Az átmenők ölelésében
Németország első távolsági vasútvonala már 1837-ben elindult Drezda és Lipcse között. Noha ennek a vonalnak (mint minden valamire való magánvasútnak ekkoriban) saját végállomása épült, de az elkövetkező hatvan évben megérett a helyzet egy minden vonalat ( a lipcsei mellett a görlitzi, a csehországi, a berlini és a reichenbachi) közös pályaudvarban való összefogására. A nyertes terv az észak felől befutó vonalakat földszinten fejvégállomással fogadta, de ezt két oldalról magasvezetésű átmenő vágányok egészítették ki. Az elrendezés azóta is működik, még a háborús pusztításokat is túlélte.
A távolsági forgalomban az 50-es ICE-vonal (Drezda–Riesa–Lipcse–Erfurt–Frankfurt(Main) – Wiesbaden), a huszonhetes EC/IC-vonal(Budapest/Bécs–Prága–Drezda–Berlin–Hamburg) érinti a főpályaudvart. Még az InterRegio korszakban működött olyan vonal is, amely Görlitz–München kapcsolatot adott, több mint 550 kilométert befutva. Szászországban a távolsági utasok száma tizede a regionálisakénak (az előbbi négymillió, míg az utóbbi negyven millió körülbelül), ez a vonatszámokban is tükröződik: sokkal gyakoribb 143-as által vontatott ingaszerelvénnyel találkozni, mint ICE-vel. A leggyakoribb vonat az S-Bahn: a Meißen-Triebischtal–Schöna fővonalán már 1973-ban félórás ütemben lehetett utazni. A jelenlegi S2 a repülőtérről vezet a főpályaudvarra, de csúcsidőben felezi a fővonal követését Pirnáig. Az S3-as pedig a chemnitzi fővonalon jár Tharandtig, de szerepe mindhárom közül a legcsekélyebb. RegionalExpressek indulnak a főpályaudvarról Cottbus, Lipcse, Görlitz, Hoyerswerda, Hof és Zittau felé. A hétvégi turisztikai forgalmat szolgálják nyáron a Decinbe közlekedő Elbe-Labe Sprinterek, míg télen az Altenberg(Erzgebirge) felé induló sívonatok. InterRegioExpressek brummognak Nürnbergbe. Regionalbahn vonatok kötlekednek Reichenbachba, Elsterwerdába (Cossebaude felé), Görlitzbe és Zittauba. A Städtebahn Sachsen Desirójai pedig Kamenzba indulnak.
