űrrepülés

Az űrhajó az űrállomás felé repül, a hordozórakéta leérkezett a leszállóhelyre, de a fedélzeten felborult. Úton a kávé.

Ha az úr azt akarta volna, hogy repüljünk, szárnyat adott volna. De az űrrepülést nem lehetett volna ilyen egyszerűen megoldani.

Vajon sikerül-e kedden nemcsak a start, hanem a hordozórakéta-fokozat sima visszaszállása?

Repüljünk a 35-össel vissza 1980 űreseményeibe!

A Stratolaunch ikertörzsű hordozó szárnyközéprésze alól indulna a rakéta, műholddal, sőt, esetleg mini-űrrepülőgéppel.

Az egyik kormányhajtóműből kifogyott az üzemanyag. Viszont az önmagában is siker, hogy a rakéta „odatalált” a leszállóhelyre.

Goodbye, World – hangzott a mesterséges égitest búcsúüzenete, valahol feltehetően az óceán fölött.

A teherűrhajó tökéletes pályára állt az űrállomás felé, de az első rakéta-fokozatnak „kemény” volt a landolása.

Létfontosságú tartalék van még elég az űrállomáson. A Dragon hordozórakétája start után visszaszállna egy bárkára.

Ők ünnepelték legmagasabban a karácsonyt, és ilyennek láttak „minket”.

Elképesztő felvétel: ahogy az űrhajósok látják majd a visszatérést 33 ezer kilométeres óránkénti sebességgel a légkörbe.

A kuszaságból, füstből és lángból megszületik a szökési sebesség, az egy g világától való megszabadulás.

Pontosan négy óra 29 perces repülés, pontos érkezés, minden rendszer jól működött: néhány év, és irány a Hold!

A tét: az emberiség következő bolygóközi űrhajója alkalmas-e arra, hogy túljusson a földközeli térségen, biztonságos-e a visszatérés.

Két pilóta, egy dúdoló pilótanő, meg az orosz bejelentés: már 2017-ben elkezdik a saját űrállomás építését, a mostani modulokból.