Katonai repülés: számok, trendek 1.

A Föld még mindig nem a béke hona, a katonai repülés továbbra is az aviatika egyik fő ágazata. Az aktív harcigép-állomány jelenlegi adatait nemrég hozta nyilvánosságra a jeles hetilap, a Flight International, a katonai repülés piacával foglalkozó Milicas és Helicas nevű elemzőcégek felmérései alapján. Beszámolónk első részében a globális számokat elemezzük: van-e olyan kategória, ahol nem az USA az első? És: miért több a fegyveres helikopter, mint a fegyveres merevszárnyú gép? Az összefoglaló második részében olvashatunk a vezető típusokról.

Kezdjük a legátfogóbb táblázatokkal. Jelenleg glóbuszunkon összesen 52 ezer 33 katonai szolgálatban lévő aktív gép repül – ebből persze kissé cinikusan, de a precizitás jegyében máris levonhatunk kettőt, egy szaúdi F–15C-t és a Francia Légierő Dzsibutiból érkezett Mirage 2000D-jét (EC 3/11 „Corse”), amelyek a napokban ütköztek össze a szaúdi Green Shield hadgyakorlat túlságosan élethűre sikeredett légiharc-szimulációja során. A szám persze így is óriási, még akkor is, ha ez az összesített adat a fegyvertelen katonai gépeket, például a szállító- és tankerflottákat is magába foglalja.

Az aktív gépállományhoz képest a kifejezetten harci feladatokra épült merevszárnyú gépek száma 15 746 (mínusz kettő megint), miközben ugyancsak komoly a fegyveres forgószárnyasok mennyisége: harci helikopterekből ugyanis több repül, mint vadászgépekből és bombázókból, összesen 18 902! Ez egyébként utal némiképp a konfliktusok jellegének átalakulására is: az olyan háborúkban, mint akár az afganisztáni, az aszimmetrikus hadviselés keretei között nagyobb a jelentősége a kis magasságban is operáló, a földön zajló harci cselekmények menetét könnyebben követő és befolyásoló támadó helikoptereknek, mint a nagyobb magasságból tevékenykedő gépeknek. A dolog természeténél fogva alacsonyabb számban használnak a fegyveres erők kifejezetten különleges hadviselésre szánt gépeket, 1747-et, viszont nyilván jóval magasabb, 5109 a tanker-, illetve szállítógépek száma, és ugyancsak sokkal több repül kiképzőgépekből: 10 529.

Amit érdemes gyorsan leszögezni: valamennyi katonai repülőgép-kategóriában az Amerikai Egyesült Államok áll a táblázat élén. Az USA harcigép-flottája 13 051 géppel a globális állomány egynegyedét alkotja, és gyaníthatóan ez az arány akkor sem változik túlságosan sokat, legalábbis a vezető pozíció semmiképp sem, ha megvalósulnak a nemrég bejelentett, igen kemény védelmi költségvetési vágások. Sőt ezek akár paradox mód a mennyiségmutatókat később akár a mostani magasságban tartják: kisebb számban állnak ugyanis hadrendbe olyan gépek (F–22, F–35), amelyek a fejlesztés időszakában még azzal az előnnyel kecsegtettek, hogy alacsonyabb számban is elérik a régebbi gépek együttes harcértékét, magyarán például egy F–22-es jó néhány F–15-ös kivonását teszi lehetővé. Mostanra ehelyett inkább arról kapni híreket, hogy az F–22-esek gyártása viszonylag alacsony darabszámnál leáll, az F–15-ösök egy részének az élettartamát pedig meghosszabbítják.

Fordított folyamat is látszik azonban a hadiköltségvetés dolgában (is) magabiztosan felfelé ívelő Kínában, ahol a gépek összes darabszáma épp azért csökkent, mert sokkal intenzívebben kezdik kivonni a még ötvenes-hatvanas évek szovjet típusai bázisán, hatalmas mennyiségben gyártott, de mára reménytelenül elavult gépeket, viszont van most már egyre több a hadra fogható, saját vagy részben saját fejlesztésű, frissebb típusokból.

A katonai gépek összesített listáján az USA után Oroszország következik, majd utána Kína, Japán, India, Dél-Korea, és csak a hetedik helyen találjuk meg az első európai nagyhatalmat, Franciaországot, majd Egyiptom és Törökország mögött tizediknek az Egyesült Királyságot. A felfegyverzett merevszárnyú harci gépek sorrendje az USA után ismét Oroszország és Kína, de ezután alaposan összekeverednek a sorok: a negyedik India, az ötödik pedig – ezt a számot érdemes külön megjegyezni – Észak-Korea, 574 hadrendben álló, aktív harci géppel, és ez még akkor is nagyon sok, ha tudjuk, hogy ezek a gépek elavultak és alacsony harcértékűek. A sorban utána, ez megint csak jellemző a maga módján, Szíria és Egyiptom következik, majd Dél-Korea, Pakisztán és a tizedik Franciaország.

Az amerikaiak kiterjedtebb, mondhatni teljesebb légi hadviselését jelzi az USA fölénye a speciális küldetésre, illetve a tanker/szállító feladatra szánt gépek aránya szerint: az előző kategóriában amerikai felségjellel repül a gépek 40, a másodikban 35 százaléka. Hogy ez mit jelent, arra a tavalyi líbiai légi hadviselés szolgáltatott példát, amelynek főszereplője elméletileg az európai NATO-tagországok egyesített légiereje volt, de ez a flotta a konfliktus teljes időszakára nézve rászorult az amerikaiak üzemanyagtöltő gépeinek támogatására.

(folytatjuk)