A kerék kötelez!
Kerékpárügyben sokaknak semmi nem jelzi előszörre, hogy szerelem van készülőben. A kerékpárral való első találkozás általában eséssel végződik. Aztán egyszer csak az ügyetlenségből képesség lesz, a képességből szükségszerűség, majd szenvedély. Semmi sem összehasonlítható azzal az egyszerű örömmel, amit a kerékpározás jelent. Ezt egyébként John F. Kennedy mondta.
A kerékpározás számtalan szép pillanatot szül, amelyekben hol a sport, hol a technika, hol a személyes kihívás dominál.
Itt van például a szlovák(!) Truebike standja. Kerékpárok, hatalmas, harminchat hüvelykes kerekekkel. A kerékpárok Monstertruckja – az Unimogok között. Természetesen a kiállításon próbapálya is van. A Truebike-kal haladni meghökkentően könnyű, fordulékony a jármű, csupán alacsony sebességnél kell arra felkészülni, hogy az első kerék viszonylag nagy súlya miatt a kormány elfordítása nehezebb a megszokottnál. Az érzés hasonlít ahhoz, amit egy terepjáróban tapasztalunk: ingerenciánk van mindenen áthajtani, ami az utunkba kerül.
A Truebike mindenesetre háromezer euróba kerül: túl sok egy olyan járgányért, amit a mindennapokban alig használunk.
Ahogy egy autókiállításon is a legújabb fejlesztések arról szólnak, melyik modell a legerősebb, melyik a leghatékonyabb és melyiknek a legjobb a parkolóradarja, ugyanúgy egy kerékpár-kiállításon a könnyűség, a gyorsaság és a hatékonyság alkotják a fő sodorvonalat. Berlinben egy halom kereket, vagy váltót lehet látni, ahol a súlyfanatikusok nagy örömére újabb harminc grammot spóroltak. De emellett egy halom kis cég is képviselteti magát, amelyek nem a teljesítményre mennek rá, hanem az eredetiségre, a szépségre, vagy egyszerűen a gyönyörre, amit a kerékpározás jelent.
Ez lehet egy különösen szépen szóló csengő, vagy egy sárvédőlemez, amit az ember a táskájába dughat. Ezek csak itt, a kiállításon elérhetők, egy szokásos kerékpárüzletben hiába keresnénk.
A teherkerékpárok részlegén inkább a kerékpározás gyakorlati oldala hangsúlyozódik ki. A Muli például egy valódi meglepetés: egy kompakt városi kerékpár és egy postásbicikli keveréke, egy viszonylag könnyű cipekedős járgány, alig hosszabb egy szokásosnál, aluminiumkosárral felszerelve, amely pillanatok alatt átalakítható gyerekhordozóvá. A járgány huszonnégy kilós, tehát szükség esetén akár a vonatra is felvihető – némi erőlködéssel.
A háromkerekűekhez képest a Muli elég sportosan jár, persze a szállított tehertől függően. A feltaláló jelenleg crowdfunding útján – közösségi támogatással – keres pénzügyi segítséget a gyártáshoz, a megcélzott összeg már majdnem összejött. Aki a megvásárlás mellett dönt, 1800 eurót fizet, ami a teherkerékpároknál az alsó ártartomány.
A német Kappstein cég kétsebességes Doppio-váltója a normál városi biciklik középagyába építhető be, de a technológia még nem kiforrott. A Sturmey-Archer váltója például a pedál enyhe hátranyomásával hozható működésbe, de emiatt gyakran akkor is fokozatot vált, amikor erre nincsen szükség, például egy lámpánál való megállásnál. Ugyanez a probléma a SRAM váltójával.
És aztán van itt stand, aminek semmi köze a technikához, mégis elgyengül az ember: ez a kerékpárostáskák birodalma, színtiszta esztétikai élmény. Az angol Hill & Ellis bőrtáskáinak látszólag semmi köze a kerékpárokhoz, olyan elegánsak, hogy akár egy üzleti megbeszélésen is meg lehetne velük jelenni. Ezek nem olyan praktikusak, mint az Ortlieb táskái, de egyértelműen szebbek: 195 font szép pénz, de a Brexit majd itt is érezteti a hatását. Ha egy euróért két fontot lehet majd kapni, a kerékpároskozmosz egén lebegő tartozékok leszállhatnak majd ide a Földre, a mindennapokba is.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
