Izraelen át kötik össze Indiát Európával

Bejelentették az orosz és kínai útvonalak versenytársának szánt India–Közel-Kelet–Európa Gazdasági Korridor létrehozását az új-delhi G20-csúcson.

A hétvégén a G20-ak találkozóján Új-Delhiben jelentették be az India–Közel-Kelet–Európa Gazdasági Korridor (India-Middle East-Europe Economic Corridor, azaz IMEC) létrehozását, amelynek keretében India vasúton, hajózási vonalakon, csővezetékeken és elektromos kábeleken keresztül kapcsolódik a Közel-Kelethez és Európához a Perzsa-öblön át. Joe Biden amerikai elnök elmondta, hogy elsősorban a vasúti és hajózási útvonalak fejlesztésébe kell fektetni, de a csővezetékek és villamos- illetve adatkábelek is rendkívül fontosak.

A The Jerusalem Post feleleveníti, hogy a korábbi közlekedési, jelenleg energiaügyi miniszter, Jiszráel Katz már régóta törekszik az ezirányú fejlesztések sikerre vitelére. 2012-ben például egy Eilat–Tel-Aviv vasútvonal tervezését kezdték meg, amely vonal a Vörös-tengert a Földközivel kötné össze, alternatívát nyújtva a túlterhelt Szuezi-csatornának. Mindemellett a lassú buszoknak és a drága, körülményes belföldi repülőjáratoknak is kiváltója lehetne a vonal a személyszállításban. Érdemes csak megnézni, hogy a 2018-ban átadott Jeruzsálem–Tel-Aviv vasútvonal micsoda fejlődést hozott Izrael közlekedésében – itt jelenleg félórás ütemben járnak a Ben Gurion repteret is felfűző vonatok, de a menetrend negyedórás sűrítésén gondolkodnak már...

Joe Biden amerikai elnök elsősorban geopolitikai lépésnek szánja a korridor támogatását a kínai és orosz útvonalak alternatívájaként. Egyben magasabb szinten kötné be az Egyesült Arab Emírségeket, Jordániát, Szaúd-Arábiát és természetesen Izraelt is a világkereskedelembe. Azt már az izraeli miniszterelnök, Benjámín Netanjáhú tette hozzá, hogy az izraeli kikötők és vasútvonalak segítségével az ország egy új kapuként nyílik meg Európa és Ázsia közti teherforgalomban.

Izraelben már évek óta aktualitása van a vasúthálózat bővítésének a barátibb környező országok irányába. Katz még 2017-ben tartott sajtótájékoztatót „Vasúttal a Békéért” címen, ahol részletezte a terveket: a haifai és asdódi kikötőkön át Izrael hozzáférést adna Jordániának, Iraknak és Szaúd-Arábiának a Földközi-tenger hajós teherforgalmához. Ez jelentős vasútépítéssel járna, komoly műtárgyakkal, a projekt a becsült bekerülési összege 3 milliárd sékel (úgy 300 milliárd forint). A jelenleg Bét-Seánnál véget érő haifai vonalat hosszabbítanák meg Jordánia felé, plusz építenének egy fontos leágazást is a palesztin Dzsenínbe, amin keresztül Palesztina is hozzáférést kapna nemcsak a tengeri, de a keleti forgalomhoz is.

A Jordán-folyó mentén is izgalmasan alakulnak a tervek, Izrael újabb nagy sebességű vasutat építene legészakibb nagyvárosa, Kirját Smoná, és a Vörös-tenger partján fekvő Eilat közé. (A nagy sebességű vasúttal vigyázzunk, így hívják a jeruzsálemi vonalat is, noha „csak” 160 kilométer/óra ott a maximális sebesség!).

A vasúti áruszállítás Izraelben jelenleg nem túl jelentős. Elsősorban a Holt-tenger környékéről szállítanak sót és más vegyi anyagokat, míg a nagy tengeri kikötőknél konténervonatok mozgására lehet számítani. Nem túl friss adat, de 2010-ben 7 millió tonna árut mozgattak meg az izraeli vasúthálózaton. Az elmúlt években ezügyben is történtek előrelépések, például elfogadták a Tamar mellett üzemelő kőbánya összekötésének terveit a meglevő hálózattal (a fönti térképen Dimona környéke a Negev-sivatagban) egy hét kilométeres új vágányon. A tervek szerint itt önmagában évente 10 millió tonnát szállítanak majd el. Ha pedig egyszer beindul a tranzit...