Dióssi Csaba levelét megírta

Dióssi Csaba egy, a budapesti agglomerációban szélesen terpeszkedő (funkcionálisan-arculatilag) nagyközség (1975. április 4-e óta város, emlékszem a felejthetetlen tavaszi reggelre, amikor az alig-alvás után torokszorító izgalommal ébredtem, hogy most már város vagyunk, város!, megelőzve a gyűlölt Gödöt és Fótot) polgármestere.

A település három vasúti megállóval is rendelkezik a 70-es vonalon, azon, amelyen mindig is legsűrűbb, legmagasabb színvonalú volt az elővárosi közlekedés. A három vasúti megállóhely egyike a közeli, egykori MÁV-főműhely létének köszönhetően úgy-ahogy rendben van, még perontető is akad, sőt, ez utóbbi acélelemeit rendszeres időközönkét le szokták mázolni, ami azért feltűnő, mert a tökazonos konstrukciójú zuglói perontetőt meg nem, tehát nem igaz, hogy  a vasútnál nem létezik valamiféle figyelem. Létezik az, de ide nem jut, amoda viszont igen, széljárásfüggően.

A másik állomás az ország egyik legszebb fővonali felvételi épületével büszkélkedhetne, ha ez nem állna éppen az összeomlás peremén, bár minőségét jelzi, hogy ablakok és vakolat nélkül is határozott kisugárzása van. A versenyfutás állítólag megkezdődött, még meglátjuk, ki lesz gyorsabb, erősebb, az entrópia, vagy a Polgárablak Kormányablak, mint új, belevaló funkció létrehozását szorgalmazó erők (zárójelben, ezzel a funkcióval az épületet sújtó átok csak kiteljesedik, a digitális társadalomban a kisablak-ügyintéző-papír szentháromságára építő elképzelések napjai ugyanúgy meg vannak számlálva, ahogy az úgynevezett felvételi épületek eredeti funkciói is semmivé lettek).

A harmadik megálló is vegetál a lét peremén, miután a nyolcvanas évek elején egy szélvihar elvitte az itteni perontetőt. Az aluljárót mindig csak addig használják, amíg nem sikerült lyukat rágni a kerítésen (mindig sikerül), aztán csak a mészfolt az ágyazaton jelzi a élet forgandóságát.

Nem mondható tehát, hogy a Dunakeszi súlyvonalán áthaladó vasút a település prominenseinek a fejében is hasonlóan súlyponti kérdés lenne. Kivételt képez, ha a települést keletről elkerülő, eredetileg tehermentesítőnek szánt, valójában újabb zöldmezős fejlesztéseknek megágyazó, ezzel saját kapacitását lassan felfaló M2-es úton éppen – mint jelenleg – kapacitásbővítési munkákat végeznek, ezért az úton közlekedők átmenetileg korlátozásokat kénytelenek elszenvedni.

Ilyenkor a település irányítóinak figyelme természetesen a vasút felé fordul, mint a szorult közúti helyzetben enyhet adó alternatíva felé, és – mint e levélben is – figyelmet követelnek a természeti katasztrófával sújtott vidék lakosai számára. Amint azonban a dolgok normális rendje visszaáll, az M2-es út elméleti határkapacitásának másfél-kétszeresével rendelkező vasúti szolgáltatás megy vissza oda, ahová való, a figyelem szemétládájának mélyére, hiszen a közlekedés-címszó alatt – minden nagyívű kormányzati nyilatkozat ellenére – a közút értendő, nem más.

Ha a település vezetőit valóban foglalkoztatná a vasúti szolgáltatás minősége, már régen együttműködést kezdeményeztek volna a MÁV érintett szervezeteivel – és nem a vezérigazgatóval (bár egy időben működött, hogy sorkatonai szolgálat elhalasztása iránti kérvényt az érintett rögtön, pofátlanul a honvédelmi miniszter-elvtársnak címezte, nem az illetékes hadkieg.pság.-nak – és sikerrel!), ennek eredményeképpen normális világítás működne az aluljáróban és az odavezető gyalogosútvonalakon, Gyártelepen a poros, ápolatlan, rendezetlen állomási előtér már valamilyen elviselhető formát kapott volna és Dunakeszi-alsón is felszámolták volna az életveszélyt, melyet az állomás megközelítése jelent.

Információink szerint azonban a polgármester úrra akár kívülről is helyezhettek nyomást, a vasúti szolgáltatás minőségével nem saját jószántából foglalkozik. Startos forrásokból szivárgó hírek szerint a településen lakó kormánytag eléggé nem dícsérhetően egyszer állítólag úgy döntött, hogy a szolgálati autó nyújtotta kényelmet mellőzve, a MÁV-Start szolgáltatását igénybe véve éri el budapesti munkahelyét. Az elképzelés működött is, egészen Rákosrendezőig, ahol a vonat megállt és úgy maradt, az utastájékoztatás pedig a szokásos színvonalát hozta, azaz hallgatott a jövőről. Kormánytagunk sem volt rest, azon nyomban telefonált az aktuális vezérigazgatónak, hogy megindítsa a vonatot.

A vonat megindult, a vezérigazgatóságon pedig fontolóra vették a vonatszemélyzetnek szóló útmutató megfogalmazását, mely szerint ismerjék fel a vonaton ülő kiemelt fontosságú személyeket, és ha baj van, ne legyenek restek őket tájékoztatni a probléma mibenlétéről, megszüntetésének lehetőségeiről, sőt, adott esetben gondoskodjanak továbbutazásukról is. Ha érzésünk nem csal, ezen mentalitás hatásai gyűrűzhettek most be a polgármesteri hivatalba is, és a vonatszemélyzeten túl már polgármestereknek is aktivizálniuk kell magukat a kiemelt fontosságú személyek ügyében.

Eközben, mintegy zárójelben, megmutatjuk azt a jelenetet Dunakeszi állomás aluljárójában, mely mellett a kiemelt személynek a MÁV-Start szolgáltatásának irányában okvetlenül el kell haladnia. Nem tudhatjuk, hogy az összetett téri kompozíció melyik eleme pontosan mi célt szolgál, de következtetéseket levonhatunk. Eszerint a több hete változatlan formában látható alkotás eredetileg egy, a hiányzó (ellopott) lefolyórácsot pótló, a balesetveszélyt (lábtörés esélyét) csökkentő megoldás lehetett – talált anyagból előadva, ez megmagyarázza a pozdorjalapon lévő kárpitozásmaradványt is. A korláthoz szigszalagozott rúdra kétféle magyarázatot lehet találni:

• Feszítőereje révén a falhoz szorítja a pozdorjalapot, ezért azt nehezebb kirúgni a helyéről,
• meggátolja, hogy illetéktelenek áthaladjanak a pozdorjalap felett, esetleg rálépve, amitől az esetleg összeroskad, és máris kész a baleset.

A háttérként szolgáló, a meztelen betonfalra applikált dryvit-háló, amelyről az azóta felhordott vakolat ilyen esztétikus mintákban pereg le, már említésre sem méltó. Reméljük azonban, hogy a kézivezérléses polgármesteri problémamegoldás közepette ezt a sokkal kisebb súlyú hiányosságot is szinte észrevétlenül pótolni lehet majd.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!