A Mátyás-mozdony esete a trolldögléggyel

Hétfőn eljött a hazautazás napja. A hvg újságírójával, Muck Tiborral háromra nőtt a létszámunk, így indultunk neki az útnak. A fotózáshoz jól bevált csíkrákosi megállóban kezdtük a napot, majd Csíkszereda és Csíkszentsimon után vártuk be a vonatot. Tovább Brassóig inkább haladtunk, arról nem is beszélve, hogy a vonat sem sokkal lassabb a kanyargós, falvakkal teli útnál. A különvonat összeszedett némi késést, de Brassóig elég sokat le is dolgozott belőle, minden esetre Prázsmáron azért le tudtuk kapni.

A következő fotóhelyre kényelmesen érkeztünk, Brassót elkerülve, majd a vasútnál rövidebb úton érkeztünk meg Olthévíz határába. Nagyon rég volt annyira melegem, mint azon a mezőn, a tűző napsütést a milliónyi légy tette még nehezebben elviselhetővé. Az egyik jó képességű szárnyas még a fotómba is belerepült, szerencsére csak a sorozatlövés utolsó, kevésbé értékes tagjába.

Segesvártól a határig több szakaszon egyszerre pályafelújítást végeznek, hosszú kilométereken csak egy vágányt használhatnak a vonatok. De ahol kettő van, ott is csigalassúsággal járhatnak, mi is meglepődtünk néha, hogy hogy előzhetük már megint meg a különvonatunkat. Déváig pár helyen lefotóztuk a szerelvényt, aztán az csak begyorsult, mi viszont belassultunk a közúti forgalom miatt. Gyulafehérvártól meg már csak bottal üthettük a Székely gyors-Csíksomlyó expressz nyomát, bele kellett törődnünk, hogy ezt a vonatot nem fotózzuk már. A vezetésben inkább a kamionokra és a falunként minimum egy traffipaxra koncentráltam, miközben a lemenő nap fénye pont elvakított. A román rendőrök kedvességét szeretném kiemelni, van egy minimális áteresztő képességű, óriási forgalmú tranzitútjuk (a 7-es főútról van szó, mi Gyulafehérvártól Aradon át Nagylakig használtuk), tele falvakkal, és szinte mindben mérnek. Ha szabályosan, 50-el haladunk, akkor a kamion a falu közepén fog megelőzni, hogy aztán a lakott területen kívül is ugyanúgy hetvennel haladjon tovább.

Mivel minden reményünk elveszett a vonat utólérésére, elidőztünk egy kicsit Aradon. Épp szembe jött velünk a 11-es villamos, ami Arad és a tőle úgy tíz kilométerre fekvő Gyorok között közlekedik. Annyira cuki vonal, hogy még én, aki nem különösebben villamosmániás is új lelkesedéssel vágtam bele a fotózásba a naplementében. Végül Aradról már sötétben indultunk el, majd a nagylaki határon belépve az M43-as és az M5-ös autópályán suhantunk Budapestre. Éjjel egy órára mindenki haza is ért. A zarándokvonat egyébként éjfél után tíz perccel állt meg a Keletiben, a hazai autópályákon tehát elég sokat hoztunk a 120-as vonalon közlekedő pünkösdi különvonaton...