Kétszer állt meg szegény Bobó tudománya három kilométeren

Nem indult valami erősen a Soroksári úti csomóponti kiszolgáló reggele egyik nap (direkt nem fogalmazunk pontosabban). Ahogy szinte mindig, a 421-es Bobó reggel megérkezett vonatával Ferencvárosból Soroksári út rendezőbe. Némi tolatás után összeállította vonatát, amivel a Szabadkikötő felé vette nemsokára az irányt. Harmincegynéhány kocsit számoltunk össze, pár acélárut szállító vagon és egy komplett Eas-vonat, amiben talán kohósalak, homok, só, ilyesmi volt. Semmi újdonság, évek óta jár ilyen áru a kikötőbe. Ez barátok közt is egy jó kétezer tonnás tehervonat volt.

A Bobó előtt órákkal, még éjjel közlekedett utoljára vonat a csepeli iparvágányon, a Metrans konténervonatai fordulnak egyet éjfél környékén is. Azóta esett némi csapadék, reggel amúgy is nyirkosabb egy kicsit a pálya. Csepelre nem problémamentes Pestről átjutni, vonattal legalábbis nem az: a Gubacsi híd egy szinttel följebb van Soroksári út rendező-pályaudvarnál, ráadásul ívben kell megmászni az emelkedőt. A Bobó egyébként eljutott a Gubacsi hídig, annak közepén fogyott el az ereje. Vonata vége ekkor még alig hagyta el a rendezőt, ha egyáltalán elhagyta. Szerencsére ott volt a Floyd Dácsiája, és feltolta a vonatot Csepelre.

A síkon aztán nem volt gondja a 421-esnek, a következő kilométert probléma nélkül teljesítette. Átjutott a Weiss Manfréd út kereszteződésén és becsorgott a kikötőbe. A váltókörzetben aztán ismét eljátszódott a korábbi történet, ezúttal a Szabadkikötőben tolató MÁV-REC-Bobó állt a nehéz szerelvény elejére, és húzta be azt az érkezési vágányára.

Szegény Bobót visszafelé egy üres pőrevonatottal engesztelték, azzal természetesen nem volt semmiféle fennakadás...

* * *