légiközlekedés

Hernádi-darab gépeltérítésről: mi is lehetne autentikusabb díszlet, mint egy igazi repülőgép, egy igazi járat?

A Coot és a SAS Boeingja mindössze harminc méterrel kerülték el egymást.

Sydney–Dallas 15 óra 45 perc. Visszafelé a 747-esek leszállnak Brisbane-ben, a 380-asoknak erre nem lesz szükségük.

Nemcsak a pilótasztrájk gyengítette az eredményt, hanem a csökkenő foglalások és az észak-atlanti konkurencia is.

A SAS a konkurenciára, a Finnair a körülményekre, a Norwegian a flottabővítésre hivatkozik, utóbbiak harcban állnak saját alkalmazottaikkal is.

A 737-200-as negyven éves, mégis továbbra is igényt tartanak a munkájára, igaz, nem utasszállítóként.

Két kategória, két modell: a luxusrepülés az új óriásgépeken, tömeges légiutazás a régebbi négyhajtóműveseken.

A javuló eredmények, de olykor a munkakonfliktusok is innen erednek: az egyik társaság sztrájkol, a másik pilótái beállhatnak sztrájktörőnek.

Négy óra káosz, csak utána indították meg a vészhelyzeti eljárást. A katonák radarja „barátinak” jelezte a visszafordult gépet.

Mostantól már négy légitársaság repül Budapestről a francia főváros három repülőterére.

Az ország hatóságai eddig türelmesek voltak, de ez a közeli felvétel a megközelítést végző utasszállítóról kiverte a biztosítékot.

A hosszabb Dreamlinerek nagyobb nyereséget hoznak, és a jelek szerint sokkal kevesebb a kínlódás a fejlesztésükkel.

A transzponder komolyabb bajt jelzett, az indonéz hatóságok leszedték a gépről az ausztrál férfit.

A hatóságok, a légitársaságok és a gyártók még nem ismerték el a közvetlen kapcsolatot a megbetegedések és a szennyezett levegő között.

Plusz hat utas, nyilván elsősorban a diszkontoknak, a törzs hosszabbítása nélkül. A Vueling–IAG-üzlet háttere.