Solar Impulse: sikerült a nagy naprepülés!

iho   ·   2013.07.07. 17:15
cim

Elérkezett az Amerikát átszelő hatalmas repülés-sorozat utolsó szakasza: ez a legrövidebb, de egyben talán a legbonyolultabb volt, Washington és New York között. A Solar Impulse – pilótája ezalkalommal André Borschberg – helyi idő szerint szombat hajnali háromnegyed ötkor szállt fel a washingtoni Dulles Nemzetközi Repülőtérről, hogy nekivágjon a nem túl hosszú útnak, csakhogy ez a világ egyik legzsúfoltabb, legforgalmasabb polgári légtere, minden irányban és irányból járatok ezrei indulnak és érkeznek. Ezért volt a korai start, ugyanakkor az érkezést csak késő éjszakára időzítették, de mint a Naprepülőgép korábbi repülései többször bizonyították, a konstrukció tökéletesen alkalmas arra, hogy a nappal begyűjtött energia révén éjszaka is a levegőben maradjon.

Hajnali start, Washington

A HB-SIA lajstromjelű, 63 méteres, napelemtáblákkal borított szárnnyal repülő törékeny gép számára ugyanakkor garantálni kell a turbulencia-mentes, és erős szelek nélküli időjárást a biztonságos repüléshez. Volt ugyanis arra is példa tavaly Észak-Afrika fölött, hogy az erős szembeszél miatt a gép inkább hátrafelé sodródott, illetve a lökéses légmozgások a kiinduló reptérre térítették vissza a pilótát.

A pilóta és a paraméterek

Viszont minden egyes repülés újra és újra bizonyította a koncepció életképességét, az Amerikát átszelő repüléssorozat minden eddigi állomásán (San Francisco, Phoenix, Dallas, St. Louis, Washington) emberek tízezrei győződhettek meg az elektromos repülés pozitívumairól: a Solar Impulse útja a jelek szerint komoly lökést adott az amerikai közvéleményben a környezetbarát közlekedés táborának.

André Broschberg szép fotója a keleti partvidékről

A jövő két Lindberghje – így nevezték a bátor pilótákat az egyik fogadásukon. Nos a két Lindbergh egyike, felszállás után délnyugati, majd délkeleti kurzusra ált rá, és Washington közelében, gyakorlatilag a tengerpart és a város között ingázva kúszott fel a nyolcezer lábyni magasságra, majd ezután fordult kelet-északkelet felé, hogy Delaware majd New Jersey partvidéke fölött, a Washington-New York járatok vonalát elkerülve repüljön tovább Atlantic City fölött New York irányába. Átlagos sebessége a levegőhöz viszonyítva 25 csomó volt, a délies szél ezt időnként 10 csomóval nagyobb földfeletti sebességre segítette. Közben lassan, de biztosan töltődött fel a gép akkumulátora a várható hosszú éjszakai repüléshez.

A repülés térképe a felszállástól a várakozási légtérig

Délután a WINKK várópontnál aztán megkezdődött a hosszú-hosszú, a tervek szerint kilenc órára nyúló holding, amelynek révén a Solar Impulse „kibekkelhette” a megfelelő forgalmi helyzetet a Kennedy repülőtérre való érkezésre. Helyi idő szerint délután azonban bekövetkezett az első komoly technikai probléma az út során. A gép hatalmas, 63 méteres fesztávolságú szárnyait felülről a napelemek fedik, alul viszont, ahogy ezt a repülés hőskorában is tették, a megbízható és könnyű vászonburkolatot alkalmazták a tervezők, nos ez a burkolat felszakadt, méghozzá jelentékeny mértékben, két és fél méter hosszan.

A balszárny alsó vászonborításán jelent meg a repedés

A gépről később helikopterrel készítettek fotókat, és ezen látszott, hogy egyrészt a szakadás nem terjedt tovább, másrészt hogy a Solar Impulse repülése stabil maradt, a repülést irányító földi központ azonban minden megoldást meg kellett, hogy fontoljon, netán a gép vészelhagyását is. Végülis úgy döntöttek, hogy a hosszú, kilenc órára tervezett várakozást próbálják lecsökkenteni és hamarabb lehozni a gépet a célreptéren. A döntést feltehetően az is indokolta, hogy a Naprepülő nagy fesztávú szárnya egyébként is rendkívül érzékeny, fínom konstrukció, a repedés viszont zavarhatta a szárny körül megintcsak kihegyezetten számolt áramlási viszonyokat.

Noha ezügyben a részletek még nem olvashatók, feltehetően a New York körzeti légiforgalmi irányításnak is komoly erőfeszítésébe kerülhetett, hogy a még mindig erős közforgalmat megakasztva a lassú, és a más gépek keltette turbulenciára is érzékeny Naprepülőt besorolja a leszállók közé, ráadásul ilyen esetben azzal kell számolni, hogy ahol földetér a HB-SIA, az a pálya egy ideig nem lesz használható, mert a naprepülőt le kell vontatni róla érkezés után.

Megkezdődött a tervezés és épül az új gép is a 2015-ös földkörüli naprepülésre

Mindenesetre 18 óra és 23 perc repülés végeztével a Solar Impulse helyi idő szerint este 11 körül sikeresen landolt a Kennedy repülőtéren, és ezzel befejezte az amerikai kontinenst átszelő útját. A megtett távolság 3511 mérföld volt, az összes repült idő 105 óra és 41 perc, az átlagsebesség pedig 28.8 csomó. A leszállás utáni nyilatkozatában Borschberg a következő nagy kalandra is utalt: a parttól partig tartó amerikai utazás hatalmas tapasztalatanyagot hozott, amelynek révén alaposan felkészülhet a csapat a most 2015-re tervezett földkörüli repülésre, amit új géppel de ugyancsak egyetlen csepp üzemanyag felhasználásra nélkül, csakis a nap erejével terveznek végrehajtani.

Kapcsolódó hírek

Repülés Légiközlekedés

Jönnek vissza az óriások!

iho/repülés   ·   2022.06.30. 09:00

A járvány óta több, mint száz A380-ast állítottak ismét forgalomba. Sir Tim Clark: legyen az új típus kétszer akkora, mint a Superjumbo, de legyen könnyebb, gyorsabb, olcsóbban és tisztábban üzemeltethető…