A királynő repülései – a király első repülése

Váratlan vissszaút Kelet-Afrikából. Erzsébet szerette a Concorde-ot is. Amikor egy 747-esen csak a turistaosztályon vannak közönséges utasok... A Falconok dupla repülése Balmoralba.

Van valami külön szomorúság abban, hogy míg tavaly tavasszal a hatezer órát repült pilóta, Fülöp herceg repülő pályafutásáról írtunk, most Erzsébet kapcsán beszélünk a repülésről: mindkét cikkre a királyi pár tagjainak elhunyta adott alkalmat. Mindenesetre az világosan kirajzolódik a megemlékezésekből, hogy a királynő is szerette az aviatikát, egyáltalán nem idegenkedett a legmodernebb technikától sem, és persze hosszú uralkodása alatt alapvető feladata volt olyan távoli tájakra is ellátogatni, a Nemzetközösség fejeként, ahová viszonylag gyorsan csak a levegőben lehet.

Trónra lépése is egy hosszú repülőúthoz kapcsolódik. 1952 január 31-én még hercegnőként szállt fel a British Overseas Air Corporation Argonaut típusú légcsavarosával, a Douglas DC-4-es kanadai gyártású változatával, hogy Nairobiba utazzon. Ezen a vonalon a légitársaság a brit Handley Page Hermesekkel repült, és volt is némi felháborodás, miért nem hazai típussal indul neki az útnak Elizabeth: nos azért, mert hosszú kitérőt iktatott az útvonalba, Líbiában is le akart szállni. A gépet könnyű karosszékekkel és két ággyal is felszerelték, egyéb változtatásra nem volt szükség: február elsején az Argonaut rendben leszállt Nairobiban majd átrepült Mombasa repülőterére, hogy később egészen más, „civil” járatot teljesítsen.

A hercegnő és férje Nairobi környékén tartózkodott, amikor néhány nap múlva befutott a hír VI. György király haláláról. Egy DC-3-assal vitték a párt Mombasába, hogy az eredeti tervekkel ellentétben megint az Argonaut utasaiként térjenek vissza sürgősen Londonba: mint most is láthattuk, az előző uralkodó halála után a trónörökös azonnal királynak, ezesetben királynőnek minősül, úgyhogy Erzsébet útja hazafelé az East African majd a BOAC gépével tulajdonképp első uralkodói repülőútjának minősíthető.

A szorosan a királyi flottához tartozó gépeken túl, amelyek között egészen néhány évvel ezelőttig nem volt kifejezetten nagy hatótávolságú, netán szélestörzsű utasszállító, a királynő utazásain leginkább a BOAC majd a British Airways, illetve viszonylag gyakran a Qantas gépein repült, a típusok sokaságával: még az igazán biztonságosnak mai szemmel nem minősíthető Comettel is utazott, Tridenttel, VC-10-essel, Tristarral, Boeing 707-essel majd sokszor 747-essel, és 777-essel. És persze kifejezetten szerette, ha a Concorde vitte valahová.

Ezeknek az utaknak egy részére jellemző volt, hogy – ellentétben a városi legendákkal – a királynő igenis repült menetrend szerinti járatokkal is, igaz, ilyenkor még a Jumbo esetében is jellemző volt, hogy az udvartartás számára foglalták le a teljes első osztályt. Így történt ez Új Zélandról hazafelé repülve, amikoris az Air New Zealand Jumbóján a királyi személyzet mellett 384 rendes fizető utas repült Londonba a turista osztályon. A Concorde-on pedig természetesen övé volt az 1-es számú ülés.

Már a háború előtt is voltak kiefejezetten az uralkodó rendelkezésére álló repülőgépek, például a de Havilland Dragon Rapide, az Airspeed Envoy és a Vickers Viking, de ezek mind korlátozott befogadóképességű és hatótávolságú gépek voltak, a királynő trónra lépése után alakult meg az a szervezeti egység – ma már a RAF kötelékében –, amit Queen’s Flightnak nevezünk, mostantól kezdve persze ez is King’s Flight lesz.

Ennek egyik oszlopos tagja volt évtizedekig az a három BAe 146-os, négyhajtóműves, közepes hatótávolságú gép, amelynek első példánya 1986-ban állt szolgálatba a királynő és a miniszterelnök, illetve más magasrangú személyiségek szállítására, az utolsót idén nyugdíjaztatták a Queen’s Flight flottájából. A gépek speciális Royal Suite kabint kaptak 26 utasra, de ezek is csak Európán belül, maximum a mediterrán térségig repülhettek Londonból.

A flotta mostani felállása: két Sikorsky S-76-os és egy AgustaWestland AW109-es helikopter, egy A321neo, egy A330MRTT és két Dassault Falcon 900LX. Az MRTT, mint neve is mutatja, az A330-as szélestörzsű tanker-szállító változata, Boris Johnson miniszterelnök utasítására ezt alakították át úgy, hogy békeidőben a Voyager VIP-szolgáltatással repüljön hosszú távon, de háborús helyzetben ismét tankoltathassa a levegőben a harci gépeket, gyanítható, hogy ekkor el kell, hogy távolítsák a feltűnő új festést is a gépről.

Az idén beszerzett háromhajtóműves Falconok – Envoy hívójellel - kisebb delegációk esetén Londonból akár Pekingbe is elrepülhetnek leszállás nélkül. És noha még teljes integrációjuk nem történt meg – nyilván sok új, elsősorban kommunikációs és önvédelmi berendezést kell a gépekbe telepíteni – máris teljesítettek fontos feladatokat: az egyik gép Boris Johnsont vitte Londonból Balmoralba, hogy átnyújtsa a királynőnek a lemondását, majd Liz Truss repült a másik Falconnal ugyancsak Skóciába, hogy átvegye miniszterelnöki kinevezését, történt mindez napokkal II. Erzsébet halála előtt. III. Károly első királyi repülése egy Embraer Legacy magángépen történt Aberdeenből Londonba.