Repbiztonsági aggodalmak, Ryanair-cáfolatok

A helyzet tisztázására szólította fel a francia kormány közlekedési minisztere a Ryanairt azügyben, hogyan kezeli az ír diszkont légitársaság a cég pilótáinak a biztonságra vonatkozó aggodalmait. Frederic Cuvillier azért követel magyarázatot, mert a Ryanair vezetése állítólag „el akarja venni a személyzetek kedvét” attól, hogy jelentsék a légiüzemeltetéssel kapcsolatos incidenseket.

A hét elején a brit Channel 4 tévétársaság dokumentumfilmet vetített, amelyben Ryanair-pilóták beszélnek félelmeikről a vállalat üzemanyag-politikájával kapcsolatban. A tévéadás középpontjában az az emlékezetes esemény állt, amelynek során három Ryanair-gép személyzete volt kénytelen Spanyolországbnan szinte egyidőben kényszerhelyzetet jelenteni az alacsony üzemanyagszint miatt, miután  Madrid helyett egy erős zivatar miatt kitérő repténként Valenciában kellett, hogy leszálljanak.

Az ír társaság erre azzal reagált, hogy be fogja perelni a tévétársaságot a dokumentumfilmben elkövetett ferdítésekért, hozzátéve, hogy az incidensek oka az időjárás volt, a személyzetek eljárása pedig teljességgel megfelelt az európai előírásoknak.

A mostani riport nem az első, amely a Ryanair biztonságával foglalkozik: néhány hónappal ezelőtt egy holland televízió készített erről dokumentumfilmet, amelyben eltorzított hangú és kivehetetlen arcú pilóták beszéltek élményeikről és aggodalmaikról.

A Channel 4 mostani anyaga azon alapult, hogy a Ryanair pilótáinak szervezete, a Ryanair Pilot Group (RPG) felmérést készített a cégen belül. Eszerint az ír fapados repülő állományának 94 százaléka értene egyet azzal, ha a légügyi hatóságok vizsgálatot indítanának a diszkontcég biztonsági politikájával kapcsolatban.

Az RPG a cég ezer pilótája körében végezte a felmérést, eszerint tíz megkérdezett közül kilenc állította, hogy a Ryanairnek nincs nyitott és átlátható biztonsági kultúrája. A Channel 4 Secrets From The Cockpit, A pilótafülke titkai című anyagában nyilatkozók a repülőszemélyzetek bizonytalan és perspektívátlan alkalmazotti helyzetéről is beszéltek, valamint a főpilóta egyértelmű kijelentését idézték, miszerint aki részt vesz az úgynevezett „biztonsági tiltakozásban”, azt elbocsátás fenyegeti. Ugyanakkor néhány héttel ezelőtt a társaság vezetése állítólag arra utasította a pilótákat, hogy valamivel lassabban repüljenek, ezzel is megtakarítva valamennyi üzemanyagot.

A megkérdezettek többsége nem bízik a biztonsági jelentő rendszer anonimitásában, a pilóták fele állásának megtartása érdekében nem hajlandó repbiztonsági kérdések felvetésére, a megkérdezettek többsége azt mondta, hogy a főnökeik pedig nem hajlandók megosztani velük a más személyzetekkel történt incidenseket.

A légitársaság ugyanakkor az RPG-t támadja, azt a pilótaszervezetet, amely a felmérést készítette, azzal a váddal, hogy a konkurens légitársaságok személyzetét tömörítő európai szervezet, a European Cockpit Association érdekében cselekszik. Az RPG a légitársaság közleménye szerint nem független, nem objektív és nem hiteles, ugyanakkor nincs is igazán kapcsolata a cég mind a háromezer pilótájával.

Érdekes fejezete ennek a háborúnak, hogy nemrég a szolgáltatók a légitársaság követelésére felszámolták a Ryanair Pilot Group közösségi oldalait, amelyeket az RPG azzal a feltétellel indíthatott csak újra, hogy kinyilvánította, nincs hivatalosan köze a légitársasághoz. Az oldalon egyébként ezekben a napokban a Ryanair egykori repülésbiztonsági megbízottjának, Goss kapitánynak a sorsával foglalkoztak, akit 26 év eseménymentes szolgálat után bocsátottak el a légitársaságtól, miután csatlakozott a pilótaszervezet vezetéséhez, és szerepelt a brit tévétársaság riportjában is.

A Goss ügyével foglalkozó nyilatkozat kitér arra is, hogy a pilótaszervezet a kérdéses felmérést meg akarta vitatni mind a légitársaság vezetésével, mind az ír légügyi hatósággal, de egyik sem volt hajlandó erre.

A tekintélyes Flight International repülésbiztonsági szerkesztője, David Learmount az elmúlt hetekben alkalmat kapott arra, hogy a Ryanair repülésbiztonsági eljárásait és üzemeltetését tanulmányozza, a gépek egyikének pilkótafülkéjében is. A jeles szakíró, természetesen maga is pilóta, repülés közben mindent rendben talált, és véleménye szerint az új, pontosabb eljárások mellett megfelelő a társaság üzemanyag-politikája is. Arra is kitér, hogy a Madrid-Valencia körüli hármas kényszerhelyzet ügyében a spanyol légügyi hatóság végülis nem marasztalta el a Ryanairt.

Learmount ugyanakkor cikke végén leszögezi: a Ryanairnek más társaságokhoz képest valóban eltérő a viszonya a repülőszemélyzeteivel. A kapitányoknak csak a fele alkalmazott, a másodpilóták közül pedig senki sem az, egyéni vállalkozókként állnak szerződéses kapcsolatban a társasággal, szolgálati óráik szerint fizetik őket, szerződésükkel és az emberi erőforrás-kérdésekkel sem a légitársaság foglalkozik, hanem az a cég, amely kiközvetítette a személyzeteket.

A Ryanair csak a képzésben és az üzemeltetésben kapcsolódik tehát a pilótáihoz, és egy londoni bíró ezt a rendszert, illetve egy a társasággal perben álló pilóta szerződését egy munkajogi ügy során „bizarrnak” minősítette. O'Leary, a társaság vezérigazgatója a foglalkoztatási modellt azzal magyarázta, hogy ennek révén a pilóták nem alakíthatnak „zsaroló csoportokat”.