Ismét parádéztak a mozdonyok Kassán

Idén is kitett magáért a Szlovák Vasút (ŽSR) az április 22–23-án megrendezett kassai mozdonyparádén, az úgynevezett Rušňoparádán. Akármerre nézett vagy ment az ember, mozdonyokba – és látogatókba – „botlott”. A körfűtőház környékére szervezett kétnapos vasúti ünnepre ismét több ezren érkeztek. A szinte jelképes összegbe kerülő belépők (felnőtt: három euró, gyerek tizenöt éves korig: egy euró, családi: hét euró) és a határozottan családbarát programoknak köszönhetően kicsitől nagyig mindenki találhatott magának látnivalót és izgalmakat.

A rendezvényre számos nosztalgia különvonatot szerveztek. Szombat reggel futott be Poprádról Tátra expresszként a csehek nosztalgia Békapofája, a ČD EM475.1046-os motorvonata, amely évtizedekkel ezelőtt a kassai elővárosi járatokon közlekedett. A szerelvény vasárnap dél körül Tokaj expressz néven megjárta Kisújhelyt (Slovenské Nové Mesto) is. A parádé egyik legnagyobb sztárja azonban továbbra is a nagy becsben lévő 477.013-as Papagáj gőzmozdony: az 1951-ben a ČKD-nál épített acélkolosszus szombaton reggel kilenc környékén érkezett Eperjesről a Prešovská strelával (Eperjesi nyíl), majd délután négy előtt vissza is csühögött Eperjesre. Vasárnap délelőttől viszont már ismét Kassán pompázott. Az M152.0004-es Studenka-motorkocsi a 011-es mellékkocsival csak szombaton vett részt a parádén, Homonnáról (Humenné) érkeztek Vihorlatská strela (Vihorláti nyíl) különvonatként. Szintén szombati vendég volt az M240.039-es „Singrovka”-motorkocsi: Gálszécsről (Sečovce) fordult egyet Kassára Zemplínska strela, vagyis Zempléni nyílként. A CRW magán-vasúttársaság egy Kocúrral és két régi kéttengelyes személykocsival parádézott a nyitónapon: a 742 193-as dízelgép napközben két nosztalgiakanyart is megtett Kassa és Mezencéf (Medzev) között, szepsi (Moldava nad Bodvou) és jászói (Jasov) megállásokkal. Vasárnap a papagájos különjáraton felül az M262.004-es „Fontána”-motorkocsi ment egy kört reggel a Kassától jó húsz kilométerre északra fekvő Kisladnára (Malá Lodina), M131-es Hurvínek-motorkocsival pedig az egykor a Szepesség egyik legfontosabb bányavárosának számító Gölnicbányára (Gelnica) lehetett elcsattogni, odafelé Margitfalván (Margecany), visszaúton pedig Margitfalván, Sároskőszegen (Kysak) és Hernádszentistvánon (Kostol’any nad Hornádom) keresztül. Mindkét nap napközben városnéző nosztalgia buszjáratot is igénybe lehetett venni, amelyet egy Škoda 706-os szépség teljesített.

A nosztalgiajáratok gépein kívül számtalan vasúti járművet szemlélhettek meg a vendégek, akik vagy gyalog mentek a helyszínre, vagy pedig a kassai állomásról óránként induló 840-es motorkocsi szállította díjmentesen oda. A látogatók fel is mászhattak a mozdonyok vezetőállásába, de körülnézhettek a motorkocsik és vagonok utasterében is. A körfűtőház kínálata az egykori csehszlovák vasút, és a szinte kizárólagos hazai gyártó, a ČKD szinte teljes dízelrepertoárját lefedte. A Búvár dízelmozdonyok hagyományos vonalát a 750 164, a korszerűbb, remotorizált szériát pedig a 757 004 és a 757 025 képviselte. Nem hiányozhatott a szovjet gyártású Szergej sem: az 1963-as évjáratú 781 312 (T679 1168) órákig szórta egy helyben állva a füstpamacsokat. A domború orrú Bardotkákat a T478 1201, a szögletesebb formavilágú Hektorokat a 721 030, a modern kor tolató- és vonali dízeleit pedig a korszerűsített 746 014-es képviselte. Motorkocsik közül az M131.1125-ös és M131.1138-as Hurvínek, valamint a Kassai Múzeum- és Gyermekvasút (DŽK) tulajdonát képező 810 626-os Studenka. A 477.013-as gőzös a dízelek között kakukktojásként bújt meg – pontosabban szinte el is vitte a show-t: a nyitónap első óráiban folyamatos volt a sürgés-forgás körülötte, sok apuka, anyuka tette fel a gyerkőcöt a gép orrára, vagy csak állította elé, hogy elkészülhessen a várva várt fotó. A gépekkel időnként ki-kijártak a forgatókorongra is, hogy mozgás közben is meg lehessen szemlélni azokat és ott is készülhessenek róluk fotók.

Ahogy a dízeleknél a ČKD, a villanyszínnél a Škoda-gépek domináltak. Két cseh (150 222 és 224) és egy szlovák Gorilla (350 019), a 163 107-es és 111-es klasszik Pershing, valamint az elsőként kétáramneművé korszerűsített Pershing, a 361 001-es mellett megbújtak azért dízelek is: a klasszikus festésű, zólyomi honosítású 750 300-as klasszik Búvár, valamint a 757 005-ös és 006-os remot Búvárok.

