Biden: Amerikának szüksége van a vonatokra

Jóllehet, az USA frissen beiktatott jelenlegi elnöke ezt még bő tíz évvel ezelőtt, alelnökként mondta, hozzáállása azóta sem változott.

Az akkoriban frissen megválasztott elnök, Barack Obama alelnökeként tevékenykedő Joe Biden 2010-ben azt nyilatkozta: korábbi, Delaware állam szenátoraként töltött karrierje során hétezernél is többször utazott az Amtrak vonataival munkába az úgynevezett északkeleti folyosón (Northeast Corridor, NEC) Washingtonba, majd onnan haza – legalábbis az egyik újság becslése alapján. A sok utazás közül a 2009. január 17-ei azonban különbözött a többitől.

Biden visszaemlékezett: aznap mire kiért a wilmingtoni állomásra, úgy nyolcezren várhatták vonataikat a fagyos téli időben. De akkor nem ahhoz a reggel 7:46-os Metroliner-járathoz tartott, amivel már több ezerszer utazott, hanem egy másikhoz, ami az előző novemberben megválasztott Obama elnököt, valamint őt, mint leendő alelnököt hivatott a beiktatásukra vinni. Azon a napon Gregg Weaver jegyvizsgáló, aki 1972-ben kezdett dolgozni az Amtraknál, abban az évben, amikor Biden is elkezdte használni a vasúttársaság szolgáltatásait, mutatta be őt a közönségnek. A jegyvizsgáló beszéde közben tudatosult az alelnökben, hogy az Amtrak nemcsak abban segített neki, hogy reggelente eljusson a fővárosba, hogy szolgálni tudja a delaware-ieket, majd este hazaérjen a családjához, hanem úgymond egy másik családot is adott: a munkájuk iránt elkötelezett szakemberek közösségét, akikkel közösen megoszthatták egymás életének mérföldköveit. Sőt, valami mást is adott neki: a vasúti közlekedésnek a gazdaságban betöltött szerepének megértését és az iránti tiszteletet. Habár a beiktatása óta eltelt egy év alatt már közel sem vonatozott annyit, mint azelőtt, ezeket a leckéket magával vitte az utolsó, szenátorként Washingtonba tartó útra.

Biden visszaemlékezett: röviddel azután, hogy felesküdött Delaware állam szenátorának, elkezdődött az irányonként közel 180 kilométeres napi pendlizés – csak így végezhette a szenátori munkát amellett, hogy az estéket a két fiával tölti, miután egy hónappal korábban a feleségét és a lányát egy autóbalesetben elvesztette. Aztán a sok-sok washingtoni utazás során már belejött a dolgokba: Wilmingtontól Baltimore-ig végigfutotta a napi újságokat és letudta a telefonálásokat, Baltimore-nál elkezdett felkészülni az adott napi meghallgatásra, módosította a nyitóbeszédjét vagy áttekintette a tanúk listáját. Mire a fővárosba ért, már készen állt a napi teendőkre.

A hazaút néha rohanás volt. Az egyik születésnapjára például bulit szervezett a lánya, meg akarta ajándékozni, és elfújni a gyertyákat. Akkoriban Bob Dole volt a Szenátus többségi vezetője, és aznap éjjel szavazni kellett. Biden elmondta Dole-nak, hogy a lánya miatt muszáj lenne időben hazaérnie, ehhez pedig el kellett érnie a 17:54-es vonatot. Ennek érdekében Dole szenátor este 9-re halasztotta a szavazást. Biden elcsípte a vonatot, a wilmingtoni állomás peronján pedig már várta őt tortával a lánya és a felesége, akik elénekelték neki a „Boldog születésnapot” című dalt. Az ünnepelt ott helyben elfújta a gyertyát, evett egy szelet tortát, kibontotta az ajándékát, puszit adott nekik – majd a 19:23-as vonattal ment is vissza Washingtonba és a kilenc órai szavazásra pont oda is ért.

A Huff Post cikkében Joe Biden kihangsúlyozta: az Amtrak nemcsak az egyik helyről a másikra szállítja az embereket, hanem lehetővé tesz olyan dolgokat, melyeket máshogy nem lehetne kivitelezni. Elmondta: a vasúttársaságnak köszönhetően 36 éven keresztül ott lehetett a legtöbb családi szülinapi bulin, haza tudott érni esti, hogy esti mesét olvasson a gyerekeknek, vagy hogy a focimeccseiken szurkolni tudjon nekik. Az Amtraknak köszönhetően nemcsak ő, hanem számtalan más amerikai is több időt tölthetett és tölthet a családjával, ez pedig sokkal többet számít, mint a jegyekért kiadott pénz.

Az esti hazautak során Biden sokszor figyelte a házakat, melyek mellett elsuhant a vonat, és azon töprengett, milyen problémákról beszélgethetnek a lakók esténként. Másnap pedig a saját életéből is merítve igyekezett inspirációt szerezni, hogy Washingtonban válaszokat tudjon adni ezekre a problémákra. Az irodában előtte tornyosuló mappák azonban magukban nem tudnak választ adni, de színeket és jelentést adnak azoknak a problémáknak, amiket karrierje során megoldani próbált, emlékeztetve őt arra, miért is tette meg hétezerszer a washingtoni utat.

A néhány napja már hivatalosan is az Egyesült Államok legújabb, negyvenhatodik elnökének számító Joe Biden azonban az érzelmi szálakon felül is vasútpárti. Véleménye szerint a belföldi repülőjáratok állandó késései és az állandó dugók a közutakon országszerte jelen vannak, az üzemanyagárak ingadozása, a fokozott környezettudatosság, valamint a növekvő közösségeket összekötő közlekedési kapcsolatok iránti igény pedig arra figyelmeztet: a vasút az Egyesült Államok számára most fontosabb, mint valaha. Ennélfogva támogatni kell az Amtrakot, nemcsak a szeretett amerikai intézmény mivolta okán, hanem azért is, mert a vasút erős és nélkülözhetetlen mód egy tisztább és zöldebb huszonegyedik század felé. Kihangsúlyozta: ha az Amtrak északkeleti folyosója leállna, a becslések szerint hét(!)  új sávot kellene építeni a 95-ös autópályán, hogy kiszolgálja az sztrádára szabaduló plusz autómennyiséget. Ha pedig azt vesszük, hogy egy mérföldnyi egyenes autópályasáv megépítése átlagosan 30 millió dollárba (mai áron közel kilencmilliárd forintba) kerül, máris láthatóvá válik, mennyire jó befektetés is valójában a vasút. Arról nem is szólva, hogy milyen környezeti előnyökkel bír, hogy autók millióival kevesebb közlekedik.

Amerika első gőzmozdonya, a Tom Thumb 1830-ban indította el a vasút történelmét az Egyesült Államokban, mikor a gép megtette első, húsz kilométeres útját Baltimore-tól Ellicott Millsig, jelezve egy új, egy jobb, ötletekkel teli amerikai jövőbe tartó utazás kezdetét.

Biden már tíz évvel ezelőtt is úgy vélte, hogy napjainkban is egy hasonló utazást kezdünk meg: egy olyan új korszak hajnalán vagyunk, ahol a jelenkor legjobb ötletei fogják alakítani a holnapot, ahol a megújuló tiszta energia, az új közlekedési rendszerek, valamint a még hatékonyabb technológia forradalmasítani fogják az emberek életét, úgy, mint ahogy a Tom Thumb tette azt közel kétszáz éve.