Újjászületett a megégett lopakodó

Négyévnyi javítás után visszatért a szolgálatba a Spirit of Washington nevű B–2-es lopakodó bombázó, amelynek egyik hajtóműve felszállás közben gyulladt ki 2010 februárjában az Andersen légitámaszponton, Guam szigetén.

Az alaposan leégett gépről kevesen feltételezték, hogy valaha ismét repülni fog. Tévedés ne essék, nem arról a példányról van szó, amely 2008-ban felszállás közben le is zuhant ugyancsak az Andersenen: a Spirit of Kansas valóban menthetetlen volt, hiszen a gép teljesen összetört, a pilótái sikeresen katapultáltak. Ebben a két évvel későbbi incidensben a gép „csak” alaposan megégett, de nem károsodott javíthatatlanul a szerkezete. Az első közlemény az incidensről ugyan csak „kisebb” sérülésekről szólt, de a későbbi beszámolók szerint a csupaszárny gép „rettenetesen” komoly károkat szenvedett. A tűz ugyanis nemcsak a hajtóművekben, hanem a hajtóműveket rögzítő szerkezetben és a gép más rendszereiben is alaposan kárt tett.

Mint arról az amerikai légierő magazinja is beszámolt, a Spirit of Washington nevű példányt hosszú hónapok munkájával tették képessé arra, hogy egyáltalán felszállhasson és eljuthasson a gyártó Northrop karbantartó-javító bázisára, a kaliforniai Palmdale-be. A Northrop külön csapatot vezényelt Guamra, és végül majdnem másfél év munkája révén 2011-ben sikerült az átrepülés. A még nem épp egészséges B–2-es csak meghatározott magasságban repülhetett, ugyancsak limitált terheléssel, ezért a 6000 mérföldes út során a szokásosnál sűrűbben tankolták meg a levegőben KC–135-ösökből, hogy sohase kelljen teljes terheléssel repülnie, noha a táv normálesetben nagyjából megegyezik az egy teljes feltöltéssel berepülhető távolsággal.

Egy kísérő gépből pedig közben végig figyelemmel kísérték a Spirit of Washington paramétereit, rendszereinek működését. Szerencsére a „Sérült Harcos” minden probléma nélkül landolhatott Palmdale-ben, hogy aztán ott további két év munkájával a gépet teljesen helyrehozzák. Amint azt a The Aviationist megjegyzi, a javítás a B–2-es különlegesen bonyolult szerkezete és rendszerei miatt volt ennyire hosszú.

Egy bombázó nem fatális balesete és javításának története nyilván nem lenne önmagában téma, ha nem arról a típusról lenne szó, amelyből mindössze huszonegy került a légierő állományába, és amelynek egy példánya minimum kétmilliárd dollár, de más források szerint van az 2,4 milliárd is, nyilván ha a fedélzeti berendezéseket, a fegyverzet és a védelmi rendszerek, a hálózati hadviselés eszközeit és egyéb járulékos költségeket is hozzászámolják. Ez a hihetetlen érték teszi persze érthetővé azt is, hogy azt a gépet, amely, még ha négy év alatt is, de javítható sérüléseket szerzett, nem írta le az amerikai légierő vezetése.

Az első lopakodó bombázó átadásának huszadik évfordulóját egyébként decemberben ünnepelték Palmdale-ben. A gépek rendkívüli képességeiket szuperhosszú bevetések során igazolták a kosovói, az iraki és az afganisztáni hadszíntéren, valamint a líbiai konfliktus során is, folyamatos a továbbfejlesztésük, legközelebb a kommunikációs rendszert modernizálják. Noha vannak elemzők, akik szerint a következő évtizedekben a lopakodó már nem képes tökéletesen rejtett behatolásra az ellenséges légtérbe, egyes hírek szerint a B–2-esek akár 2058-ig is szolgálatban maradhatnak.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!