Embraer-elképzelések: négyféle vízió a jövő regionális gépeiről

A teljesen elektromostól a hibrid- vagy vegyes gázturbinás meghajtásig. Talán nem annyira merész, de átgondolt tervek.

Egy egész gépcsalád, energiahatékonyság, minimálisan szennyező üzemanyagokkal működő vagy éppenséggel üzemanyag nélküli elektromos meghajtás, regionális hálózatoknak, egyfajta egységes alapkialakításban – röviden talán így lehet összefoglalni a brazil gyártó most nyilvánosságra hozott koncepcióját. Az Embraer az Energia-gépeknek négy változatát hozta nyilvánosságra, az első változatok az időtáblázat szerint már 2030-ban repülhetnek.

Természetesen a cél, az új típusú meghajtás és az alacsony károsanyag-kibocsájtás, a többi jelentős gyártót is új koncepciók kialakítására készteti, tavaly például nagy hullámokat vert az Airbus hidrogénre alapozott elképzelése. Az úgynevezett „Zero Concept” három, egymástól alapvetően eltérő szerkezetű repülőgép terveként került nyilvánosságra: egy ATR-szerű felsőszárnyas légcsavaros, egy nagyon erősen modernizált, de elrendezésben az A320-as család leszármazottjának tekinthető hagyományos kialakítás szárny alatt lógatott sugárhajtóművekkel, a harmadik pedig a legmodernebb variáció, egy csupaszárny utasszállító.

Az Embraer ezzel szemben ugyan némileg eltérő kialakításokat tervez, de alapvetően mindegyik egy vagy két légcsavarral meghajtott gép, mind a négy esetben a propeller vagy propellerek a farokrészen lesznek elhelyezve. Ami azt az aerodinamikai pozitívumot jelenti, hogy mindegyik koncepció „tiszta” szárnyat kapna, eleve kisebb légellenállással. Eltérések persze ezen belül bőven vannak.

Az Energia Hybrid (E9-HE) párhuzamos hibrid- illetve elektromos meghajtással működne, hogy mikor hogyan, azt az adott repülésre kidolgozott energia-felhasználási stratégia határozza meg. A gép elsőre egy mostani – és az Embraernél is nagy sikerrel gyártott – szokásos középkategóriás business-jetre emlékeztet, alsószárnnyal és a farokrészén a törzs két oldalán pilonokon elhelyezett motorokkal, amelyek azonban nem sugárhajtóművek, hanem légcsavarokat forgatnak, ami ebben az elrendezésben szokatlan, csak olyan kísérleti gépeken láthattuk, mint az egykori, open-rotor koncepciót kísérletező MD-80-as demonstrátoron. Az ülések száma kilenc, a hatótáv 500 mérföld.

Az Energia Electric (E9-FE) mondhatni a legesztétikusabb a koncepciók közül, nagyobb fesztávolságú szárnyakkal, a függőleges vezérsík tetejére szerelt két ellenforgó, kizárólag akkumulátorokról meghajtott légcsavarral. A kétszáz-ötszáz mérföldes hatótávot kilenc utassal jelentős részben a vitorlázógépekéhez hasonló aerodinamikai kialakítás teszi lehetővé.

 Az Energia H 2 Fuel Cell a nevében is jelzi, hogy hidrogén-alapú üzemanyag-cellák adják a meghajtás alapját, de a gép repülhet közvetlen hidrogén-meghajtással is, a folyékony hidrogén tárolása gyaníthatóan a törzsben történik, a légcsavarok száma kettő, megintcsak a törzsvég két oldalán lévő pilonokra szerelve. Egy lépéssel magasabb kategóriáról van szó, 19 utasra méretezve, de szintén regionális hálózatokra alkalmas 200–500 mérföldes hatótávolsággal.

Végül az Energia H 2 Gas Turbine hasonló elrendezésben, de már 3550 utas szállítására szolgál, megintcsak maximálisan 500 mérföldre, vagy fenntartható üzemanyaggal, vagy hidrogénnel üzemeltetve a módosított gázturbinákat, amelyek szintén légcsavarokat forgatnak a törzsvég két oldalán. A kialakítás előnye ebben az esetben is a tiszta szárny, a gép már a most gyártásban lévő E2-es sorozat regionális utasszállító családja felé jelentene átmenetet.

Az Embraer más vonalakon is igyekszik a zöld fejlesztésekkel, 2030-ra ígéri, hogy valamennyi most futó típusa alkalmas lesz fenntartható eredetű üzemanyagokkal repülni, korábban pedig megalkotta a maga kísérleti elektromos kisgépét egy mezőgazdasági típus, az EMB-203 átépítésével.