Gerillakertészkedés után gerilla-kerékpárút

A többszörösen túlárazott infrastrukturális beruházások országában néha azért valami pozitív is történik. A Kétfarkúak ugyanis megelégelték, hogy Angyalföld és Zugló határán, a két tűrhető kerékpárút-magisztrális közötti szakaszon csak hegyikerékpárral lehetséges az átjutás. Számításaik szerint mintegy nyolcszázezer forintból megépítenék az angyalföldi Béke utca sarkán forduló Nagy Északi Irányú Kerékpárút és az M3-as autópálya bevezető szakasza felett átívelő Nagy Lajos király felüljárója között hiányzó mintegy százötven méteres szakaszt. A szuperprojekt előkészítésében és kivitelezésében önkéntesek vennének részt.

Hivatalosan a két csatlakozási pont között ugyan nagyobb a távolság, de a Teleki Blanka utcában zuglói részről már megépült egy viszonylag normális járda. Bár nyilvántartás szerint ez nem kerékpárút, használatában és paramétereiben azonban működhet akként. Mivel igyekszünk gyakorlati alapokon állni, a használatot és a paramétereket nézzük, a hiányzó tábla és sárga csík nem érdekel minket. Ezért meg tudjuk erősíteni Kétfarkúék jogos feltételezését: igen, százötven méter hiányzik ahhoz, hogy a két kerület közötti egyetlen épeszű kerékpáros-kapcsolat létrejöhessen. Egyéb alternatívákat, mint a Hungária-felüljáró, az alatta húzódó, elviekben létező, gyakorlatban azonban a kidobott kanapék sűrű kerülgetése miatt járhatatlan egykori szintbeni átjáró, vagy messze északon a hangulatteli Kiscsillag-klipek forgatására, másra azonban kevéssé alkalmas gyalogoshíd kiesnek a lehetséges kapcsolatok közül.

Ha Rákosrendező fekete lyuk a budapesti városfejlesztés, és különösen a MÁV-ingatlangazdálkodás térképén, akkor a többszörös sorompó a Teleki Blanka és a Szegedi utak között ennek is az epicentruma. A víziótlanság, nemtörődömség, a belenyugvás abba, hogy a jelenlegi helyzetből kitörést csak valami Holdban lebegő, soktízmilliárdos szuperprojekt hozhat, teljesen lefojtotta a térség fejlesztését. Mit fejlesztését, fenntartását! A város az autópálya túloldalán elfogy, és csak valahol az angyalföldi városháza táján kezdődik újra. A nagy semmi, ami a kettő között lebeg, nagyban köszönheti állapotát és kilátásait annak a hatvanméteres útszakasznak, amely a vasútvonalat keresztezve téren is időn kívül tengeti a maga életét.

Nincsen kétségünk afelől, hogy komoly csatározás várható, a vasútvállalat mindenképpen meg fogja akadályozni, hogy valaki a sínszálak között roskadozó százhúsz éves bazaltkockákhoz nyúljon. Az is lehet, hogy Kétfarkúék önmérsékletet tanúsítanak – ez nem idegen tőlük, és egyben ki is emeli őket a magyar belpolitika szennyes tengeréből – és az önkéntes építés kizárólag a BVSC utolsó vaskapuja és az első, zuglói oldalon található sínszál közötti szakaszt érinti majd. Ez is bőven MÁV-terület, de legalább vágánymentes.

Figyelem, ez a kezdeményezés egy lakmuszpapír: ha a szakaszt különösebb konfliktus nélkül meg lehet építeni és meg is marad, akkor olyan országban élünk, ahol az életszerűség néha-néha még mindig legyűrheti a minden ellehetetlenítő bürokráciát, tehát van remény. Ha viszont a kezdeményezést ellen-, sőt letámadás követi, ráadásul sikerrel, akkor nagyobb a baj, mint felszínesen látszik. A történetnek ez a vonulata talán érdekesebb is, mint az, hogy sima úton lehet-e biciklizni két kerület között.

A terület problémáira egyébként jelen formájában nincsen százszázalékos megoldás. Az eddig a két kerület összekötését célzó, a vasútvonal elvágó hatását mérséklő tervek mind-mind felüljáró építését tudták csak előrevetíteni, ami a Teleki Blanka utca teljes hosszában közúti és a vasút űrszelvény közötti magasságban, töltésen, vagy hídon vezetett út- és villamospályát feltételez, valószínűleg Budapest egyik legellentmondásosabb közlekedési műtárgyát hozva létre. Egy ilyen műtárgy mellett nehéz elképzelni azt az urbánus fejlődést, melyet a területre egyébként mindenki kíván.

Jóval szelídebb lehetőség, hogy a vasútvonal alatt aluljáró épül, akár villamosmegállóval együtt, ahonnan egy (esetleg megmaradó) vasúti megálló peronjai könnyen és közvetlenül elérhetőek lennének. A vasúti megálló azért lenne fontos, mert – ellentétben a Hungária körúttal – innen mindkét szomszédos kerület központja és kapcsolódó lakóterületei gyorsan, akár gyalogosan is elérhetőek. Az M3-as feletti felüljáró és a vasút alatti aluljáró közötti útpálya hossz-szelvénye viszont kérdéses.

Legmegnyugtatóbb lenne a Nagy Lajos király útján lévő csomópont aluljáróként történő átépítése, ahol vagy a keresztező útpálya, vagy az M3-as útpályája kerülne térszint alá. Ez egyrészt egyszerűbbé tenné a Kisföldalatti tervezett északi irányú meghosszabbítását, másrészt nem lehetetlenítené el, hogy a vasútvonal alatt közúti aluljáró formájában épüljön meg a két kerület közötti fontos kapcsolat. Reméljük, legkésőbb erre az időszakra a most megépülő gerilla-kerékpárút sorsa is megnyugtatóan rendeződik.

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!