A körfűtőház előtt és mellett nem volt hiány sem a látni-, sem pedig az ennivalókból. A Békapofa – amit természetesen végig lehetett járni belül is – mellett parkolt a magyar Continental Railway Solution két szalonkocsija. A kiállított járművek egyik hátsó szektorában a Szlovák Vasút személyszállítási ága, a ŽSSK mutatta be, milyen színvonalat kell(ene) nyújtania napjainkban egy közép-európai vasúttársaságnak a személyszállításban. Az első Gorillával (ES499.0001) az élén egy gyermek- és családbarát intercity szerelvényen lehetett körülnézni. Átlag magyar szemnek hihetetlenül furcsa a „Ki nevet a végén?”-nel díszített asztal a kupéban, vagy az egymással szemben található három-három ülés – és nem a fülkében! Hát kérem, igencsak lenne mit tanulnunk – és behoznunk – szolgáltatási szint terén, már északi szomszédainktól is! A vasúttársaság, a jelenkori szlovák vasutat bemutatandó, kiállította a kirakatba egyik korszerű, emeletes Škoda-motorvonatát, a 671/971 004-est, valamint a Ruttkán, a ŽOS Vrtútky által épített 861-es dízemotorvonatok harmadik példányát. (A típusból nemrég rendeltek újabb huszonegyet.) A Studenka motorkocsik korszerűsített, valamint kétrészes motorvonattá átépített változatainak egy-egy példányát is kívül-belül körbe lehetett „simogatni”. Az újabb szerelvények mellett az egyik előd, a 460 053-as és 054-es motorkocsipárosból, valamint két betétkocsiból álló Pantográf villamos motorvonat volt hivatott bemutatni a vasút egy most már egyre inkább letűnőben lévő korszakát. A szerelvények – és persze a sörsátrak – menedékként szolgáltak a szeszélyes áprilisi időjárásban: szombaton és vasárnap is a Tátra felől érkező záporok próbálták a hangulatot rombolni.

A modellvasutat kedvelők sem maradtak hoppon: egy régi vasúti kocsiban egy H0-ás, egy másikban pedig egy TT-méretű, echte szlovák témájú terepasztalt rendeztek be, több tucat szerelvénnyel. A gyűjtők a pavilonsornál vásárolhattak is modelleket, de persze képeslapokat, hűtőmágnest, pólót, könyveket is. És hogy ne csak a szem, hanem a száj is jóllakjon, számos mozgó büfé várta a korgó gyomrúakat és a szomjazókat. Igazi kis bazárt hoztak össze a szervezők és az árusítók! Az egyik kiállítóhelységben kisebb mozdonyszentélyt rendeztek be: Emilián Cvengros több tucat vasúti témájú, szebbnél szebb olajfestménye várta új tulajdonosait húsz–ötven euró közötti áron, a képek alatt pedig fantázia gőzösmodellekben gyönyörködhetett a vasútrajongó szem.

Elsősorban persze mozdonyfüttytől volt hangos a környék: a kassai gyermekvasút Krutwig nevű, U29 101 pályaszámú, keskeny nyomközű gőzöse egy pár száz méter hosszú, fonódott (normál plusz méteres nyomtávú) szakaszon körülbelül tízperceként szaladgált oda-vissza egy nyitott kocsival. Az ingyenes kisvonatozásnak – és a mellette összedobott, pár tíz méteres kerti vasútnak – hatalmas sikere volt: állandónak számított a szülőkkel várakozó gyereksereg. Krutwig szomját egy mezencéfi, veterán Mercedes tűzoltókocsi sietett oltani időnként.

A szervezők a látogatható területeket szalaggal kerítették körül, a fűtőház hatalmas területének köszönhetően azonban szerencsére nem kellett egymás lábán taposni. A víztorony mellett is hosszú sor kígyózott: egy darura rögzített zárt ketrecben emeltek egyszerre bő tucat embert harmincméteres magasságba, ahonnan egy-két percig madárperspektívából lehetett szemlélni a rendezvényt. Az érdeklődők nagy száma miatt akár tíz-tizenöt perc is könnyen eltelhetett, mire valaki a díjmentes „repülést” élvezhette.

A villanyszín közelében látványos műsor kerekedett szombaton kora délután: egy második világháborús jelenetben a nézők megízlelhették a filmforgatások trükkjeit, fogásait. A DŽK T211 0645-ös kéttengelyes kisdízele egy pőrekocsit tologatott, majd katonák jelentek meg. Egy részük a vagonra hasalt, másik részük pedig a szerelvény elé ment, majd a fűbe hasalt. Hirtelen lövöldözés tört ki, az égen pedig megjelent két korhű vadászrepülő, amelyek időről időre pár tíz méter alacsonyan áthúzva folyamatosan „lőtték” a támadó alakulatokat és a vonatot, amitől az sűrű füstbe burkolózva „kigyulladt”. A hat-hét perces performanszt hatalmas taps zárta.

Vasútünnep ám a Rušňoparáda, a javából! Ráadásul nemcsak a vasútimádók, hanem a családok ünnepe is. Ebben pedig tökéletes partner a ŽSSK.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!