Airbus A322: az eddigi legradikálisabb megújítás…

Új kompozit szárny, felhajtható szárnyvégekkel. Növelni a kapacitást, módosítani olcsóbb, mint teljesen új gépet fejleszteni.

A két nagy gyártó közti végtelen konkurenciaharc új állomása lehet, hogy az Airbus a Bloomberg összefoglalója szerint új szárnyak tervezésével igyekszik alaposan továbbfejleszteni sikeres keskenytörzsű családját.

Mint ismeretes, a 320-asok kétféleképp fejlődtek tovább, egyfelől a gép törzsének meghosszabbításával, másfelől új, gazdaságosabb, erősebb hajtóművekkel, ez volt a neo-változat.

Az Airbus jövőbeli szárnytechnikával foglalkozó részlegének vezetője, Sue Partridge szerint a lényeg: a következő altípus, amelynek koncepciójával évek óta foglalkoznak a gyártónál, egy könnyű, kompozit szárnyra alapul, amely a jelenlegi egyfolyosósokhoz képest további gazdaságosság-növekedést biztosítana. Ugyancsak fontos, hogy a technológia megfelel az Airbus nagyívű gyártásfejlesztési elképzeléseinek is.

Partridge arra emlékeztetett, hogy ugyan sokszor módosítottak, „tisztították” a technológiát ebben a tekintetben, de sohasem került sor teljesen új tervezésű szárnyak alkalmazására. A 320-as család szárnya a szárnyvég-kialakítás és a 321-es esetében a fékszárny réselése mellett nem igazán változott az első változat nyolcvanas években tervezett szárnyához képest.

Az Airbus az új szárnyak révén ismét megnövelheti a törzs hosszát is, csaknem ötven méterre, ami plusz négy üléssor beépítését teszi lehetővé a 321-eshez képest. A hajtóműgyártók közül a Bloomberg szerint a General Electric érdeklődik a projekt iránt. A gép hatótávolsága meghaladná a 321 XLR változatáét is.

Az elemzés megjegyzi, hogy noha egy új szárny kifejlesztése nagyon összetett feladat, de még mindig sokkal kevesebb költséggel jár, mint egy teljesen új gépet megalkotni. A 322-es becsült fejlesztési költsége meghaladná a négymilliárd eurót, beleértve azokat a modifikációkat, amelyek azért szükségesek, hogy a mostaninál nagyobb hajtóműveket tudjanak alkalmazni.

A jövő Airbus szárnya nagyobb fesztávolságú és vékonyabb, ezzel is javítva az aerodinamikai teljesítményt. És – ez felettébb érdekes momentum – felhajtható szárnyvégekkel készülne, hogy a gép elférjen a jelenleg, keskenytörzsűeknek használatos repülőtéri állóhelyeken is. (Vagyis az Airbus is meglépné azt, amit a Boeing új szélestörzsű kéthajtóművese, a 777-es esetében meglépett.)  A szárny gyártását is modernizálják, nagy hatékonyságú automata rendszerekkel.

A hír annak a jele lehet, hogy az európai gyártó követi az eddigi taktikát, és ellentétben a Boeing elképzeléseivel, amely a jelek szerint továbbra is teljesen új középkategóriás gép fejlesztésében gondolkodik, az Airbus változatlanul a maga sikeres konstrukcióját veti alá egy következő, bár az eddigieknél radikálisabb megújításnak.