikarusokból ismerős Halas üléseket kapott, kívülről pedig sötétzöldre fényezték. A budapesti állományon már csak a napi szintű kiadáshoz szükséges javításokat végzik el, mivel a G&S kocsik üzembe helyezésével vélhetően a típus lassan eltűnik a főváros menetrendszerinti trolibuszforgalmából.

Talán nincs olyan népes rajongótábora a Ziu trolibuszoknak, mint mondjuk az UV villamosoknak, de biztosan sokaknak fog hiányozni ez a falatnyi történelem a belvárosi közlekedés mindennapjaiból. A múzeumi célokra kijelölt kocsi a 840-es pályaszámú jelenleg oktatójármű. Mivel a fővárosban hosszú stagnálás és hanyatlás után újra felvirágozni látszik a nosztalgia üzem, ezért még ha nem is minden nap, de évente néhány alkalommal ezután is hallhatjuk azt a jól ismert visító hangot, amellyel a szovjet trolik a belvárosi lakásokban élő, álmosan ébredező emberek ablakán reggelente beköszönnek.