Harcigép-komédia Indiában: nem történt semmi?
Nos, nem sok minden történt. Az indiai haditechnikai beszerzések általában sokkal inkább öltik magukra a hosszadalmas komédia, mintsem a profizmus képét. Itt sem történt másképp. Hivatalosan eddig arról volt szó, hogy a két jelentkező, azaz az EADS Eurofighter Typhoon és a Dassault Rafale közül (miután mindkettő teljesítette az indiai elvárásokat és követelményeket) a tenderbontás után a kedvezőbb, azaz olcsóbb árajánlatot tevő nyeri el a 126 repülőgépre szóló megrendelést. A gépek üzemeltetését 40 évre és gépenként 6000 repült órára tervezik.
Ez azonban – most már tudjuk – természetesen nem így lesz. Az indiai védelmi minisztérium bejelentése szerint valóban megtörtént ugyan a borítékok felbontása, de ez nem jelent semmit. A kormány a következő hat-nyolc hét alatt mind a Dassault, mind az Eurofightert forgalmazó EADS Cassidian képviselőivel tárgyalásokat folytat a végleges árakról. Persze Indiában vagyunk, úgyhogy a végleges jelzőt illik erős fenntartásokkal kezelni – gondoljunk csak az INS Vikramaditya repülőgép-hordozóra, az Arjun harckocsira, vagy a Szu-30MKI vadászbombázók beszerzésére.
Kiszivárgott információk szerint a gondot valóban az ár okozza: markáns eltérés van ugyanis a jelentkező gyártók árcédulája és az indiai kormánynak a programra fordítható költségvetési kerete között. Úgy kétszeres szorzó: India eredetileg ugyanis 10,4 milliárd dollárt fordítana a 126 gépre, míg az árajánlatok a hírek szerint mindkét esetben meghaladják a 20 milliárd dollárt. Igaz, ebbe a repülőgépeken kívül a fegyverzet, a szükséges logisztikai háttérbázis kialakítása (póthajtóművek, -radarok, -alkatrészek), a műszaki-üzemeltetési háttér kialakítása, a kiképzés és más, szükséges „apróságok” is benne vannak. Nem szabad elfelejteni, hogy önmagában még a legmodernebb vadászbombázó sem ér semmit. Nem megerősített információk szerint a két ajánlat között 15-20 százalékos különbség van, így elméletileg a tárgyalásokat hamar le lehetne zárni.
Az EADS Cassidina közleménye szerint „az indiai MMRCA-tenderre benyújtott pályázatunkat mind a négy Eurofighter-partnerállam, illetve az országok védelmi és repülőipara támogatja. Az ajánlat versenyképes és India számára a maximális értéket nyújtja. Ajánlatunk Indiát is a teljes jogú Eurofighter-partnerállamok közé emeli, és ezt támogatja Nagy-Britannia, Németország, Olaszország és Spanyolország is.”
Ráadásul az elmúlt napokban nyilvánosságra került, hogy az Egyesült Államok kész lenne a Lockheed Martin F–35 Lightning II-es vadászbombázó repülőgépet szállítani India számára. Ez – ha a kellő indiai politikai támogatást megkapja – alapvetően boríthatja fel a versenyt, hiszen a két európai gépnél egy generációval modernebb vadászbombázó kerülne az országba. Persze ennél a típusnál a végső ár még inkább kérdéses, mint a két, jelenleg pályázó típusnál. És mivel India minél nagyobb technológiai transzferre is igényt tart, ez okozhatna problémákat az ötödik generációs F–35-ös esetében.
