Vízről vízre a levegőben: egy Cessna a Duna vizén

A klasszikus repülési forma újraéled Magyarországon! Az egykori Gellért-téri vízi Junkersek távoli leszármazottja: egy kis csapat ezzel a géppel szeretne a hullámokról repülni más hazai tájakon is.

Aeroexpress: sokatmondó név a hazai aviatika tisztelőinek. 99 éve alapították egyik első magyar légitársaságot, és igen látványos módon megjelent egy nálunk ritkábbnak számító különleges ágazat, a vízirepülés, az akkori lehető legnagyobb közönség előtt. A Gellért-téren a Dunán ringatózó úszótalpas Junkersek fotói időnként ma is felbukkannak. Az 1923-ban indított alkalmi majd két év múlva menetrend szerinti járatok korszaka Budapest és Siófok, illetve Bécs között csak 1930-ig tartott.

Vajon mit jelent, ha egy csinos, Cessna 206 amfíbia, vagyis modern kétéltű (vízen és betonon le- és felszállni képes) egymotoros ma ismét megjelenik a Duna felett repülve és a Duna vizén ringatózva?

Első menetben egy régi ismerősöket is magába foglaló kis csapat munkáját, beleértve a két évtizeddel ezelőtt kezdődött tervezést. Amint azt a cég ismertetőben olvashatjuk: „Az Aeroexpress Kft-t, mint startupot 2021-ben Somogyi-Tóth Dániel karmester-orgonaművész, az Aeropark Repülőmúzeumot működtető Légiközlekedési Kulturális Központ alapítója és unokatestvére, Széchey Márton Airbus-oktatókapitány hozta létre régi barátjukkal, Marozsi Lászlóval.” Tegyük ehhez hozzá, Somogyi-Tóth Dani egyike volt az iho/repülés portál alapítóinak, Széchey Marci első, fiatalon repült kapitányi útjáról pedig mi is beszámoltunk. Az általuk indított vállalkozáshoz később Simon Martin kapitány is csatlakozott.

Mint az anyagból kiderül, Széchey 2019-ben Lengyelországban szerezte meg vízirepülő szakszóját, Olaszországban is repült vízről, de az igazán fontos üzemeltetési tapasztalatokat azonban Norvégiából nyerte ő és a Kft. Az ötletet, hogy valaha majd dunai és balatoni sétarepüléseket indítsanak, az Aeropark és a Smartwings Magyarország feletti 737-es túráinak pozitív tapasztalatai alapozták meg. „Magyarország vizein az 1937 óta egyáltalán nem szállt le magyar lajstromjelű hidroplán, miután a reptéri infrastruktúra fejlesztésével már a nagyobb gépek is biztonságosan tudtak üzemelni, a vízirepülés pedig háttérbe szorult, szinte feledésbe merült, így jelenleg a jogszabályi háttere is hiányzik. A repülési és hajózási részterület eljárásrendjeinek összehangolása és annak törvénybe foglalása jelentené a magyarországi vízirepülés újraindításának következő lépését”.

És ehhez a lépéshez adhat nagy lökést ez a két, szerencsére verőfényes nap, amikor pénteken a hatóság előtt, szűk körben, szombaton viszont népesebb újságíró- és érdeklődő közönség előtt mozgott a beszédes HA-SEA lajstromjelet viselő Cessna a vízen és a víz felett Adonynál.

Portálunk Somogyi-Tóth Dánielt elsősorban a távlatokról kérdezte.

– A tervek persze nyilván nem lehetnek azonosak a mai körülmények között az egykori Aeroexpress hagyományaival. A részvénytársaság idején nem létezett az a motorizációs környezet, beleértve az autópályákat, amely a mai életünk része.

Teljes mértékben megváltozott a világ, de az, hogy élményt tudunk szerezni, abban egészen biztosak vagyunk, és ha ennek sikerül megtalálni a hajós és repülés szakma közötti érzékeny egyensúlyt, nagyon szép távlatok nyílnak meg előttünk. Vagyis a cél nem a menetrend-szerű működés, hanem a vízről vízre repülni úgy, hogy ehhez a csodához hozzáférjen a közönség. Magyarországnak annyi szép tava-folyója van, hogy a Dunán kívül is sok helyszín lehetséges.

Norvégiában az a filozófia, hogy ahol a helyhatóságok hozzájárulnak, ott lehet repülni. Helyi partnereket kell bevonnunk, hogy felismerjék, hol vannak az országnak azok a területei, ahol egyszerre megvan a megfelelő vízfelület, és van megfelelő érdeklődés is arra, hogy ez a nagyon izgalmas repülési forma meg tudjon jelenni.

– És persze mind a vízügyi, mind a légügyi hatóságnak is rá kell bólintania erre.

- Itt kell megjegyeznem: az, hogy a mostani próbarepüléseket meg tudjuk szervezni, mindkét hatóság munkatársai részéről elképesztő professzionalizmus mellett valósult meg, nem akadályoztak, sőt, kifejezetten látták, hogy ez mennyire innovatív dolog.

– Lesz-e második gép, harmadik gép? Azok is „talpas” Cessnák lesznek?

– Itt még nem tartunk. Meglátjuk, hogyan tudunk haladni, hogyan tudjuk felfedezni Magyarországot, hol lehet repülni, hol nem lehet repülni. Gyönyörű feladat végrehajtani egy olyan projektet, amelynek révén több helyen megjelenünk az országban, tanulmány-jelleggel. Második repülő – egyelőre arra keressük a forrást, hogy legyen egy saját hajónk, amellyel a fel- és leszállásokat biztosítani tudjuk. Az első fizető vízi sétarepülő utasokra még várni kell...

* * *

Az amfíbia – még egyszer: nem hidroplán, mert kétéltű, nem csak vízen tud fel- és leszállni – a Győr melletti Bőny repülőtérről érkezett az adonyi Duna-szakaszra. A ma délelőtti repülés két órán át tartott, és azért volt fontos, mert erősebb volt a szél, tehát valamivel nagyobb hullámokkal kellett számolnia Széchey Marcinak.

Összefoglalónk megjelenésének időpontjáig lezajlott a szombati második kétórás teszt is. Kránitz Balázs, a csapat sajtófőnöke elmondta, az erősebb szélben is remekül mentek a fel- és leszállások. A csapat a különböző hatóságok képviselőinek reakciói nyomán erősen reméli, hogy az eseti engedéllyel végrehajtott próbák után megkezdődhetnek a további egyeztetések, hogy végül a HA-SEA megkapja majd a lehetőséget arra, hogy az ország más tájain, vadregényes vizein és vizei fölött is repüljön.