Tizenöt éve történt: március 3-án újabb hadállásokat adott fel a magyar vasút – 1. rész: búcsú a 13-as, a 14-es és a 24-es vonaltól

Négy részben emlékezünk a 2007-es vonalbezárásokra.

2006 decemberében a gazdasági és közlekedési miniszter kormányszóvivői tájékoztatón jelentette be, hogy a MÁV tizennégy vonalon nem tartja fenn a vasúti közlekedést a személyszállításban. A szolgáltatóváltással a közlések szerint mintegy kétmilliárd forintot takarít meg az állam az adófizetők pénzéből – az intézkedés, vagyis a 14 vasútvonalon összesen 474 kilométernyi szakaszon szüneteltetett személyforgalom 201 településen 800 ezer ember mindennapi életét érinti. Mivel hivatalosan nem vonalbezárásról, hanem személyforgalom-szüneteltetésről van szó, ahol korábban is jelentősebb teherfuvarozás zajlott, az áruszállítási szolgáltatás továbbra is megmarad. A síneket másutt sem szedik fel, de félő: amennyiben új vasúttársaság, netán térségi vasút nem veszi át az üzemeltetést, a vonali létesítmények előbb-utóbb az enyészeté lesznek – a magyar vasút a közúttal folytatott meddő küzdelemben újabb hadállásait volt kénytelen felszámolni.

A vonalat az 1902. évi IV. törvénycikk alapján a Magyar Királyi Kereskedelem és Közlekedésügyi Miniszter a 16616/902. III. 8. számú rendeletével engedélyezte Mandel Gyula, Hoffmann Sándor és Quittner Vilmos budapesti társasvállalkozók számára. Miután megépült

• a 11 felvételi épület,
• a hat-hat raktár és gabonaszín,
• a 12 nyitott rakodó,
• a 11 állomási és
• a 21 nyílt vonali őrház,

a vonalat 1902. szeptember 12-én átadták a forgalomnak. A legutóbbi időkben a vonatokat általában egy szóló Bz motorvonat szolgálta ki, illetve a vasárnap esti vonatpár az ilyenkor utazó diákokra való tekintettel általában egy mellékkocsit továbbítva közlekedett. A 13-as nem érte meg a 105. születésnapját: a felmérések szerint ugyanis egy vonaton átlagosan mindössze 18 utas utazott, ezért a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium rendelkezésére 2007. március 3-án 24 órától a személyforgalmat felfüggesztették. Az intézkedés akár a vonal megszűnését is jelentheti, mivel teherforgalma nem jelentős – az eddigi hat pár vonat helyett hat pár autóbuszjárat viszi az utasokat.

A vonalon közlekedő utolsó vonatok: 39416. sz., Tatabánya–Pápa (18.05-21.11); 39411. sz., Pápa–Tatabánya (19.13-22.01).

Ez a 37 kilométer hosszú vasútvonal középkorúnak számít a szüneteltetésre ítéltek közül: vaspályáján 1896. augusztus 1-jén gördült végig az első személyvonat. Százöt esztendővel később, 2001-ben a megújult pápai vasútállomás avatóján még senki sem gondolta volna, hogy a patinás Veszprém megyei településen hamarosan már nem az építkezésről, hanem az elmúlásról szólnak a hírek. Igen, az elmúlásról: noha a Pápa–Csorna vasútvonal megmaradása érdekében 13 ezer aláírás gyűlt össze, hasztalan... A 14-esen a jövőben hetente átlagosan egy tehervonat közlekedik, ellenben a 37 kilométeres vasúti utat a busz március 4-étől több mint 63,9 kilométeren és mintegy fél órával hosszabb menetidővel teszi meg. Vonattal az egyik végállomásról a másikra 450 forintért lehetett eljutni, ugyanez busszal 872 forintba kerül.

A vonalon közlekedő utolsó vonatok: 30918. számú, Pápa–Csorna (19.20–20.12); 30921. számú, Csorna–Pápa (19.22–20.10).

Kattintson lenti képeinkre a fotókat Gábor Marcell készítette!

A vonalat 1892. január 28-án nyitották meg, akkor még (Zalabér-Batyk)–Türje–Zalaszentgrót–Balatonszentgyörgy között. Harminchárom évvel ezelőtt, 1974-ben bezárt a Zalaszentgrót–Balatonszentgyörgyi szakasz, a síneket felszedték, és sokak előtt már ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy a maradék hat kilométerre is ez a sors vár. A Volán-buszokon jelenleg átlagosan nyolc-tízen utaznak, és hárman váltottak bérletet, de a hétvégéken legfeljebb két-három utasuk van. Annak idején nyomtatott vasúti fundamentumában, az Akit a mozdony füstje megcsapott című kötetben Moldova György a következőket írta Káldon jártakor:

„Kiballagunk az állomás elé, elnézek jobbra-balra a síneken, a váltókon, a jelzőkön; felfoghatatlan számomra, hogy holnapután még elmegy erre néhány vonat, aztán soha-soha többé, mindez az évtizedek alatt kialakult rend, szerkezet, feleslegessé és értelmetlenné válik.”

(Sárvár és Zalabér-Batyk között az új menetrend életbelépésekor, 1975. május 31-én éjfélkor szűnt meg a vasúti közlekedés.)

Zalabér-Batyk és Zalaszentgrót között a 39328 sz., (21.50–21.59), a Zalaszentgrót–Zalabér-Batyk viszonylaton a 39311. sz. volt az utolsó vonat (21.26–21.35).

(Folytatjuk.)