Vége a Daljnak
Többször írtunk már arról, hogy a horvát vasút a veszteségekre hivatkozva a december 9-i menetrendváltáskor tömegesen szüntette meg nemzetközi vonatait, ezzel együtt számos határátmeneti szakaszon (mondhatni, az összes horvát mellékvonali határátmeneten) teljesen vége a személyszállításnak.
Ugyanakkor megszűnt egy nem határon áthaladó vonalon, a Dálya (Dalj)–Vukovar-Borovo Naselje közötti szakaszon is a szolgáltatás. A lépés racionálisnak tűnik, mert lényegében arról van szó, hogy a megye legnagyobb városának és vasúti csomópontnak számító Vinkovcéből a 47-es vonalon induló személyvonatok a megyeszékhely Vukovár (régi magyar nevén Valkóvár) fejállomására mennek a 47a jelű vasútvonalon, nem pedig Dálya felé.
A helyzet megértéséhez itt is, mint a volt Jugoszláv térségben szinte mindig, még ma is vissza kell nyúlni a kilencvenes évek testvérháborújához. A Duna mellett, közvetlen a szerb határon járunk. A horvát és szerb vegyes lakosságú Vukovár a háborúban legtöbbet szenvedett horvát város, a szerb irreguláris és reguláris csapatok teljesen szétlőtték, mielőtt évekre elfoglalták.
A horvát állam ma igyekszik újjáépíteni és újjáéleszteni a várost, amely viseli a megyeszékhelyi rangot, noha lakossága nem érte el a harcok előtti szintet, így népességben el is marad Vinkovce mögött.
Az újjáélesztéshez hozzátartozik a 2007-ben helyreállított vasúti kapcsolat javítása is, a régi menetrendben szereplő mindössze egy pár gyorsvonatot így felváltotta hétköznap öt és fél pár (szombaton eggyel, vasárnap kettővel kevesebb) személyvonat. Igaz, a közvetlen Zágrábig járó gyorsvonat helyett most át kell szállni a főváros felé Vinkovce (Vinkovci) állomásán.
Mindez persze a Vukovári fejállomásra, illetve az oda vezető, a menetrend szerint három kilométeres 47a jelű összekötő szakaszra igaz, amely a már említett Vukovar–Borovo Naselje állomásból ágazik ki. Ugyanis ez az állomás is Vukovár területén fekszik, vagyis az eddig magán a 47-es vonalon (Vinkovci–Vukovar-Borovo Naselje–Dalj) végigmenő vonatok is összeköttetést jelentettek a megyeszékhelynek.
A december 9-én személyszállító vonatok nélkül maradt szakasztól öt nappal korábban, a korán jövő estébe hajlóan búcsúzott el e sorok írója. Ilyenkor izgul a vasútbarát, hogy elég fény lesz-e végig a pálya környezetének megfigyelésére, nem késik-e a vonat. Ezúttal nem volt ilyen probléma, sikerült beutazni ezt a 16 kilométeres szakaszt is.
Az elágazóállomásnál északra fordul a vonal, közvetlenül a Duna partján halad, átlátni a most békés Szerbiába. Mindössze kétszer álltunk meg a végállomás előtt, Borovo Trpinján és a már Dályához tartozó Novi Daljon, majd bekanyarodtunk a 30-as vonal mellé, végül elértük a dályai állomást, ahol az egyik irányba már csak Erdőd (Erdut) felé (tehát Szerbiába nem), a másik irányba pedig Eszék felé lehet utazni vonattal. És Vukovár felé azóta már nem.
