Irán A380-asokat (is) vásárol!

Összeértek a szálak. Két izgalmas kérdésről jelent meg számtalan latolgatás az elmúlt hetekben a repülő szaksajtóban, az egyik az volt: vajon kitől, milyen gépeket vásárol a szankcióktól megszabaduló (és nem utolsó sorban mintegy százmilliárd dollárnyi külföldön rekedt pénzeszközéhez hozzájutó) perzsa állam, amelynek több mint 500 utasszállítóra lenne szüksége. A másik: hogyan alakul a világ legnagyobb utasszállítójának a sorsa. Nos egy nyilatkozat válasz mindkettőre: Irán a közlekedési miniszterhelyettes szerint előzetes megállapodásra jutott az Airbus vezetőivel százhuszonhét Airbus-gép, köztük nyolc A380-as Superjumbo megvásárlásáról.

Asghar Fakhrieh Kashan közlése szerint a megállapodást pedig még ezen a héten véglegesítik. Vagyis egyelőre még nincs szó megkötött fix szerződésről, az Airbus oldalán a hír még nem bukkant fel. A nyilatkozatból az sem derül ki, a 2019-től leszállítandó óriások melyik légitársasághoz kerülnének, de mivel állami bejelentésről van szó, szinte minden híradásban az állami/nemzeti légitársaság, az Iran Air jelenik meg valószínű üzemeltetőként. A miniszterhelyettes „nagyrészt új gépek” vásárlásáról beszélt, és a nyilatkozatban még egy típus került konkrétan szóba, a tizenhat példányban beszerzendő A350-es, a gyártó legújabb szélestörzsű utasszállítója.

A következő megfogalmazás is elárul valamit, vagyis hogy Irán más gyártóktól és vásárolna gépeket: a miniszterhelyettes először a kanadai Bombardier CSeries sorozatát, illetve a japán Mitsubishi MRJ-t említette, majd hozzátette: iráni magántársaságok szintén tervezik brazil Embraer és orosz Szuhoj regionális utasszállítók vásrlását: vagyis ez már valóban nem az Iran Air, hanem más, kisebb iráni légicégek beszerzési elképzeléseire utal.

És végül az igazi meglepetés: Asghar Fakhrieh Kashan nyilatkozatában hozzátette, Irán ugyancsak érdekelt száznál több Boeing repülőgép beszerzésében is. Vagyis noha eddig kizárólag az európai gyártóról volt szó, és sokak szerint a „hagyományos” Irán–USA szembenállás miatt az amerikai óriáscég elesik az új üzleti lehetőségtől, Teherán valójában számol a Boeinggal is.

Ami a 380-asokat illeti: Fabrice Bregier elnök az Airbus évzáró-évindító sajtótájékoztatóján egy új üzemeltető háromgépes megrendeléséről beszélt, meg nem nevezett vásárlóval a háttérben, és ez mindenki számára egyértelműen azt jelentette, hogy a korábban megszellőztetett All Nippon üzletről van szó, az érdekkörébe tartozó, de közben csődbe ment Skymark japán légitársaság által rendelt három gépről. Az iráni szándékok azonban nem három, hanem nyolc gépre vonatkoznak. Igaz, ez a nyolc akár úgy is összejöhet, hogy a Skymarkén kívül más, megrendelt, de át nem vett gépek is az Iran Air birtokába kerülnének, például az ugyancsak csődbe ment Transaerónak már készülő példányok.

De mindez ebben a pillanatban még feltételezés, amitől persze a szenzáció szenzáció marad. Az Airbus évek óta küszködik azzal, hogy nem talál új vevőt az eddigiek mellé az óriásgépre. A jelenlegi állás szerint a kétszintes 380-as háromszáztizenkilenc példányára van fix lekötés, Bregier szerint a Superjumbo idén belép a nullszaldós zónába, vagyis már nem lesz ráfizetéses a program, igaz, ezt az Airbus 300 gép eladásához kötötte, más  források és számítások szerint azonban négyszáz gép értékesítése kellene ahhoz, hogy a program reális ráfordításai megtérüljenek. Az iráni nyolc, ha ehhez pluszban is vesszük a Skymark/ANA három gépét, valamivel közelebb visz ehhez a határhoz, ugyanakkor az biztos, hogy most már senki nem feltételezheti, amit elég sokan rebesgettek még tavaly, hogy 2018-tól az Airbus leállna az óriások gyártásával.

Ami az irániakat illeti: az A380-as nem ismeretlen a számukra, 2014 őszén szállt le az első ilyen gép Teheránban, és az Emirates azóta is járatja az iráni főváros és Dubai között. A hatalmas gép kihasználtsága és gazdaságos üzemeltetése csakis az igen nagy forgalmú, nagy légiközlekedési csomópontokat összekötő desztinációk között képzelhető el, nos, Dubaiban sok az iráni, és feltehetően a 380-asok szerepet kaphatnának az évenkénti gigantikus zarándokforgalomban is.

Európában nem annyira ismert, de ugyancsak rengeteg iráni él Los Angelesben, amit emiatt időnként Tehrangeles néven is emlegetnek: nos egy IKA–LAX-járat feltehetően alaposan kihasználhatná a gép kapacitása mellett a hatótávolságát is. Ugyanakkor ehhez a járathoz nemcsak megfelelő gépek szükségesek: feltétel lenne az az apróság, hogy iráni gépek leszállhassanak az Egyesült Államok területén, vagyis a két ország el kellene, hogy jusson egy érvényes légügyi államközi megállapodáshoz is.

* * *